Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

416 Az országgyűlés képviselőházának 79 ségével törik le a mezőgazdasági munkabére­ket. (Tost László: Hány millió dollár jött be Amerikából?) Az akkori kormány azonban elég józanul és bölcsen gondolkodott s bár követel­ték tőle, nem engedte meg, hogy az országba kínai kulikat hozzanak be. Nézzük meg a mai dolgokat. Az ipari mun­kabérmegállapító bizottságok mintájára akar­ják most megszervezni a mezőgazdasági mun­kabérmegállapító bizottságokat. Igen ám, de az ipari munkásságnál sem mindenütt fenékig tejfel és nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez a munkabérmegállapító bizottságokat megszer­vező törvény az ipari munkásságnak nagyon nagy hasznot jelent. 1929-ben a gazdasági vál­ság előtti konjunktúra csúcspontján az ország ipari munkásságának létszama 736.700 volt, az ezeknek kifizetett munkabérek összege pedig 952,400.000, pengőt tett ki, 1938-ban, amikor tehát már pár éve életbe voltak léptetve a munkabér megállapító bizottságok, a munkások létszáma felszökött 825.900- kifizetett bérek összege piedig 866,200.000 pengőre csökkent. Amíg tehát a munkások létszáma 17%-kal emelkedett, ad­dig a kifizetett bérek összege 9%-kal esett, úgy­hogy a munkabérmegállapító bizottságok mun­kájának eredményeként még ma sem érték el a munkások az 1929. évi bérnívót, még mindig 9% különbözet van. Körülbelül ugyanez a helyzet a mezőgaz­dasági munkásoknál is. (Wirth Károly: 48 órás munkáért 16 pengőt keresnek! — Zaj.) Tessék megnézni, hogy mit mond egy másik cikk: mi­lyen jó bérért szegődnek a cselédek Cegléden. Ha megnézik, azt látják, hogy a kommenciós cselédnek fizetnek húsz mázsa gabonát, húsz kilogramm szalonnát, húsz kilogramm sót, húsz kilogramm babot, egy hold kukoricaföldet, tehéntartást és 30 pengő készpénzt. Ha mindezt átszámítom s hozzáteszem még azt is, hogy ennek a cselédnek nagyon ügyes és gondos fe­lesége van, akkor ketten nehéz munkával ösz­szekaparnak 300—330 pengő értéket átlagban egy esztendőben. Ez napi egy pengő, ezért a rettenetes munkáért. Egy másik cikk ezt mondja: »Gyengén sikerült a halasi ember­vásár«. (Zaj a balközépen.) Én nagyon vigyá­zok arra, hogy mit mondok. Annak ellenére, hogy az urak azt állítják, hogy a húsz mázsa biíza egymaga többet tesz ki, mint háromszáz pengő. (Felkiáltások a balközépen: Bizony, többet!) ne tessék azt hinni, hogy az a munkás azt azért kapja meg, hogy eladja és értékesítse, (Felkiáltások a balközépen: De az értéke meg­van!) mert hiszen ő azt elfogyasztja. De ha ezt reálbérekre átszámítjuk, akkor állítom, hogy a keresete nem több mint nanonta egy pengő. Mondom, ez a másik cikk ugyanezt írja: »Gyengén sikerült a halasi embervásár«. Rossz szó az, hogy embervásár, munkaerővásár volna a helyesebb kifejezés. Ez a cikk azt mondja, hogy 15—18 éves gulyás, kan ászgyereknek 200—220 pengőt kitevő bért fizetnek, húsz év körüli, még leventeköteles legénynek bent­koszttal 250—280 pengő körüli érték vagy ennyi készpénz a bére, a katonasoron túllevő, erős fiatal béresnek és kocsisnak pedig 300—360—380 pengőt is fizetnek, kiöregedett, pásztornak való, 60—70 év körüli emberek bent-koszttal 150—200 pengőért tudnak elszegődni. Ugyanazt mondja a cikk tehát, amit én az imént mondottam, az­zal a különbséggel, hogy kombinálják termény­nvel, de ha átszámítjuk pénzre, nem túlzás azt állítani, hogy a mezőgazdasági munkás kere­sete nagy átlagban