Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. valósítani, az megvalósult részletekben és az autonómiák még azokon a területeken is, amelyek meghagyattak nekik, egyre inkább és inkább a minisztérium gyámkodása alá kerültek. T. Ház! Ma már tapasztalati tény, hogy a túlzott centralizáció nem érte el azt a célt, amelyet elérni akart, nevezetesen a közigazgatás gyorsítását és pártalanná tevését, ugyanakkor azonban igen sok területen megölte vagy elnyomta azokat az értékeket, amelyeket az autonómiák képviseltek. Mindenki megérti azt, hogy szükség van ellenőrzésre a kormányzat részéről, de nincs semmi szükség arra, hogy apró-cseprő ügyeket, helyi vonatkozású dolgokat a minisztériumok intézzenek, mert ennek az a következménye, hogy a minisztériumok aktagyárakká lesznek (Ügyi van! a baloldalon.) és ezek az aktagyárak a maguk jelentőségét túlozzák, ugyanakkor, amikor nem marad idejük és lehetőségük az országos problémák áttekintésére és megoldására. Ezért mindenki érzi, hogy jobb, ha bizonyos ügyeket kívülálló, pártatlan személyek intéznek, akiknek nincsenek rokoni és baráti kapcsolataik, azonban ennek túlzásba vivése is veszedelem, mert oda fogunk eljutni, sőt már igen sok téren el is jutottunk, hogy helyi vonatkozású problémákat, amelyeket ismerni kell részleteikben, hogy meg lehessen őket oldani, olyan emberek intéznek a minisztériumokban, akik csak aktákból ismerik a dolgokat és ennek következtében természetesen csak a betűk rideg sorain keresztül ítélik meg azokat a helyi problémákat. Mindenki elítéli tehetségtelen és érdemtelen egyéneknek vezető állásokba klikkek által történő ültetését, (Ügy van! a baloldalon.) de ugyanakkor, amikor sokszor ezzel vádolják az autonómiákat, nem szabad elfelednünk, hogy nemcsak az autonómiai választásoknál történik meg, hoíry érdemtelen egvének kerülnek vezető állásokba, hanem — lehet, Ihogy ez csak az én tapasztalatom — kinevezés folytán is igen sok ember kerül vezető állásba, (Budinszky László: De mennyi!) aki éppen úgy nem való oda, mint sokan a választottak közül. (Úgy van! balfelől.) Vallom, hogy a centralizációnak bizonyos irányokban, bizonyos vonalakon és bizonyos mértékig hivatása, rendeltetése, jogosultsága van. Lehetetlenség azonban a centralizáció túlzásaival szemben igazságként el nem fogadni III. Napoleon kormányának jelszavát: Il faut gouverner de loin, administrer de près, azaz messziről kell kormányozni, irányítani, de közelről adminisztrálni. A kormányzat feldata az irányítás, a nagy vonalak megállapítása, kiszabása és a végrehajtás ellenőrzése, a dolgokkal való foglalkozás, az adminisztrálás azonban azoknak feladata, akik a helyszínen vannak, kik abból a miliőből nőttek ki, akik ismerik annak a vidéknek, népnek adottságait, lelkiségét, mert a központilag kinevezett, kiküldött ember, egy más vidékről való ember nem fogja megérteni, vagy csak hosszú idő tapasztalatai után érti meg, hogy másképp' kell adminisztrálni Szombathelyen és másképp Munkácson, hogy más fontos feladatok van : nak Balassagyarmaton és mások a szegedi tanyavilágban, jóllehet mindegyikre vonatkozóan ugyanazok a jogszabályok érvényesek. De az a mellékzönge, az a hangsúly, amelyet a jogszabály egyik vagy másik mondatára helyezni kell, más az ország egyik és más az ország másik vidékén. (Úgy van! a balcldalon.) Különösen ma, amikor a közigazgatásnak ülése 1939 december 13-án, szerdán. 