Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

450 AZ ;"''Országgyűlés képviselőházának 80 lédet. Igaz ugyan, hogy a kisgazdatársaink is szívesebben szivárognak el a mezőgazdaságból, mintsem hogy ottmaradjanak. Mint az előbb említettem, 20 kat. hold föld haszonbérét kapja a gazdasági cseléd s mégsem marad. Ezt tudja a legkisebb gazda, a törpebirtokos is. Ezért van, hogy mi képviselők valósággal zaklatásnak vagyunk kitéve, hogy valamilyen tmás munkai ehetőséget — postához vagy a vasúthoz, viaigy a rendőrséghez — szerezzüinlk nekik, hogy a mezőgazdiaságból 'kiszivároghassanak.. Nem a mozi okozza ezt, hiszen a mozit.a legtöbb helyen vidéken is megtaláljuk, hanem inkább az, hogy a hajnali felkelés, a virradattól vakulásig való dolgozás teljesen elveszi az emberek kedvét ettől a munkától. Ha az ipari munkásságnak, a kuibikus- és az építőmunkásságnak is 8 órás munkaidő van megállapítva és van családi pótlékuk, helyes volna, ha a földmívelésügyi miniszter úr olyan törvényjavaslattal jönne a Ház elé, ihogy a gazdasági cselédek és az egy hónapon túl dolgozó mezőgazdasági munkás is épúgy megkapja a családi pótlékot, mint a más munkában dolgozó munkások. Tudjuk azt, hogy a kialkudott bért, amit adunk, leginkább ládfenntartó fizikumának megváltására adjuk, pedig a nehéz megélhetést a nagyobb család okozza. Az, he fy a mezőgazdasági munkásnak vagy cselédnek a megérdemelt munkabért megfizetjük, mezőgazdasági érdek, de a nemzeti érdek az volna, hogy családi pótlékot is kapjanak. T. Ház! Emlékezzünk vissza a régi időkre, amikor a nép még nem volt ennyire felvilágosodott, amikor még nem látta, hogy mennyivel könnyebben át lehet küzdeni az életet, akkor még szívesebben maradtak az emberek a mezőgazdaságban, de most, amikor látják, hogy megélhetésüket másképpen is tudják biztosítani és hogy a mezőgazdasági munkással törődnek a legkevesebbet, az a helyzet, hogy inkább csak a szűkebb látókörű, nem akarom azt mondani, hogy gyengébb szervezetű egyének maradnak csak a mezőgazdaságban, az erősebb fizikumúak és a nagyobb látókörűek azonban egyszerűen nem kívánkoznak mezőgazdasági cselédek lenni, sőt amikor hívják őket, gúnnyal fordulnak el a kisgazdáktól azért, mert meg merte hívni őket cselédnek. Ne kívánják tőlük, hogy szolgálni menjenek, ha pedig azt kívánják, fél vágón búzát is elkérnek, mondják a gazdáknak. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a családi pótlékot a mezőgazdasági cselédség is megkapja és megkapja az egy hónapon túl dolgozó mezőgazdasági munkás is. Én pedig kibővíteni szeretném a törvényjavaslatot azzal, hogy a mezőgazdasági cseléd bármennyi földet is szerez, kapja meg az öregségi biztosítási segélyt, hiszen sokra úgysem mehet. Amit meg tud takarítani, az csak 3—4—5 hold föld volt eddig hosszú időn keresztül, ha anyn y it meg tudott á gyomrán takarítani és az öregségi, rokkantsági biztosítást ezek is kapják korlátlanul. A mezőgazdasági cselédek között az utóbbi időben kérdés vetődött fel : miért szolgáljunk, amikor sokkal nagyobh előnyben részesülnek azok, akik máról-holnapra élnek t Nem szereznek tehát kis vagyonkát, hiszen a biztosítást, ha megöregszenek, úgyis megkaphatják. Azelőtt mindig az volt az elvük a mezőgazdasági cselédeknek, hogy az első néhány esztendőben azért szolgálnak, hogy egy házat vegyenek, a következő pár évben pedig azért, hogy néhány hold földet is tudjanak szerezni, de