nem haladja meg az évi 350—360 pengpt. Engedelmet kérek, ez az összeg bizony nem alkalmas arra, hogy a munkaked­ülése 19UO február 1-én, csütörtökön. vet fokozza, (Sármezey Endre: 800 pengő körül van az!) nem alkalmas arra, hogy a munkás­ság helyzetét javítsa, hanem alkalmas arra, hogy az embereket kedvetlenné tegye, az "• em­berekből kiölje a munkakedvet és az ambíciót. Azt panaszolják az urak, hogy a munká­sok a faluból a városokba tódulnak. Igen sok­szor hallom azt a panaszt, hogy a munkások elmennek ; kalauznak, {postásnak. /Ezek a de­rék emberek a társadalomnak igen hasznos munkát végeznek, akár mint postások, akár mint rendőrök, akár mint villamoskalauzok, vagy kocsivezetők, mind igen hasznos tag­jai ennek a társadalomnak és rnunkáj. jukért szolgáltatásukkal arányban nem álló alacsony béreket kapnak. És ha még ez is csábítja a falusi < fiatalságot, akkor ott a falun kell a bajnak lenni. (Közbe­szólások a balközépen.) Becslésem szerint egy budapesti vagy egy vidéki rendőr kifejezet­ten sokkal nehezebb munkát végez, mint oda­haza — mondjuk — egy kocsis. Tessék elhinni, ez a munka nem gyerekjáték. (Csizmadia And­rás: Egyik nyugdíjas állás, a másik nem!) Nem az csábítja az embereket ide, hogy itt nem kell dolgozni. A postás nem dolgozik, a kalauz nem dolgozik, a kocsivezető nem dol­gozik? Mindegyik dolgozik, őket az csábítja ide, hogy semmi reményünk sincs arra, hogy életszínvonaluk ntthon valamiképpen megja­vuljon, az egyforma hosszú munka megöli bennük azt az ambíciót, amely ambíciónak meg kellene lenni bennük. (Egy hang a jobb­oldalon: A nyugdíj! — Br. Vay Miklós: Pesten könnyebben érintkezhetnek a párttitkárokkal! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Kétségtelen, hogy ez a fo­lyamat mindenütt megvan, csakhogy nálunk erősebben van meg, mert azok a hatóerők, amelyek űzik az embereket a városba, nálunk nagyobb mértékben érvényesülnek. Megvan ez az Isten virágoskertjében, Franciaországban is. (Egy hang a jobbközépen: Mennél inkább nyugatra megyünk, annál inkább. — Közbe­szólások a középen.) Elnök: Kérem Malasits képviselő urat, méltóztassék errefelé beszélni, nem hallom a beszédet sem én, sem a gyorsírók. Malasits Géza: Eögton befejezem, csak né­hány észrevételt leszek bátor tenni a törvény­javaslattal kapcsolatban. A törvény szerkesz­tése világos és ez nagy előnye, ellenben na­gyon gyengén van megalkotva a kezdeménye­zési jog, ami nagy hátránya a törvényjavas­latnak, amiről a töryényszerkesztő természe­tesen nem tehet és nem is teszek neki ezért szemrehányást. Legnagyobb hátránya azonban, hogy nem egyenlő erők állnak egymással szemben, már pedig ez a munkabérmegállapító bizottságnál roppant nagy fontossággal bír. Ott van a szervezet, amelyben — legalább is anyagilag — igen erős földbirtokososztály áll szemben a teljesen védtelen és szervezetlen mezőgazdasági munkássággal. Ebből a kettő­ből, nem jön ki a munkás egészséges bére. Minthogy én nem annyira a törvényjavas­lat szerkesztése ellen heszélek és nem a tör­vényjavaslat intenciója az, ami engem ellen­zékiségre késztet, hanem a múlt bűnei bosszul­ják meg magukat ebben a javaslatban, véle­ményem az, hogy ez a törvény sem fogja el­érni azt a célt, amelyet a miniszter úr maga elé tűzött, mert nem tudja a miniszter úr a mai gazdasági és társadalmi erőviszonyok mel­lett még ennek a törvénynek segítségével sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom