Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1939 december 13-án, szerdán. 33 Iíudinszky László: T. Ház! Amikor a t. Ház egy ilyen látszólag- jelentéktelen, kis javaslattal foglalkozik, azt gondolná az embeír, hog-y túl lehet siklani e felett az egész javaslat felett, hiszen úgy tűnik fel, mintha nem is volna nagyobb jelentősége annak, hogy a választások 1939, vagy 1940 decemberében tartatnak-e meg*. Mégis, amikor a Ház egy közjogi javaslattal foglalkozik, egy pillanatra meg kell államink, mert itt, a magyar törvényhozás házában valamennyien, pártkülönbségre és világfelfogásra való tekintet nélkül a magyar birodalmi gondolat alapján kell, hogy álljunk. Amikor egy közjogi javaslattal foglalkozunk, mindig szeùn előtt kell tartanunk, hogy ezt a törvényt nem egy csonka országnak hozzuk meg, hanem az egész magyar birodalomnak, mert mi, magyar törvényhozók egy pillanatra sem ismerhetjük el azt a tényleges fizikai adottságot, hogy elszakított véreink lélekben és szellemben nincsenek velünk. Wgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor te-nát egy közjogi javaslattal foglalkozunk, akkor a Kárpátok-övezte 63 magyar vármegyére kell gondolnunk és ehhez keill megszabnunk minden közjogi javaslatot, mert a magyar történelem, a magyar jogfolytonosság ezt tőlünk, magyar törvényhozóktól megköveteli. Ez^ a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló törvényjavaslat, amely a választásnak egy évvel való elhalasztását célozza, tulajdonképpen a magyar birodalom egyik legsajátságosabb jogi fejlődésének alapzatát mozgatja mog, a vármegyék és a városok törvényhatóságát. Bármilyen nehéz és viharos időket élt ez az ország, a varmegye volt mindenkor a magyar életnek egy sajátos alkotása, amely több volt mindig, mint egyszerű közigazgatási területi beosztás, mert hiszen a varmegye — amint azt az igen t. Ház nagyon jól tudja — mindig a magyar szellemiségnek volt a védőbástyája olyan időkben, amikor az önkény, a Habsburgok uralma, vagy bármiféle zsarnokság ellen kellett küzdeni (Ügy verni Úgy van! a szélsőbaloldulon.) A megyék, a törvényhatóságok ugyanúgy élik a maguk önálló éle»tét, mint az egész állam. Amikor tehát a törvényhatósági választások általános eltolásáról van szó, akkor tulajdonképpen egy ilyen, a magyar közjogi életnek lényeges tényezőjét képező közjogi aktusnak a kitolásáról van szó. A törvényhatóságok életét hosszabbítja meg 62 8 javaslat egy természetellenes, mesterséges injekcióval. Az a kérdés, hogy milyen célt szolgál ez és miért kellett a törvényhatóságok normális életét ezzel egyáltalán befolyásolni, mert akkor, amidőn egy ilyen közjogi szervet mesterségesen változtatunk meg, mindig bizonyos mértékig a magyar alaptörvényeket, a magyar alkotmányt rázzuk meg- egy kissé. A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy ennek á javaslatnak a szükségszerűsége is ugyanazért merült fel, mint amiért tegnap a felvidéki választásokkal kapcsolatos javaslatot kellett tárgyalnunk, mert a visszacsatolt felvidéki területeken nem lehet választásokat tartani mindaddig, amíg a teljes egységesítés meg nem történik és ennek szükségszerű következménye az, hogy a törvényhatósági választások is elhalasztassanak. Önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy több mint egy egész esztendő elmúltával miért volt szükséges ez a halogatás, miért nem^ történt meg erre megfelelő időben minden lépés? Mert ennek megint két oka van. Ha a törvényes rendelkezéseket nem volt képes a belügyi kormányzat végrehajtani, akkor ez a belügyi Kormányzat legteljesebb tehetetlenségét jelenti. (Úgy van! Ugy van! a szélsőba,oldalon.) Nem akarok arra a már köznapivá vált példára (hivatkozni, de nem tudom megérteni, hogy amidőn napok, hetek alatt országhatárok tűnnek el és egész berendezkedések alakulnak át, a magyar királyi kormány belügyminiszter uira miért nem tudta a visszacsatolás, a visszatérés után nyomban rendezni a közjogi kérdéseket, mert hiszen itt nem egységesítésről van szó, hanem a folytonosság fenntartásáról. Amikor mi a birodalmi gondolat alapján állunk, akkor a visszacsatolt, visszatért területeket szükségünk nincs egységesíteni, mi folytatjuk ott, ahol fizikai létünk 1918-ban megakadt. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ez a mulasztás egymagában elegendő volna arra, hogy békeidőkben, az alkotmányosság érzékeny delejtűjeként emlegetett, ilyen mulasztást elkövető kormányzati rendszer vagy annak képviselője ennek következményeit udvariasan és úri módon levonja és ha tehetetlenségét bebizonyította, akkor vonuljon el arról a posztról, ahová a kormányzat bizalma állította. (Kapcsáiiyi László: A kriptába!) E helyett azonban a belügyi kormányzat nem azzal indokolja mulasztását, hogy nem ért rá, hanem azt mondja: ne tessék elfelejteni, hogy egy világégés közepében vagyunk. Bocsánatot. kérek, ez a világégés nagyon szép kifogás. Mi magyarok 1918 óta egy állandó égés közepében vagyunk, mert a mi országunkat égetik, tehát nekünk fel kell készülnünk arra, hogy szétdarabolt országunk minden pillanatban helyreállhasson és akkor ugyanott folytassuk, ahol, 1918-ban elhagytuk, ugyanott, de nem egészen úgy, ahogyan akkor volt. ' Ha a belügyi kormányzat nem ért rá foglalkozni ezzel a fontos közjogi munkálattal» nagyon csodálom, hogy viszont ráért foglalkozni azzal, hogy politikai bűnperek konstruáltassanak és ráért foglalkozni azzal, hogy detektívek serege vegyen részt a választásokon, tehát a pártabszolutizmus kiszolgálójává lett,. ami a magyar alkotmányosságba ütközik és a, magyar nemzetet alapjaiban rázza meg. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor erre ráért, nem ért rá viszont arra, hogy á visszatért és visszatérendő területeken előkészítse az egységesítés munkáját. Azért mondom, hogy visszatérendő területeken, mert mi, nemzeti szocialisták hisszük és valljuk, hogy ez az ország együtt lesz ismét, nagy birodalom lesz. (Élénk felkiáltások jobbfelől: Mi is hiszsziik!) Akkor viszont nem szabad azt mondani, hogy nem értünk rá egy évig megcsinálni. Mar az általános választásoknál feltűnt az egész világnak, az összes jogállamoknak, hogy íme, viszszatért Magyarországhoz egy darab es ezen az egy kis darabon sem tudta közjogi eletet egységesen folytatni, hanem pártszempontokbol, pártabszolutizmusból mérlegeli, hogy milyeneK lesznek ott az esélyei s elhalasztotta ott a képviselőválasztásokat és ugyanígy halasztja el most a törvényhatósági választásokat is. (Kapcsáiiyi László: Nem ért rá, mert a nyila_ sokat kell neki üldöznie!) Nem volna szabad egy pillanatig sem átmeneti helyzetnek lennie, mert egy előrelátó belügyi kormányzat mar a tárcájában hordja a főszolgabírók neveit es az összeállított névjegyzékeket, hogy amikor majd Erdély visszatér az anyaországhoz, mar minden készen legyen, nem pedig akkor tog