Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

As országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1 HO február 8-án, csütörtökön. 451 ment ki a főszolgabíró s hiába kísértette csendőrrel ezeket a munkásokat, az aratómunkás akárhányszor hamarabb ért haza, mint maga a csendőr. Én itt nemi' a munkást hibáztatom, haneim inkább azt kifogásolom, hogy a munkaalkalmak, általában a közmunkák leginkább aratási idő alatt jelentkeznek. Mi mezőgazdák sokkal helyesebbnek tartanánk, ha júliustól augusztus közepéig beszüntetnék a közmunkákat, vagyis addig az ideig,» amíg a mezőgazdaságban az aratási és cséplési munkákat elvégzik. Ezt nemcsak mi gazdák kívánjuk így, de maguknak a munkásoknak is óhaja ez, mert a munkások attól tartanak, hogy ha hazamennek aratni, akkor a másik munkából kiszorulnak és még* ősszel sem tudnak majd elhelyezkedni. Kérem tehát a miniszter urat, hogy az említett időben a közmunkákat szüntessék be. (Helyeslés a középen.) Volna még egy másik óhajom is. Ez a kérdés ugyan nein ide tartozik, d|e mégis fontosnak tartom, hogy e törvényjavaslat tárgyalása során felemlítsük s Itoa nem is foglaljuk bele a törvényjavaslatba, de felihívjuk rá a földímívelésügyi miniszter úr figyelmét. T. Képviselőház! A múlt esEtemdőben a honvédelmi törvénnyel kapcsolatosan letárgyaltuk itt a leventetörvényt is. A leventeintézmény teljesen a honvédség kötelékébe tartozik. Én most nem is a leventeintézményt akarom bántani s nem az ellen óhajtok kifogást tenni, hanem csak azt említem fel, hogy a mezőgazdaságnak ez igen nagy hátrányt okoz. Magyarországon ugyanis mintegy 900.000—1,000.000 leventeköteles fiú van s a leventegyakorlatok idejét az utóbbi 4 időben vasárnapiról hétköznapra tették át. Ez à mintegy 50 százalékban a mezőgazdaságban foglalkozó munkásréteg ilyenformán hetenként legalább 500.000 félmunkanapot von ki a mezőgazdaságból. Mi lesz ennek a következménye'? Én azt hiszem, Ihlogy 8—10 év múlva nagy hátrányát látjuk majd ennek, mert a_ mezőgazdasággal foglalkozó egyének, sőt az iparosság is — általában mondhatjuk — elégedetlenek ezzel a rendelettel s ehhez nam is fognak hozzászokni. Azt mondják ugyan, hogy: majd hozzászoknak mindenhez — ebihez azonban nem fognak hozzászokni, mégpedig azért nem, mert egy gazdaság nemcsak a főtermékekre van alapozva, hanem még inkább a jószágnevelésre. Vannak olyan családok, ahol 2—3 leventeköteles gyermek is van s ha ezeket egyszerre vonják ki a mezőgazdasági munkából, akkor ez olyan nagy hátrányt fog jelenteni, amelyet talán helyrehozni sem lehet. Más üze mekben, gyárakban vagy akár az irodai munkáknál is meg lelhet ezt tenni, de a mezőgazdaságban nem, énpen azért, mert a jószág ezeknek a gyermekeknek a felügyelete alatt van. Ha azt.az irodát Ibe is csukjuk egy pár napra, a munkát éppen úgy találjuk s majd napok multán is lehet folytatni azt, de a mezőírazda^ágban óriási hátrányok származnak abból, ha a jószág áttol ás át akár egy félnapra is abbahagyjuk, küllőnösen a szabados jószágot, amelyet legeltetni kell. Ha az a cél, hogy a mezőgazdaságból egy ilyen munikatömeget, ennyi munkaerőt vonjunk ki azért, hogy kevesebb teremjem akkor nem szólok semmit; ha azonban azt akarjuk, hogy a mezőgazdaságot minél jobban fejleszszük és minél többet termeljünk, akkor ezt is figyelembe kell vennünk, A mezőgazdák