most már ez a gyakorlat ritkul, mert a mezőgazdasági cseléülése 19 UO február 8-án, csütörtökön. dek úgy látják, hogy ha befizették is az öregségi: és rokkantsági biztosítás járulékait, nem részesülneík a biztosítás előmlyeiben, iha két (hold földnél többet szereznek. Helyes tehát az volna, ha bármennyi földet vett is, attól" függetlenül kapnák meg a járulékot. A részes tengerikapálással kapcsolatban felvetődött az a kérdés, hogy vannak vidékek, ahol ötödéért, hatodáért; adják Ari a munkát. Nekem ugyan ez feltűnő, mert az én vidékemen tapasztalható bért irányadóul lehetne tekinteni az országos átlagra vonatkozóan. Az átlagos termés, ha a tengerit rendesen háromszor megkapálják, 20—30 métermázsa, mégis az én vidékemen mindenütt harmadáért adják ki a kukoricaföldet és ezért a harmadért meg is kapálják. Ha azonban a tengeri termése országos viszonylatban kissé nagyobb lesz és — mint ahogyan erre már volt példa — az utána következő időkben a csövestengeri métermázsájának ára 3—4 pengőre esik, akkor a következőt talán még harmadáért sem fogják elvállalni. Már a múlt esztendőben is elhangzott, hogy amikor 6—7 pengőt kereshetnek, a kukoricakapálás nem fizeti ki magát harmadáért. Éppen ezért lehetetlenségnek tartom, hogy legyenek vidékek, ahol ötödéért, hatodáért adják ki a munkát. Igen fontos volna tehát megállapítani a kukoricaföldekre is ®gy országos keretet, amelyért a munkát ki lehet adni. Vannak ugyanis vidékek, ahol tényleg harmadáért is szívesen adjuk ki, de vannak olyanok is, ahol ötödéért, hatodáért vállalják a munkát. így az összhangot csak e^j az egész országra érvényes rendelettel lehetne meffteremteni, hogy a munkás se legyen kihasználva és a gazda is jól jöjjön ki. Az aratásnál szintén az a helyzet, hogy vannak^ egyes vidékek, ahol állítólag tizennégyedéért, tizenötödéért dolgoznak. Nem tudom megérteni, hogyan lehet ennyire kizsákmányolni a munkásságot, hiszen ha jobb gabonát termelünk, illetve többet, akkor jobban is kell azért megdolgozni annak a munkásságnak. Ha a föld több termést ad, akkor többet is kell learatni, a 10% tehát mindenképpen megfelelő lenne országos viszonylatban, mini ahogyan az én vidékemen — mondhatnám — évtizedek óta tizedéért történt az aratás. Itt tehát nem volna kívánatos, hogy még nagyobb százalékért arassanak, de igenis kívánatos lenne országos rendelettel megállapítani a megfellelő munkabéreket, hiszen az utóbbi időkben olyan hangok hallatszottak, hogy az aratást 10%-ért sem lennének hajlandók elvégezni, vagy az aratást talán igen, de a hordást már egyáltalán nem. Ez azután arra vezethet, hogy a gazdák húzódoznak a búzatermeléstől, mert a gazdának aratórészen felül sok más kiadása is van. Éppen az előttem szólott t. képviselőtársam is említést tett arról, miért termelünk mi annyi gabonát, búzát, amikor helyesebb volna más terményekre áttérni. Erre csak azt felelhetiük, hogy vannak egves vidékek, amelyeken hiába akarnának más, kapás veteményeket vetni, mert azok ott nem teremnének meg, mivel csak a búzának felelnek meg a talaj- és az éghajlati viszonyok. T. Ház! Volna még e>gy tiszteletteljes ófhajom s ezt szerettem volna a törvényjavaslat keretébe is belefoglalni. Az utóbbi években aratás és cséplés idején a munkásság zöme kikívánkozott a mezőgazdaságba. „Bár alávetette magát a mezőgazdasági szerződésnek, de azt nem tartotta he, elhagyta a munkahelyét és más munkára ment. Hiába