Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-80
Az országgyűlés képviselőházának 80. üléee 1940^ február 8-án, csütörtökön. 447 nem magyar, s azzal merje alaptalanul és gyáván gyanúsítani, hogy nem a magyarság igazi érdekeit szolgálja. Elnök: A képviselő urat kérem, szíveskedjék kifejezéseiben mérsékelni magát. Rapcsányi László: Méltóztassék megbocsátani, t. Ház, ha nem parlamentáris kifejezést használok, de a jogos felháborodás hozta ki belőlem ezt a kifejezést. Elnök: A képviselő urat a legnagyobb csendben, a legnagyobb figyelemmel és minden közbeszólás^ nélkül hallgatták. Indokolatlannak tartom tehát a képviselő úr panaszát, amelyet csak viharos ülésen tehetne. Szíveskedjék beszédét folvtatni. (Mozgás jobbfelől.) Rapcsányi László: En egyáltalán nem szeretem a vihart, de egy vihart szeretnék már látni, mégpedig lazt a vihart, amely ezt a korrupt liberális-kapitalista rendszert, ezt a feudális és zsidó rendszert kisöpörné, de olvan erővel, mint amilyen erővel csak egy orkán tnd tombolni: a magyar nemzet népi erejének mindent elsöprő orkánja. En ezt szeretném és valószínűnek tartom, hogy ennek a Háznak minden józanul gondolkodó képviselője velem együtt érez. Ezt a vihart szeretném. Méltóztassék megengedni, hogy e kis intermezzo után visszatérjek n tárgyhoz. A megoldások szempontjából szükségesnek tartom azt, hoery ne csak a munkabért minimáljuk, hanem ugyaniakkor maximáljuk a munkatempót, mecrt ha valaki ismeri ennek a társadalmi rétegnek •\ helyzetét, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy nincs még' a dolgozók társadalmának egyetlen olyan rétesre sem. amely olyan óriási munkatempót diktálna és idejének, a napi 24 órának olyan nagv részét fordítaná munkára, mint éopen ez. Ebből a szempontból szoros kancsóit than álló módosítás igen kívánatos volna. Mert jól tudom azt. hogy a legszorgosabb aratómunkánál ott kell. hogy legyen: de ha ezt megköveteljük tőle, akkor tényleg biztosítsuk Őt lígy, ahogy munkája után biztosítani kell. A javaslat bizonyos mértékben ki is tér erre a erondolatra. Csak arra kérem az igen t. jelenlevő miniszter urat, méltóztassék e tekintetben a kezét állandóan ott tartani, mert ebből a szempontból roppant fontos és gazdasági kihatásaiban igen méltánylandó oroblémri az. hosrv a mezőgazdasági munkavállalóknak pz+ a többletmunkáját hogyan kell majd értékelni. Ugyanakkor nem hallgathatom el általánosságban a mezőgazdasáíri termelés átállításának a szükségességét. Valószínűnek tartom azt, hosry a t. Ház el fogadia azt a megállapításomat, hogy a mezőgazdasági válságnak, akár termelési-, akár munkaválsásrnak egyik legfontosabb megoldási módja; az. hogy a mezőgazdasági termelést átállítsuk. Ennek kettős haszna van. Az egyik az. hogy a mezőgazdasági munkavállalókon segítünk, de ugyanakkor ezzel a segítéssel a termelést sokkal rentábilisabbá tudtuk tenni. Ezer és egy alkalom van arra. hogy ebben az országban nemcsak búzát kell termelni, mert erre, sajnos, ráfizetünk, holott más mezőgazdasági termények termelésével egyrészt magánál a termeivény értékesíténénél nagyobb hasznot tudunk biztosítani, másrészt nagyobb munkabért is tudunk biztosítani, többet tudunk a munkavállalóknak fizetni. A mellett ezeknek a termel vényeknek az ára nincs olyan ingadozásnak kitéve, mint a búza ára, tehát a, munkabér és így a munkavállaló sincs kitéve olyan gazdasági ingadozásoknak; amelyek anyagi helyzetüket igen sokszor kellemetlenül befolyásolják. Ezzel kapcsolatban még azt akarom felhozni, hogy ha mi a. mezőgazdasági és termelési és munkarendszernek az átállításával gyökeresen megoldhatjuk ezeket a kérdéseket, akkor belekapcsolódik a mezőgazdasági munkavállalók további értékes, öntudatos része is a gazdasági életbe, akkor el tudjuk érni azt, hogy annak szociális, kulturális és közegészségügyi kérdései megoldást nyernek és így ennek a társadalmi rétegnek értékes alapzatára a nemzet jövőjét erőteljeseben és sokkal szélesebb alapon építhetjük fel. Minthogy a javaslat elvileg olyan megoldásokat tartalmaz, amelyek a nemzeti szocialista felfogással egyezőek, eme elvi okok miatt a javaslatot általánosságban elfogadom azzal a kéréssel, hogy a földművelésügyi miniszter úr minél előbb szíveskedjék egy, a dolgokat generaliter megoldó javaslattal a Ház eljönni. (Taps a szelsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Haulik György! Haulik György: T. Ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat vitájában igen sok értékes felszólalás hangzott el a javaslat mellett. Nem mondhatom iigy, hogy »mellettei és ellene«, mert ami ellene, hangzott, az nem volt értékes. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hogy mégis felszólalok a javaslat vitájánál, ez azért történik, hogy bizonyságot tegyek arról, hogyan vélekedünk a törvényjavaslatról mi, kis törpegazdák. Magam is kisgazda vagyok, aki saját testemen éreztem a mezőgazdasásd munka minden terhét és nehézségét s iffy kellőképpen tudom értékelni a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, hiszen mindenrendű, mindenfajta gazdasági munkában résztvettem. De éppen eizért a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm. örömmel fogadóm el a javaslatot, mert meffOldani véli a_zt a súlyos feladatot, hogy méltó helyzetbe juttassa az ország tekintélyes számú munkását, aki verejtékes munkával keresi kenyerét. Örömmel üdvözlöm és fogadom el a javaslatot azért, hogy ennek a törvényerőre emelkedése esetén a mezőgazdasági munkásságnak az a része, amely kizárólag mezőgazdasági munkával foglalkozik, elérhesse azt, hogy biztosítani tudja magának a tartalékokat az azokat elfogyasztó télre. Miután a mezőgazdasági munkásnak tavasztól őszig kell megkeresnie kenyerét, mert a mezőerazdasági munka télen csaknem teljesen szünetel, ennek a rétesrnek a tavasztól őszig terjedő idő alatt kell biztosítania egész évre a tiisiztes. szükséges mesrélhetést mind maga, mindi pedig családja számára. Erről kíván gondoskodni a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, amely nagy lépés a teljesített értékes munka elismerése felé. A tárgyalás során elhangzott felszólalásokból megállapítottam, hogy itt, a. trianoni Magyarország területén a mezőgazdasági muinkaíbér, de különösen a résaesmunka terén igen nagy feladatok várnak megoldásra. Sajnálattal hallottam, — természetesen nem állt módomban meergyőződni róla, hogy mennyiben felel meg a valóságnak. — hogy a. részesmunka terén egyötöd-, sőt egyhatodréiszben is adnak ki a munkaadók részes tengeri földet. Ez nálunk a Felvidéken sehol sem tapasztalható. (Way hang a Mstépen: A Dunántúlon sem!) Mofndom, nem állt módomban erről meggyőződni, ha azonihan ez így van, akikor ezen a lehetőséghez mérten változtatni kell. Nem is
