Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

468 Az országgyűlés képviselőházának 81. ülése 19^0 február 9-én, pénteken. emelését; egy darab kenyérrel talán nagyobbat fog a munkás kezébe adni, de .semmiesetre sem váróim ettől a javaslattól azt, hogy ennek révén nemzetünk legelesettebb rétege az ipari fogyasztók soraiba komolyabb formában belépjen, úgyhogy az alföldi szatócsüzletekben ezután sem lesz a petróleumán, a kockacukron, a patkószegen és az ostomy élen kívül más árucikk és még kevésibbé fog a törvényjavaslat olyan hatásos anyagi segítséget jelenteni, hogy abból a magyar paraszti réteg kulturális fejlődésére is jusson valami. T. Ház! Ez a javaslat nem hozhat megoldást, mert ez a törvény egymagában nem hajtható végre. Ennek a magában álló törvénynek közvetlen hatása kicsi lesz, közvetett hatása azonban fordulópontot jelent. Un e mögött a javaslat mögött végtelen perspektívát látok. Ez a javaslat fog elindítani egy folyamatot, mert ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése után egész sor új törvénynek kell születnie, különben az eddigi egyensúlyt is felborítva, talán még többet ártana, mint használna. Ez a. javaslat, akarva nem akarva, egy új irány felé fogja terelni a magyar gazdasági •4ift berendezkedését. Ä

Kötelességemnek tartom aggodalmamat be enteni: .végtelen hiba lenne és igen magiveszélyek származnának abból, ha a kormány, különböző szempontokat mérlegelve, ezt a javaslatot nem követné újabb kiegészítő javaslatok beterjesztésével, mert akkor ez a törvény igen nagy pusztításokat fog okozni. Ezzel a javaslattal egy új világnézet szellemét engedtük ki a lepecsételt üvegből, oda azt többé visszaparancsolni semmi körülmények között nem tudjuk. (Horváth Géza: Nem is akarjuk!) Ha ezt a javaslatot rövid időn belül nem követik mások, úgy be kell következnie a csődnek. A mezőgazdaság csődbe fog jutni. Ebből a javaslatból törvény lesz! Törvény lesz azért, mert hiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a tárcáját köti hozzá, hogy az legyen. Nem hiszem, hogy a felsőház ezt a javaslatot elgáncsolná, mert ha a földmívelésügyi miniszter úr ebbe a javaslatba belebuknék, akkor abban kiivetnie kell őt az egész kormánynak, és nagyon jól tudom, — név szerint fel tudnám sorolni a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat — hogy odaát jóegy néhányan yssak a legnagyobb önfegyelem árán tudják magukat lefékezni ehhez a lassú tempóhoz, mert ők is a fejlődésnek sokkal gyorsabb ütemét kívánnák és egy másik kormány mögött ilyen tempó mellett semmi körülmények között nem tartanának ki. A javaslatból tehát törvény lesz! Tudom, sokan azzal vigasztalják magukat, hogy ez a törvény nem is olyan veszélyes, mert abból, amit a földmívelésügyi miniszter úr a javaslatban ad, talán majd a belügyminiszter úr a közigazgatási hatóságok segítségével le fog faragni. Nem hiszem, hogy ezt meg lehetne tenni. A javaslatnak vannak nyitott ajtói, itt lehet bújócskát játszani, de esak nagyon rövid ideig. A földmívelésügyi miniszter úrnak a javaslat korlátlan felhatalmazást ad, diktatórikus hatalmat. Ez a totális hatalom, ha azzal megfelelő ember élni tud és azért egy személyben, egymagában a felelősséget vállalja, feltétlenül jó. Tudjuk a kérdésnek ki a gazdája, tudjuk ki, érdemli mee- a dicséretet és ki érdemli meg a gáncsot. Nem lehet a végrehajtást közigazgatási trükkökkel elhúzni. Tudom, hogy