37 nemcsak közigazgatási feladatokat kell végeznie, hanem a mellett valósággal irányítania is kell az életet, fokozottan szükség van olyan emberekre, akik abból a miliőből nőnek ki, akik ismerik az ott levő különböző társadalmi osztályok igényeit, összetételét, ismerik annak a földnek összetételét, a gazdasági lehetőségeket és a szociális viszonyokat, mort egyébként az fog megtörténni, hogy odamegy egy kinevezett központi ember, egy más vidékről való ember, akinek van egy gyönyörű elméleti problémája, amelyet élete feladatának tekint, amelyet megakar valósítani és amelyet esetleg meg is lehetne valósítani Sátoraljaújhelyen úgy, hogy abból haszon legyen, de nem leh'et megvalósítani kár nélkül Zalaegerszegen. T. Ház! A túlzott centralizáció a mellett, hogy mint láttuk, nem éri el célját, kiskorúakká degradálja az autonómiákat még azokban az ügyekben, azokon a területeken is, amelyeket meghagyott nekik. Pedig azt, hogy az autonómiákra nagy szükség van, még a centralizáció legkiválóbb képviselői is elismerték. Legyen szabad itt hivatkoznom Andrássy Gyulára, aki a Szapáry-féle javaslat tárgyalásakor mint a centralizáció híve a következőket mondotta (olvassa): »Nem tudok magamnak jó közigazgatást önkormányzati elemek részvéte nélkül elképzelni, me»rt azon igazán benső ragaszkodást, azon helyismeretet, melyet csak érdekelttől várhatni, semmi diploma, semmi kinevezés, semmi szaktudomány pótolni nem képes. Nem tudnék én magamnak önkormányzat nélküli közigazgatást elképzelni, mert azon elaszticitás, moly szükséges ahhoz, hogy a közigazgatás az államélet, a társadalom új igényeihez idomuljon, önkormányzat nélkül nem volna elérhető.« T. Ház! Andrássy Gyula megállapítása ma inkább igaz, mint bármikor volt. A közigazgatás ugyanis ma akkora szerepet játszik az emberek életében, amilyet eddig talán a történelem folyamán még soha sem játszott. (Ügy van! a baloldalon.) Azt lehetne mondani, hogy a közigazgatás a ma született gyermek árnyékává szegődik és nem hagyja el az embert egészen a sírjáig. A közigazgatás ma ott van az emberi élet minden megnyilatkozásánál, azt lehetne mondani, valósággal belenéz az ember tányérjaiba. Ez azért van így, — ezt nem azért mondom, mintha ezt a közigazgatás terhére rónám fel — mert az élet annyira komplikált, a mai viszonyok annyira nehezek, hogy szükség van az életnek ilyen, sokszor már kemény, irányítására, az egyénnek nagyon sokszor megszorítására. Szükség van erre, de ugyanakkor szükség van arra is, hogy a közigazgatás mellett ott legyen az autonómia. Ott legyen azért, hogy ha esetleg megtörténnék az, ami Magyarországon ritkán történik meg, hogy a közigazgatás elemeinek fejükbe száll a saját maguk fontosságának tudata, ha megtörténnék az, ami hála Istennek, ritkán történik meg, hogy egyes közigazgatási emberek a közigazgatást öncélúknak tekintenék, akkor az önkormányzati elemek visszatérítsék a közigazgatásnak ezeket az eltévedt egyéniségeit arra a területre, amely valójában az ő területük. De a legjobb közigazgatásnak is szüksége van arra, hogy az önkormányzat mellette álljon, Éppen a közigazgatás legkiválóbb képviselői mondják, hogy önkormányzat nélkül nem látnák meg annyira a problémákat, mint ahogyan meglátják, önkormányzat nélkül nem tudnák az ügyeket olyan jól vezetni, mint amilyen jól vezetik. Hiszen ez termé-