Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

Âz országgyűlés képviselőházának 79. visszásság

1 származik, hiszen sok esetben ők is akarnak építkezni. Ebben a kérdésben természetesen szinte lehetetlenség igazságosan dönteni, mert hiszen az élethez való joguk ezeknek is, amazoknak is megvan és azt a vidéki kisiparost, illetőleg olyan munkást, aki az iparban van foglalkoztatva, szintén nem lehet elzárni attól, hogy a mindennapi kenyerét megszerezze. T. Ház! Amikor a mezőgazdasági munkabéreik az egész országban rendeztetnek, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban megemlítem, hogy a mezőgazdáságnak, és azt hiszem, az ország szociálpolitikájának is igen fontos tényezője volna az, hogy a cselédlakások kérdésével is foglalkozzunk és lehetőséget nyújtsunk arra, hogy a mezőgazdasági cselédség lakásai is a mai kornak megfelelően átalakíttassanak. Ha a mezőgazdák álláspontját nézzük ebben a kérdésben, azt látjuk, hogy nagyon sok olyan gazda van, aki ezeket a munkálatokat el akarja ugyan végeztetni, de viszont azt mondja: Uram, nem tudom, hogy a földbirtokpolitika végrehajtásával mennyi földem fog maradni, hogy érdemes lesz-e egyáltalában megcsinálni! Szóval nincsen meg senkiben sem az a biztonságérzet, hogy önként, a saját jószántából hajlandó volna a cselédlakások átalakítására. Én arra kérném fel a földmívelésügyi miniszter urat, — és ez már régi keletű kérésem — hogy igenis tessék prémiumokkal és adókedvezményekkel, akár olcsó kölcsön segítségével is (Egy hang jobbfelől: Az a fontos!) biztatni azt a mezőgazdát, tessék előnyben részesíteni azt a ^birtokost, aki a cselédházak építésével vagy átalakításával segítségére siet az országnak. (Helyeslés jobbfelől.) Ez megoldható kérdés. Hivatkozhatom több külföldi országra is, ahol igenis f prémiumot adnak ilyen esetekben és megdicsérik azt a gazdát azért, hogy még ebben a zavaros világban is hajlandó volt arra, hogy a cseléd szociális helyzetén javítandó, átalakíttassa a cselédek lakásait. (Beniezky Elemér: Itt meg emelik az adóját!) Kétségtelen, hfcgy a gazdasági munkásházak kérdéséiben is igen el vagyunk maradva. Helyesnek tartanám, ha ezt a kérdést is belefoglalnánk egy olyan szociális rendeletbe, hogy a munkásházakat megfelelő formában építsék meg a gazdák, hogy a munkások megfelelő férőhelyéről gondoskodjanak. Természetesen ezt nehéz megvalósítani akkor, amikor a magyarországi gazdák, sajnos, igen nehéz helyzetben vannak és nagyrészük tönkre is ment amiatt, hogy itt volt egy olyan periódus, amikor nemcsak uzsorakamatokat kellett a bankoknak fizetniök, hanem hetipénzeiket is ki kellett izzadniok. (Ügy van! jobbfelől.) Nagyon jól tudjuk, hogy mi történt a gyakorlatba-n, amikor a gazdák a kölcsönöket felvették. Mi' azt mondjuk, hogy vége van a liberális világnak, de ebben a kérdésben, a biankikérdésben nem lehet egy lépést sem előremenni, így vannak a gazdák eladósodva, a záloglevelek kérdésével ugyanezzel a liberális felfogással találkozunk. Hiába ültetnek a zsidó igazgató helyébe keresztény igazgatót, mert az a keresztény igazgató épúgy át fogja venni annak a zsidó banknak a szellemét, amely ott uralkodott évtizedeken keresztül. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy a mezőgazdasági munkabérek és egyáltalában a mezőgazdasági üzem ilyen helyzetbe került nálunk az országban, ennek oka az a pénzpolitika, az a bankpolitika Volt, ülése 1940 február 1-én, csütörtököd. 