Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

458 Az országgyűlés képviselőházának 8. haszonélvezők, akiknek birtokai az 500 holdat meghaladják, (vitéz Hertelendy Miklós: Es a gazdatisztek?) A választások a községi, illetőleg városi mezőgazdasági bizottságok megalakításával kezdődnek és ezekbe rendes körülmények kö­zött 12 rendes és 12 póttagot választanak, még­pedig minden kúriából 2—2 tagot. Már most, ha a statisztikát nézzük, megállapíthatjuk azt, hogy az ország ötmilliónyi agrárlakosságá­nak 71%-a* tehát 3,571.000 lélek tartozik az első és második kúria választói és választhatói közé és csupán 5%, tehát 25.000 ember tartozik az ötöldik és hatodik kúria választói és választhatói közé. Az egyik oldalon te­hát három és fél millió választó szavaz és ugyanannyi tagot küld be a bizottsá­gokba, mint a másik oldalon 25.000 választó. Az eredmény az, hogy a nagybirtokosság, amelynek számottevő része zsidókból is áll, 80—90%-ban kerül be a bizottságokba, viszont a mezőgazdasági munkásság, a cselédség és a 10 holdon aluli birtokosok csupán 1—2%-kai képviseltethetik magukat a mezőgazdasági bi­zottságokban. , Konkrét esetet szeretnék példaképpen fel­sorolni a veresegyházi mezőgazdasági bizott­sági választásokból. Ebben a községben 1500 szavazó van, akikből 1065 szavaz az első és második kúriában. Ezek Összesen négy tagot küldenek be a mezőgazdasági bizottságba. A hatodik kúriában viszont csak két szavazó van és csak két jelöltet lehetett állítani, mert 500 holdnál nagyobb birtokos csak kettő volt. Véletlenségből mindkettő zsidó, így ezek vol­taik az egyedüli hivatalos jelöltek és ezek sza­vaztak, természetesen egyhangúlag saját ma­gukra. Az a helyzet állott tehát elő, hogy az első kúriából 800 becsületes magyar ember csak két tagot küldhetett be a bizottságba, 600 becsü­letes ember a második kúriából szintén két ta­got küldött csak be, viszont a hatodik kúriá­iból a két zsidó tag szintén két tagot küldött he és ilyenmódon bekerültek a járási mező­gazdasági bizottságba is. Ha véletlenségből nem engem választanak ott meg elnöknek és ezek emiatt le nem mondanak, akkor könnyen be­kerülhettek volna a vármegyei mezőgazdasági 'bizottságba és a kamarába is, ha pedig már ott vannak, akkor r beválaszthatták volna őket a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat szerint a munkabérmegállapító bizottságba is. Ebből tehát világosan látszik, hogy ha azt akarjuk, hogy a munkabérmegállapító bizott­ság összetétele megfeleljen a magyar nép igazi érdekeinek, akkor elsősorban meg kell változtatnunk ezt az 1920:XVIII. tc-et és olyan törvényt kell hoznunk, amely lehetővé fogja tenni azt, hogy a mezőgazdasági bizottságok a magyar nép igazi érdekeit képviseljék. Ugyanebből az okból kifogásolom azt is, hogy a mezőgazdasági kamaira által választott öt tagból a főispán nevezze ki az elnököt és a helyettes elnököt. A mezőgazdasági kamara tagjai a községi és városi mezőgazdasági bi­zottsági tagokból kerülnek ki, ha tehát ezek nem felelnek meg az igazságos követelmé­nyeknek, akkor ugyanez mondható a kamara tagjaira is. Ennek fényes bizonyítékai a leg­utóbbi események, amelyek az országos mező­gazdasági kamarában és az alsódunántúli ka^ marában előfordultak. A főispán kinevezési joga szintén nem felel meg a követelmények­nek, mert ez egyenesen a rendszer kezébe fogja adni & tárgyalások menetét, irányítá­sát, vezetését és így az egész bizottság