Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

474 Az országgyűlés képviselőházának 81. amely itt a Házban megnyilvánul a mezögaz- t dasági munkások sorsa iránt, e szép alkotásban megtalálja a maga jövőjét. Meggyőződésem, — ezért is szólalok fel — hogy ez a javaslat fontosabb, mint a füiübirtokpolitikai törvényjavaslatok voltak, mert sokkal nagyobb tömegeket érint. A mezőgazdasági munkabér termelési költség, tehát nem emelhető a mezőgazdaság hozadéka felé, A mezőgazdasági munkabér majdnem bizonyos részesedés a mezőgazdaság jövedelméből. Éppen azok a nagy tömegek, amelyek ebből élnek s amelyeken ez a törvényjavaslat segíteni fog, teszik fontossá ennek a torveiiyjavaslatiiaK tárgyalását es az új torvény megaiKotasát. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a törvényjavaslat korszakalkotó is, mert hiszen ha valaki figyelmesen elolvassa az 1. §-t, amely meghatározza a javaslat tulajdonképpeni lényegét, akkor látja, hogy itt a keresztényi szolidaritás, az evangéliumi keresztény szehem valósággá teljesül. Ezt mondja az 1. § (olvassa): »A gazdasági munkavállalók részére a munka értékének, a megélhetési es a gazdasági viszonyoknak megfelelő munkabér biztosítása végett legkisebb munkabér megállapításának van helye«. Nemcsak a végzett munka értéke, hanem ezen túl a megélhetési és a gazdasági viszonyoknak megfelelő munkabér gondolata érvényesül ebben, tehát a keresztény szellemnek az életbe való átültetése és megvalósítása. Én ebből a szempontból nézem a javaslatot, mint ellenzéki képviselő és teljesítem azt a feladatot, amelyet pártunk alapítója, Istenben boldogult Gaal Gaston szabott elénk, hogy mindig a tárgyilagosságnak megfelelően ítélkezzünk, szóljunk hozzá a iavaslatokhoz. (Helyeslés.) Meggyőződésem, hogy ez a javaslat a kereszténységnek, iaz evangéliumnak a mindennapi életben való aprópénzre váltása. Kettős mérlegre kívánom feltenni ezt a javaslatot. Elsősorban a nemzeti mérlegre, a magyarság mérlegére, hogy mit jelent ez a magyar egység megvalósítása szempontjából. Nemzeti szempontból ugyanolyan örömmel kell üdvözölnöm ezt a javaslatot innen, az ellenzék padjairól, ennek a néprétegnek a képviseletében, mint keresztény szempontból. Miért? Azért, mert a nemzeti egységet megvalósítani először csak lélekben lehet. (Helyeslés.) Látom előre, hogy amikor a mezőgazdasági munkás együtt ül a mezőgazdasági munkaadóval, mind a két részről fel kell tárulnia ia.55 ő lelkületüknek, az ő egész világuknak. A mezőgazdasági munkás abba a megyei bizottságba odahozza a maga nyomorúságát és az a mezőgazdasági munkaadó, mondjuk, nagybirtokos vagy kisbirtokos, látni fogja azt a nyomorúságot, amelyet a mezőgazdasági munkás odavisz. Állandó kontaktus lesz a mezőgazdasági munkásság, mondjuk így: a cselédség és a kisebb mezőgazdasági munkások, azután a kisbirtokosok és a nagybirtokosok között. Az a válaszfal, amely ma közöttük emelkedik, ezzel tulajdonképpen ledől, mert iá törvényjavaslat mintegy bíróságot szervez, amely bíróság közösen határoz egyformán mind a kettőnek, a mezőgazdasági munkásnak és a birtokosnak a sorsáról. A munkás látni fogja — mert a munkaadó kénytelen lesz odavinni — a birtokos egész költségvetését, a munkáját, amellyel igazolja az ő bevételeit abból a mezőgazdaságból s meg fogja róla győzni, hogy nem lehet több bért fizetni, mint a mezőgazdaság hozadéka, mert hiszen ha többet fizetne, akkor már tönkremenne