ez lehetetlen, mert ezután most már a szívtelen földesúr által -— mert ilyen is van — kizsarolt földmunkás most már nemcsak a munkaadóját, de egész joggal és törvényes alappal a kormányt fogja hibáztatni, amely nem tudja az általa hozott törvényt végrehajtani. Ha a törvényben beígért munkabérrendezés elmaradna, ez rövid időn belül olyan széleskörű elégedetlenséget váltana ki, amelyet lehetne átmenetileg talán a csendŐrségi létszám újabb felemelésével féken tartani* de a végén mégis csak bekövetkezne a legnagyobb veszély, amely egy mezőgazdaországot érhet, az arató-sztrájk és a szabotázs. A sztrájk és a szabotázs pedig ismét gazdasági esőd. Tehát ezt a törvényt végre kell hajtani! A búza nem tűri a késlekedést, ha a termés beérett, azt aratni kell. Ismétlem, a magában álló törvényt azonban nem lehet végrehajtani, nem lebet pedig azért, mert az a réteg, amelynek sorsát ez a javaslat emelni akarja, olyan széles, olyan óriási, hogy azt egyszerű bérmaximálással nem lehet kielégíteni. Ha belevesszük az öt holdon aluli mezőgazdanépességet is, amely részben napszámosmunkával is foglalkozik, akkor — az eltartottakkal együtt — kerek m hárommillió emberről van itt szó, hárommillió ember életnívóját pedig- egyszerű számokkal felemelni lehetetlen. Ha ezt megtesszük egy 10" vagy 20 ezres létszámú foglalkozási ágra, ennek semmi akadálya nincs, ez a népközösségnél szét fog oszlani, a nemzet egyharmadát kitevő rétegnél azonban a béreket fel- és letornászni: ez magában semmi. Ez a hárommillió ember ma hiányosan táolálkozik. Ha a béreket, mondiuk, akár ötszörösére emelnénk, ezzel átmenetileg elérnék, hoay a hiányos táplálkozást ki tudnánk egészíteni, de egyben felélnénk az ország összes tartalékkészleteit s igy áruhiány keletkeznék az élelmiszerpiacon^ ami rövidesen olvan drágulást eredeményezne. hogy amit fizetésben kaptak, azt létfenntartásra újból ki kelleme adniok és így életnívójuk alig emelkednék. Még érthetőbbé válik ez az állításom akkoi\ ha pár statisztikai adatot idézek, amelyek szerint már ma is úgyszólván csak azt viszszük ki külföldre, csak az a feleslegünk, amit a magyar koplal ómüvészek megspórolnak. A tíz éven át számított átlagos búzatermésünk feleslege évi 4*6 millió mázsa. A jelenlegi napi feiadag búzáiban, amit egy fő elfogyaszt, 430 gramm. Ha egy gramm búzát nem vinnénk ki. egyetlen szemet sem, akkor ez a fejadag 130 grammal volna emelhető, tehát akkor a fogyasztás 560 gramm volna. Csak összehasonlításként jegyzem meg, hogy a katonák számára a naoi kenyéradag 700 gramm, tehát ha egy szem búzát sem viszünk ki, az országos átlag ennek még mindig alatta maradna. De itt van még egypár ilyen fontos közfogyasztási cikk. Ha egvetlen élőmarhát nem vinnénk ki, marhahúsból a lakosság naponta csak 10 errammal fogyaszthatna többet, disznóhúsból 7*5 grammal, zsírból 4'2 grammal é« végül szalonnából 1*7 grammal, tehát abból a szalonnából, amelyre félévvel ezelőtt a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy az az élelmieifck. amelyet a 'magyar paraszt annyira szeret és amely nála pótolja a cukrot. Tehát 1*7 gramm: három aszpirintabletta súlya. Termelésünk ma is drága. Mezőgazdasági termejésiünk önköltségi ára messze felülhaladja a világpiaci nívót. Ezt bizonyos mértékig lehet még terhelni főleg ott, ahol eddig teljesen az antiszociális, a munkássággal együtt onem érző gazdák szabták meg a béreket. Nagyobb-