Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

Az országgyűlés képviselőházának .81, szabású emelés azonban nem lehetséges. A jiapszámbérek emelése tönkretenné a gazdát, ím ezt túlságba viszik, mert a jelenlegi kül­terjes gazdálkodás képtelen sokkal magasabb béreket fizetni. Ehhez egész gazdasági rend­szerünket, egész gazdálkodásunkat át kell ala­kítani. Ha majd az átlagos termés a 'hektáron­kénti 18 mázsás helyett nálunk is 20 mázsás lesz, akkor igenis, fogunk tudni magasabb bé­reket adni. Ezért mondom, hogy a törvény egy­magában nem hajtható végre, hanem egyéb kiegészítő jogszabályoknak is kell jönniök. Szabályozni kell az egész termelést, le kell ve­zetni az irányított gazdálkodási rendszert, hogy a magasabb jövedelmezőség biztosításá­val a munkabéreket tényleg komolyan emelni tudjuk. T. Ház! Egy egyszerű, rendelkezéssel meg lehet szabni a munkabért, ezt a gazdaságra rá lehet kényszeríteni, azt a gazdaság fizetni is fogja addig, ameddig bírja, egy idő múlva azonban — mert tartósan ráfizetni nem leihet — két módon védek ezhetik : vagy három munkás helyett ezután csak kettőt fog felfogadni és gépeket állít be, vagy pedig gazdaságát rosz­szabbul műveli meg. Sajnos, ez az utóbbi fog bekövetkezni, mert aíbhoz, ihogy a mezőgazda­ság intenzívebb gazdálkodásra térjen át, gé­nekhez, eihhez pedig hitelre volna szükség. Ahogy én tudom, a magyar földbirtok 4%-nál nagyobb kamatterhet nem ibír meg, — és hol van az a földbirtokos, aki ma 4%-ra pénzt tudna szerezni? Egy másik veszély az, hogy a csökkentett munkáslétszám mellett az alkalmazott munkás magasabb munkabért fog ugyan kapni, de ugyanakkor lesz egy réteg, amely a munká­ból kiszorul és semmiféle keresethez nem jut. Talán kár ezzel a témával tovább ilyen értelemben foglalkozni. Aki ezeken a kérdése­ken gondolkozik, maga is rájön, hogy injekció­zással ideig-óráig segíteni lehet ugyan,- — a múltban is megpróbálták, volt rá példa: mint a boletta és ma is még mindig érvényben van­nak a mezőgazdaság felsegítésére szolgáló különböző alapok. Az egyik termelési ág jö­vedelmével egy másik termelési ágat támoga­tunk, ezek átmenetileg, kivételes rossz termés esetén talán indokoltak, — de ezek a kérdést megoldani sohasem lesznek képesek. Ezért arra kérem a földművelésügyi mi­niszter urat, ne várja meg, amíg ezek a súlyos kérdések, a munkanélküliség vágy a munkás nélküli földek állapota bekövetkezik. Ne várja meg, amíg termelésünk emiatt visszafejlődik, hanem alkossa meg mindazokat a kiegészítő jogszabályokat, amelyekkel ezt a javaslatát alá tudja támasztani és annak életképességét bizfosítani tudja. f Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Az én megítélésem szerint hosszadalmas munkára, sok megfontolgatásra idő nincsen. Ha gyorsan fogunk hozzá a munkához és ha ezért netalán egyik-másik javaslatba hiba is csúszik bele, ez szerintem sokkal kisebb kárt fog- okozni, mintha a kérdés megoldásához hozzá se kezdünk, azokat örökkjé halogatjuk. Teljesen hibás lenne, iha megyárnók, amíg a kérdések egészen kormunkra égnek, mert vi­szont akkor kapkodva kell valamit csinálnunk. Nagyon szomorú árat fizettünk már ezért, amikor a háború után másfélmillió hold föl­ülése 1940 február 9-én, pénteken. 469 det kellett kellő átgondolás nélkül szétszórni csak azért, mert a probléma teljesen éretté vált. Hogy ez a törvényjavaslat milyen óriási térre terjed ki és mennyi minden más dolog­gal van összefüggésben, errenézve csak egy példát hozok fel az ezer közül. Itt van például egy évtizedek ota emlegetett probléma, a gyár­ipari decentralizálás kérdése. Évtizedek óta halljuk, hogy a gyárakat ki kell telepíteni falura, hogy ott a téli munka kérdését ezzel megoldjuk, (Horváth Géza: Mezőgazdasági ipart is!) és olyan iparágakat létesítsünk, amelyek a mezőgazdaság holtszezonjában tud­nak termelni. Ismétlem, ezeket évtizedek óta Ihalljuk. Nagyon szép szónoklatok hangzottak már el erről a kérdésről, de ezek eredménye eddig alig több mint az, hogy »a szónokot számosan üdvözölték«. Tisztelettel kérek tíz perc meghosszabbí­tást. Elnök: Felteszem a kérdést, megadja-o a Ház a kért tíz perc meghosszabbítást'? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kovarcz Emil: Érthetetlen, hogy olyan kér­dés is felmerülhessen ennél a fontos problémá­nál és az ipari decentralizálás igen fontos kér­désében gátló ok lehessen és döntő érvként legyen felhozható például az, hogy vidéken magasabb a pótadó. Nem tudom elképzelni, hogy ne akadna ebben az országban tíz szak­ember, aki tíz napra egy szobába visszavo­nulva, ezt a kérdést meg ne tudná oldani. Lehetetlenség, hogy ne lehessen áthidalni ezt az akadályt, hogy egy gyár ne települhessen ki vidékre azért, mert ott a pótadó 100% és nem 50%, mint Pesten. Ha ehhez a kérdéshez komoly szakemberek nyúlnak hozzá, ki van zárva, hogy megoldást ne találjanak. Sokkal magasabb érdekek fűződnek éhhez, semhogy ezeket a kérdéseket ilyen jelentéktelen érvek­kel lehetne elhalasztani. A javaslattal részleteiben nem kívánok foglalkozni. Ez egy keret-törvényjavaslat, amely szinte korlátlan felhatalmazást ad a földmívelésügyi miniszter úrnak & bérmegálla­pítás terén. A miniszter úr ezt saját személyé­ben vállalta, vállalni fogja valamennyi utóda is, és — amint mondottaui — a nemzet tudni fogja, hogy ennek a végrehajtásáért kinek tar­tozik köszönettel, vagy kit sújtson jogos kriti­kájával. T. Ház! A megoldatlan problémák irdat­lan tömegével állunk szemben. A problémák megoldását mindig más időre halasztjuk. Egy­szer nem tudunk kérdéseket megoldani, mert uines pénz. máskor —- mint most — nem tu­dunk a kérdések megoldásához hozzákezdeni, mert háború előtt állunk, háború veszélye fe­nyeget. Mindig valamivel elodázzuk a kérdé­sek megoldását. Fejlődésünk, törvényalkotá­sunk oly lassú, hogy mire egy fél törvényt létrehozunk, azalatt tíz újabb probléma morü 1 fel. Hihetetlennek ós elképzelhetetlennek tar­tom azt, hogy a háború után kevesebb lesz a problémánk, mint ina. Ha ma van problémánk. a háború után egész kazalnyi olyan újabb probléma fog a maiakhoz hozzájárulni, ame­lyekre ma talán még nem is gondolunk. Akkor ezek a kérdések megint halasztódnak és a vé­gén hirdetjük az öncélú magyar politikát, de azt nem munkáljuk. Sorsunk ezért teljesen ki van szolgáltatva a külföldi behatásoknak és gazdaságilag teljesen attól függ, hogy a nagy világmérkőzés hogyan dől el. Szinte azzal a gyanúperrel kell élnem, hogy itt az a titkos

Next

/
Oldalképek
Tartalom