maguk nem tiltakoznak az ellen, hogy a gyermekeik leventeoktatásra járjanak, csak azt kérik: hasson oda a földmívelésügyi miniszter úr, hogy a leventegyakorlat időközönként 21 napig tartson egyfolytában, vagy pedig legyen visszahelyezve vasárnapra, mint volt régen, mert akkor a gazda úgy osztja be a munkáját, hogy erre az időre más munkaerőt keres a leventefiú helyett, aki őt felváltja. Az ä legrosszabb megoldás, ha hetenként egyszer kell menni és hozzá hétköznap, főleg pedig nyári időben, különösen ha 8—10 kilométer távolság; ról kell hazamennie annak a cselédnek, aki künn dolgozik a határban és különösen rossz ez a tanyaiaknál, mert ez teljes félnapot, sőt a legtöbb esetben majdnem egy egész munkanapot von el a mezőgazdasági munkából. Éppen ezért növendék jószágot, sertést vagy más olyan jószágot, amelyet őrizni kell, nem tartanak, vagy pedig leventeköteles gyermeket nem fogadnak fel. Ez nagyon hátrányos, mert a legtöbb esetben, amikor magára marad a jószág, kárt tesz egyik a másikban, ami miatt a nevelési haszontól elesik a gazda. Éppen ezért helyes volna, ha különösen a gazdasági cselédeknél egy bizonyos időszakot állapítanának meg a leventeofctatásra, akár március, akár szeptember első felét, — természetesen nem az aratási időt és nem októbert, vagy szeptember második felét, amikor kukoricaszedés van és így a legtöbb dolog van — különhen nyole-tíz év múlva ennek óriási hátrányát szenvedné a nemzetgazdaság, hiszen így sok olyan munka elmarad a mezőgazdaságban, amely az ország jövedelmét növelné. T, Képviselőház! Azt kívánom még megemlíteni, hogy az utóbbi időben tényleg nagyon feltűnően romlottak a mezőgazdasági viszonyok a mezőgazdiasági munkáshiány miatt az én vidékemen. Ezért igen helyeslem a munkafelügyelői intézményt, sőt keveslem is, hogy a költségvetésbe csak 16 munkafelügyelő van beállítva. Szerintem a munkafelügyelők számát fel kellene emelni úgy, hogy vármegyénkint legaláhb két munka felügyelő legyen, aki egyrészt felügyelne arra, hogy a munkásság méltó bért kapjon, másrészt felügyelne arra is, hogy a munkásság ezzel szemben kötelezettségét pontosan elvégezze és a bérért megfelelő munkát végezzen. Ne felejtsük el tudniillik, hogy nemcsak az egyik oldalról kell a dolgokat bírálni, hanem mind a két oldalról. A mezőgazdaságban az utóbbi esztendőkben, bár szerinteim elég- munkás van. nemi ka-punk sokszor munkást, nem egy esetben pedig ha felfogadjuk a munkást, annyira visszaélnek, hogy a gazdálkodó a legtöbb esetben nem tudja mit csináljon a földtdel, haszonbérbe adja-e vagy eladja-e a kis birtokát. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a munkafelügyelők erre is felügyeljenek, hbgy a gazdák a jövőben ne szenvednének hátrányt " és a munkabérért megfelelő munkaszolgáltatást kapjanak. T. Ház! Bár a törvényjavaslatból ezek az intézkedések usryan kimaradtak, de remélhetőleg a végTehajtási utasításiban benne lesznek és a vármegyei munkafelügyelők hatáskörébe fognak tartozni, tekintettel arra, hogy országos viszonylatban a mezőgazdasáigi munkásságnak mégis emberibb megélhetést biztosít a javaslat és mivel a kormány arra törekszik, hogy minél szociálisabb intézkedéseket tegyen a legelesettebb rétegek javára, ennélfogva a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, (Helyeslé$ a jobboldalon és a középen.) 68*