mun­[. ülése 1940 február 9-én, 'pénteken. kásságára rá fogja ütni a politikai hatalom bélyegét, (vitéz Lipcsey Márton: Rémlátó!) Nagyon örülök annak, hogy nemcsak pana­szok alapján indul meg a vizsgálat a munka­bérmegállapításánál, hanem r a munkafelügye­lők helyszíni szemle, helyszíni tárgyalások és kiszállások alapján hivatalból is tehetnek fel­jelentéseket. Sok esetben azonban ez sem fog sok eredményre vezetni, mert az a munkás, akinek kenyere függ attól a munkaadótól, két­szer is meg fogja gondolni, hogy vájjon meg­tegye-e a feljelentést, mert hiszen az ő szemé­ben sokszor a rabszolgakenyér is többet ér a semminél. Ezért okvetlenül törvénybe kell ik­tatni azt, hogy a legszigorúbban büntetendő a munkaadó, ha elbocsátja állásából azt a mun­kást, aki hivatalos úton a munkafelügyelo előtt a kevés munkabér fizetése miatt panaszt emel. Ha a munkás érezni fogja azt, hogy az államhatalom őt védelemben részesíti, akkor nem fog semmit sem elhallgatni és az ő fel­jelentése igazságos alapja lehet majd a ma­gyar munkaadó és munkás közötti vitás kérdé­sek békés elintézésének. A megyénként történő munkabérmegálla­pításokat johbnak tartom, mint az eddigi já­rásonkénti megállapításokat, de szerintem ez sem tökéletes megoldás. Előfordult például Pest megyében, az aszódi járásban, a selypi cukorgyár részvénytársaság karteli gazdasá­gában, — amely a Schossbergerek kezéhen van — hogy a munkaadó, mivel sokallotta az aszódi járásban megállapított legalacsonyabb napszámbéreket, elküldte a szomszédos birto­kára Nógrád megyébe a munkásokat és ott jóval alacsonyabb béreket fizetett nekik. Ilyen esetekre a jövőben is számítani kell és a leg­szigorúbb törvényt kell hoznunk, hogy ha­sonló visszaélések ne fordulhassanak elo. Feltétlenül kívánatos lenne, hogy ha ez^ a javaslat legkésőbb február végéig vagy már­cius közepéig nem emelkednék törvényerőre, akkor rendeletileg állapíttassanak meg az or­szágban a legkisebb munkabérek. Ha ez nem történik meg, akkor ez ismét szörnyű elégedet­lenségnek és elkeseredéseknek lesz forrása. Okvetlenül elrendelendő az is, hogy ezek a munkabérmegállapító bizottságok f a megjelölt munkásságukon kívül még az aratási és az ösz­szes gazdasági szerződéseket is felülvizsgálják és jóváhagyják. így nem fognak előfordulni olyan esetek, hogy olyan pontok kerülnek a mezőgazdasági munkásszerződésekbe, amelyek ellenkeznek a szociális követelményekkel és egyenesen a munkásság érdekei ellen valók. Legyen szabad ezzel kapcsolatban ismét egy konkrét esetet elmondanom. Dr. várpalotai Palotai Andor, gyönyörű magyarnevű, de zsidó származású földbirtokos Marosok János­sal és tizenkilenc társával sommás szerződést kötött, amelynek néhány pontját imertetem. A második pont így szól (olvassa): »A munkások tartoznak munkahelyeiken minden vonakodás nélkül pontosan a naptár szerinti napfelkelte­kor megjelenni és napnyugtáig dolgozni.« 4. »Távolmaradásuk esetén, bármilyen okból történik is, megfelelő helyettest tartoznak állí­tani, ellenkező esetben a rendes napszámot fize­tésükből visszatarthatja a gazdaság.« 5. »Fize­tésük havi 200 kg rozs, az új termésből utólag kimérve.« 7. »Ha valamely munkás munkáját pontatlanul vagy lelkiismeretlenül végezné, kijelölt munkahelyére pontatlanul érkeznék, a gazdaság megbízottjának parancsait meg­tagadná vagy azokat nem teljesítené, egyszeri • figyelmeztetés után a munkából elbocsátható és

Next

/
Oldalképek
Tartalom