és azután az ia mezőülése 19hó február 9-én, pénteken. gazdasági munkás is, aki abból a birtokból él, együtt szenvedne mezőgazdasági munkaadójával. Látni fogjuk, hogy kisbirtokot, nagybirtokot mostoha viszonyok között megtartani sokszor sokkal nehezebb, mint megszerezni. Tisztán, tárgyilagosan akarok hozzászólni, nem vezetve semmi mástól, mint magyar hazafiságomtól és keresztény lelkületemtől. A végrehajtás a legfontosabb ennél a törvénynél, az hogy kik lesznek benne ezekben a bizottságokban. Ügy tudom, hogy módosító javaslatot is nyújtott be Közi Horváth t. képviselőtársam, hogy ezeket a bizottságokat a legnagyobb gonddal válogassák meg, ne hogy abban a bizottságban olyan emberek legyenek, mint mondjuk a nagybirtokos és az ugyanazon a nagybirtokon dolgozó arató, mezőgazdasági munkavállaló, mert hiszen így a nagybirtokosnak szava érvényesülne. Arra nézve, hogy milyen fontos ez, egy példát vagyok bátor felhozni a Nagyatádi Szabó-féle földreform végrehajtásából. Éppen az én falumban a bizalmi férfiakat, akikkel a földbirtokrendező bíróság tárgyalt, annak a birtoknak munkásaiból választotta meg az illető falunak munkássága, amely birtokból igényelték a földeket. Mi lett az eredmény? Ezek szegény, elesett emberek voltak és megvesztegette őket nem a birtokos, hanem az intézője négy hold kukorioafölddel és ezen a négy hold kukoricaföldön eldőlt egy falunak a sorsa, mert nem jó földeket kaptak, hanem felerészben berket, mocsarat, pedig a törvény előírta, hogy legjobb minőségű szántóföldekből kell leadni és azokból, amelyek a község határában vannak. Ez a község a szomszéd község határában, messzefekvő értéktelen földet kapott, azért, mert a bizottság rosszul volt megválasztva. Sokkal jobb a megyei bizottság, mint volt a járási megállapító bizottság, mert hiszen sokkal nagyobb területet ölel fel és több alkalom kínálkozik arra, hogy megfelelő emberek legyenek ebben a bizottságban. Működésének hatása nem is marad majd el, ha azt a bizottságot tényleg a törvény szellemében választják, illetve nevezik ki Miután nemzeti szempontból feltettem a mérlegre a javaslatot és látom, milyen végtelenül fontos nemzeti szempontból, hogy mind ezek a javaslatok a valódi magyar testvériségnek úttörői, az egységes nemzeti szellemnek. megvalósítói legyenek, ugyanerre az eredményre jutok, ha a kereszténységnek mérlegére teszem fel a javaslatot. Mielőtt azonban feltenném a kereszténység mérlegére, foglalkoznám kell — úgyis mint magyar embernek, úgyis mint papnak — Szeder Ferenc igen t. képviselőtársamnak felszólalásával, aki a Herum Novarum pápai enciklikát fejtegette és ezt jelölte meg, mint a helyes emberi együttélésnek és a társadalom fejlődésének fundamentumát. (Közi Horváth József: Marxot most már nem merik idézni, most ők is a Herum Novarumot idézik!) Azt mondta Szeder t. képviselőtársam (olvassa): »...eltekintve attól, hogy maga a biblia is világosan mondja, hogy méltó a munkás az ő bérére, a Herum Novarum című pápai enciklika is határozottan állást foglalt ebben a kérdésben ...« és azután hosszasan idézi az enciklikának a munkásságra vonatkozó részét. Szeretném hinni, hogy a magyar szociáldemokartapárt teljesen megváltoztatta véleményét. (Ellenmondások és mozgás a szélsőbaloldalon és jobboldalon.) Szeretem azt, amikor egy magyar magyarnak vallja magát és ezt hangoztatja. Szeretem azt, amikor valaki keresztény — akár református, akár katolikus —