Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-79
426 Az országgyűlés képviselőházának 79. Ágoston: Ilyenkor nincsenek itt, amikor tanulni lehetne!) T. Ház! A minimális mezőgazdasági munkabérek megállapítása igen veszedelmes dolog, mert ezzel igen sokat lehet ártani is. Tudnunk kell, hogy a mezőgazdasági napszámosok úgy kapnak munkát, hogy az a birtokos, aki valamilyen munkát el akar végeztetni, sommás munkásokat, napszámosokat, vagy szakmánymunkásokat alkalmaz. Felfogásom szerint a mezőgazdasági munkabéreknek bármilyen formában való szabályozása és emelése a napszámmunka megszűnésére fog vezetni, ami szerintem igen helyes lenne. A mezőgazdasági napszámmunka tömegmunka és ha én ma 100 napszámost felfogadok, mondjuk, cukorrépakapálásra, akkor a 100 munkásnak egyharmada igen jó munkás, egyharmada közepes, egyharmada pedig egészen rossz munkás lesz. Mi fog ebből következni a mezőgazdasági munkabérek szabályozása esetén 1 ? Az, hogy a legjobb munkás is a legrosszabb munkaerőhöz fogja az ő munkateljesítményét szabni és ebből elégedetlenség származik, mert végeredményben a munkaadó a legkisebb bért fogja adni a legrosszabb munkásnak és a legjobb munkás is csak ezt fogja kapni. Kétségkívül a szakmánymunkák fognak elterjedni, ha a mezőgazdasági munkabéreket bizonyos szinten túl emeljük. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy nemsokára eljön a gépek fokozottabb alkalmazásának ideje is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) Ma a birtokososztály helyes szociális felfogást vallva, nem alkalmaz aratógépeket. Talán szélsőséges felfogást hangoztatok, ha azt mondom, hogy helyesnek találnám, ha kormányintézkedéssel betiltanák vagy súlyosan megadóztatnák a lókapa használatát, mert a lókapa használata nagy munkástömegeket tesz munkanélkülivé a munkaalkalmak csökkentésével. T. Ház! Munkásviszonyainkat többen öszszehasonlítják a németországi munkásviszonyokkal és azok a munkások is, akik hazajönnek, igen jó argumentumokat nyújtanak a vidéken szereplő politikusok számára, akik azt mondják nekik: látjátok, ti Németországban voltatok, annyi munkabért kaptatok, hogy hazais hoztatok és tíozzá még biciklit is szereztetek és jól fel vagytok öltözködve. Igen. ez kirívó helyzet, de legyünk tisztában azzal, hogy akik ott ezeket a munkásokat foglalkoztatják, nem olyan terményárak mellett termelnek, mint nálunk s ezért nem tudják itthon azokat a munkabéreket kiadni. A Németországban dolgozó munkás a németországi termények árával arányos munkabért kapja meg és csak szerencséje van neki azzal, hogy vele parallel az olcsó ipari cikket, azt az olcsó német biciklit meg tudja venni, a mi munkásainknak pedig kétszerannyi ideig kell dolgozniok azért a (bicikliért, mint a németországi munkásoknak, mert hiszen tudjuk, hogy a vámvédelem folytán és a "Weiss Manfréd-gyár patentje következtében itt egy munkásnak kétszerannyi időt kell munkában töltenie, kapálnia, ugyanazért az iparcikkért, mintha azt a munkát Németországban végezte volna. Ebből a tényből is látjuk tehát, hogy igenis a mezőgazdasági munkabér egyesegyedül a mezőgazdasági termények árával áll arányban. Meg vagyok róla győződve, hogy ha képviselőtársaim megnézik a földbirtokososztályt, azt a réteget, amely maga gazdálkodik, amely maga is törődik a munkások tömegével, tapasztalhatják, hogy ott soha nincs panasz. (Ügy ülése 19 AO február 1-én, csütörtökön. van! Ügy van! jobbfelol.) Itt nem is fog sor kerülni munkabérmegállapításokra, illetőleg ilyen törvényes szabályozásokra, mert ott, ahol alkalom és lehetőség van, a mezőgazdák, illetőleg a birtokosok magasabb munkabéreket fit zetuek. Nem egy helyen látom azt a helyes elvet, hogy bár a mezőgazdasági munkabérek meg vannak állapítva, mégis a birtokos a saját érdekéből is és a munka érdekében is a tavaszi hónapok alatt, amikor felveszi a munkást, kenyeret és szalonnát ad neki, — naponta egy kilogramm kenyeret és hetenként még egy kilogramm szalonnát a béren felül — mert az természetes, hogy az a munkás, aki télen éhezve jön ki arra a munkára, nem tud dolgozni akkor, ha a gyomra üres; tehát közös érdeke a munkásnak is és a termelőnek is, hogy az így megszabott munkabért még megerősítsék ezzel, mert hiszen rosszul .fizetett és rosszul táplált munkásokkal eredményt elérni nem lehet. Hogy törvényben szabnánk meg a legalacsonyabb munkabéreket, illetőleg cselédbéreket, ezzel magam sem értek egyet, hiszen a törvényjavaslatban sincs erről szó. Csupán egy kérdésben, a summás munkások kérdésében volnék hajlandó én is arra, hogy azok járandóságát országosan szabják meg, azon egyszerű okból kifolyólag, mert különben visszásságok fognak származni ebből. Ha például Dunántúlon felvesznek munkára mezőkövesdi munkásokat és a munkabéreket másként fogják esetleg megállapítani Dunántúlon, mint Mezőkövesden, akkor ebből hajók lehetnek. A summás munkásoknál tehát helyeselném azt, hogy országosan állapítanák meg a béreket, mert bár részben ezeknek is van járandóságuk természetben, nagyobbrészt élelemről és pénzről van szó, tehát a földjárandóság és egyéb mellékkörülmények nem játszanak annyira közre. Ha egy kicsit figyelemmel kísérjük a mezőgazdasági munkások kívánságait, igen érdekes jelenséggel találjuk magunkat szemben. Amikor az ipari munkabérek szabályozásáról volt szó és megállapították, hogy az ipari munkákat csak bizonyos iparosoknak szabad végezniök és mint^ segédmunkaerőt sem volt szabad például a kézműves és ácsiparban napszámosokát használni, hozzám fordultak a mezőgazdasági munkások és azt kérdezték tőlem: hogyan van az, hogy amikor eljön az aratás ideje, akkor az ipari munkások mégis nyugodtan eljönnek ide és aratnak, vagyis a mi munkakeresetünket csökkentik 1 ? Kétségtelen tény, hogy a mezőgazdasági munkások aratási és cséplési lehetősége korlátozva van azáltal, hogy ipari munkások jönnek aratni vagy csépelni és így a mezőgazdasági munkások kereseti lehetősége csökken. En magam nem tudtam erre a kérdésre válaszolni, de úgy éreztem, hogy nekik végeredményben igazuk volna, amikor ezt szóváteszik. De viszont, ha a másik oldalt megnézzük, látjuk, hogy az ipari munkásoknak sincs meg a kereseti lehetőségük és, azért minden építkezést és más ilyen munkát úgy rendeznek, hogy aratás idején leállítják az összes munkákat ós a vidéki iparos, a vidéki kőműves eljön a mezőgazdaságba, hogy az akkor szükséges munkákat elvégezze. (Úgy van! jobbfelol.) A munkások részéről történt figyelmeztetésnek az volt a konklúziója, hogy ők helytelenítették azt, hogy a vidéken élő iparosság, kőművesek, ácsok stb. munkabére meg legyen állapítva, mert ebből rájuk nézve sok