427 hogy a gazdák tulajdoniképpen elsősorban a bankoknak termeltek, mert hiszen a váltó lejártakor a pénzt nem tudták a munkásoknak adni, vagy pedig újabb befektetéseikre, újabb épületek emelésére, újabb gépek beszerzésére fordítani, hanem úgy, ahogyan bejött, egyenesen be kellett vinniök a bankba és még örült az a gazda, aki ellen nem csináltak árverést és akinek a földjét nem vették el. T. Ház! Magára a törvényjavaslatra szintén volna egy-két észrevételem. Nevezetesen helyesnek tartom azt a szándékot, hogy a munkabérmegállapító bizottságokba megyei elnöknek az alispánt jelöljék ki. (Beniezky Elemér: Helyes!) Az ellenőrzésnél kívánatosnak tartanám azt, ha a »főiskolai« kitétel helyett azt vennők bele a szövegbe^ hogy »gazdasági akadémiai oklevéllel bíró egyének« neveztessenek ki. mert elsősorban ezek vannak hivatva ezekben a kérdésekben eljárni. Hiszen elég számban vannak az országban gazdasági akadémiai oklevéllel bírók és tulajdonképpen ez volna a hivatásuk. Az elmúlt időben gyakran tapaisztaltuk, hogy ha valahol visszaélések történtek és a mezőgazdasági munkásoknak nem fizették ki a bérüket, hiába mentek azok az egyének, azok a munkások, vagv cselédek panaszra, mert hiszen panaszt kellett tenniök, kihallgatásra kellett jelentkezniük a főszolgabírónál és így ho'va-tovább megtudta mondjuk a bérlő vagy általában az, aki elkövette ezt a visszaélést, hogy ki ment panaszra és akkor vagy elmozdították az illetőt, vagy rövid úton nem vették fel aratásra, szóval retorziót alkalmaztak vele szemben. Helyes tehát a törvényjavaslatnak az az intézkedése, hogy mostantól kezdve nem kell majd az illetőnek egyénileg, személyesen panaszt tennie, hanem a helyszínen fogják kivizsgálni azt, hogy az illető munkaadók a megfelelő és megállapított munkabért r kiadják-e és így a munkavállaló neve egyáltalán nem szerepel majd ebben az ügyben. En mindamellett helyesnek tartanám azt is, ha például a csendőrségnek is kozvtetlen feladatkörévé tennők azt, hogy ahol a csendőrök jártukban-keltükben megfordulnak, mindenütt kihallgathassák és megkérdezhessék a munkásokat, hogy megkapják-e a megállapított munkabéreket és így állandóan tájékoztathassák a főszolgabírót arról, hogy a megállapított munkabérek a valóságban valóban megfelelően kifizetéisre kerülnek-e. (Helyeslés jobbfelől.), Azonkívül mindenkinek tisztában kell lennie a következőkkel. Nem tudunk eléggé tiltakozni az ellen a beállítás ellen, amely beállításban a mezőgazdasági kérdés szerepel - mintha a nagybirtokosok hibájából és az ő kapzsiságukból, vagy pedig az ő könnyelműségükből származnának a visszásságok. Ez ellen a beállítás ellen — mondom — a leghatározottabban tiltakoznunk kell, mert hiszen, amint mondottam, neom hiszem, hogy lenne egyetlenegy jóérzésű magyar birtokos is az országban, aki sajátmaga gazdálkodik és megtenné azt, hogy a kialkudott munkabéreket nem fizeti ki. Egyáltalában talán nem is került volna ide ez a törvényjavaslat akkor, ha nem lettek volna ezen a téren az állapotok olyanok, hogy hizony sok birtokot bérlőknek, éppen zsidó bérlőknek kellett kiadniok a földbirtokosoknak. Azt a bérlőt, aki beült abba a birtokba, egyedül csak a profitéhség vezette, az a törekvés, hogy minél nagyciblb jövedelmet szorítson ki abból a föld-