Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

Az országgyűlés képviselőházának 79. vat hányni és egyéb dolgot végezni, akkor vegyük figyelembe, hogy a mezőgazdasági munkás a tavasztól-őszig tartó munkadőben többet dolgozik, mintáz ipari munkás tizenkét hónap alatt. Ha a teljesített munkaórák számát veszszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy a mezőgazdasági munkás munkaerő kihasználása nyolc hónap alatt nagyobb, mint az ipari munkásé egy teljes esztendőben. A munkaidőt tehát szabályozni lehetne, mert ha tíz embernek csak azért, hogy a munka elvégeztessék, napi 16 órát kell dolgoznia, akkor megítélésem szerint, ha ugyanezen a munkán húsz ember dolgozik, nyolc- vagy tízóra is elegendő lenne, de semmiképpen sem indokolt ez az embertelenül hosszú munkaidő. Másutt is van agrárgazdálkodás és nemcsak Magyarországon, hanem másutt is aratnak. Én éltem Belgiumban, éltem Flandriában és Németországban és láttam ott is aratást, de azt tapasztaltam, hogy ott mégsincs ilyen rettenetesen hosszú munkaidő és ilyen — azt mondhatnám — hallatlanul nagy energiapazarlás, amilyenbe éppen ez a munkaidő és ez a munkarendszer kényszeríti a mezőgazdasági munkásokat. Ha megnézzük a munkabérek alakulását, megdöbbenve kell tapasztalnunk, hogy a mezőgazdaságban fizetett munkabérek ötven év óta alig változtak. Én ma hatvanötéves vagyok és visszaemlékszem arra, mi volt ötven esztendővel ezelőtt, de ezenkívül vannak feljee-vzéseim is. Mondhatom, hogy a legutóbbi ötven év alatt sem az életnívója, sem a bére nem változott a mezőgazdasági muskásnak. (Wirth Károly: Lefelé ment!) Az életnívója azonban rosszabb, mert ötven évvel ezelőtt... (Egry Ferenc: Ez nem áll! Ez nem igaz!) Nézzük csak meg ezt a kérdést. Ne tévessze meg az urakat az a körülmény, hogy a munkás ma úgynevezett úri ruhában múltban pedig nyáron gyolcsgatyában járt, télen meg csalángatyában és tört csizmában. Az a csalángatya, az a tört csizma, az a mándli, amelyet ötven évvel ezelőtt viselt, sokkal jobban megvédte a munkást az időjárás viszontagsága ellen, mint az a kacat, amelyet ma a gyárak állítanak elő és amelyet olcsó pénzért kénytelen megvásárolni. (Br. Vay Miklós: Futballnadrágban!) De beszeljenek a számok. Ötven esztendővel ezelőtt Budán a kapásoknak 1 forint 50 krajcár volt a napihérük, a vidéken pedig kevesebbet, 60—70 krajcárt fizettek a kapásoknaik. A munkaidő nem volt hosszabb, mint ma, ugyanannyit dolgoztak. Ha az aratásnál, a kukoricatörésnél és egyebeknél csak munkabérről volt szó. és a munkáltató nem adott élelmet, 1 forint 50 krajcár körül kerestek a munkások. Az igaz. hogy konjunkturális kereset volt. de mégis kerestek. Azt lehet tehát mondani, hogy 60—70 krajcárt kerestek koszttal, mondjuk ebéddel, ebéd nélkül pedig 1 forintot, 1 forint 20 krajcárt. Ha meg keresték is a munkást, akkor 1 forint 50 krajcár volt a munkabér. A mezőgazdasági szegődményes munkások keresete a természetbeni juttatásokat is pénzre átszámítja, évi 150—300 Pí.ngő körül mozgott. Voltak uradalmak, ahol 150 pengőnél nem volt több a kereset, értvén úgy, ahogyan ma m vannak. Ha a mezősrazdaSágban fizetett bérek vásárló erejét nézzük, akkor könnyen rájövünk arra. hos:^ a föld robotosainak 'keresete bizony ötyeri év alatt alig változott. Méfregvszer hangsúlyozom: ami a ruházatot illeti, ebben a tekintetben a munkásság helyzete nem iavnlt. hanem inkább rosszabbodott. (Haulik Gy™-írv

: Selyemharisnyában járnak! — Zaj, — Elnök csenget) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV ülése 19kO február 1-én, csütörtökön. 416 T. Képviselőtársamat bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy 50 évvel ezelőtt vékonyszálú gyapjúfonálból készült harisnyában jártak a munkásnők, ezzel szemben ma gyári harisnyában, géppel készített harisnyában járnak, amelyből 80 fillérért lehet egy párt kapni. A helyzet tehát nem változott, csak rosszabbodott, mert azelőtt gyapjúruhábanés gyapjú lábravaló'ban jártak, gyolcsból készített fehérneműt viseltek, ma pedig silány, gyári munkával előállított ruhaneműt viselnek, amely kevésbbé védi meg őket az időjárás viszontagságaitól. Hogy azonban a béreknél maradjak, rá kell mutatnom arra, hogy Móricz" Miklós ikiyáló statisztikus számításokat eszközölt arra vonatkozólag, hogy a magyarországi törpebirtokosok, gazdasági cselédek, mezőgazdasági munkások 3 millió főre becsülhíető társadalmi rétegének milyenek a kereseti viszonyai. Kimutatása szerint a törpebirtokosok évi jövedelme 200 millió pengő, a gazdasági cselédeké 150 millió pengő, a részesek, napszámosok keresete pedig hozzávetőleg 100 millió pengőt tesz ki, az összesített adatok alapján tehát a 3 milliós agrár-népesség összesen nem keres meg 500 millió pengőt, egy évben. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy egy mezőgazdasági család átlagos havi jövedelme 36—80 pengő között váltakozik, ami annyit jelent, hogy agrárnépességünk egyegy rétegében a család fenntartási költségeire napi 30 fillér jut. Ezeket a silány munkabéreket akarja most ez a törvényjavaslat a munikásbérmegállapító bizottság segítségével emelni. De nézzünk meg még egy dolgot ebben a vonatkozásban. Az utóbbi időben olvashattunk róla az újságokban és különösen amióta Pest megye alispánja színt változtatott, erőteljesebben halljuk a panaszt, hogy Pest megyében borzasztóan emelkedtek a munkabérek, a munkások elvándorlása igen nagymértékű, úgyannyira, hogy idegenből kell munkásokat hozatni. Amikor Pest vármegye alispánjának ezt a jelentését olvastam, önkéntelenül is eszembe jutottak a 90-es évekből való sirámok... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő unrat, hogy beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta, Malasits Géza: Amikor olvastam Pest vármegye alispánjának jelentését, amelyben az áll, hogy idegenből kell munkásokat hoz.itni, eszembe jutott, hogy a múlt század 90-es éveiben igen nagy volt a siránkozás a nagy gazdák között, akiknek akkor véletlenül nagyon jó termésük volt és azt gyorsan be kellett takarítani. A munkások ugvanis természetesen kihasználták az akkori állapotokat és magasabb munkabéreket biztosítottak maguknak; bolon dok is lettek volna, ha nem ezt tették volna. hiszen a gazdáknak megvolt a töblbiterményük / s úgy gondolták, miért ne kapjanak ők is többet,, hiszen amiként a gazdák a terményben árut adnak el, ők is iáírut adnak el a munkaerejükben. Mondom tehát, nagy volt a siránkozás, úgyannyira, hogy hangja ide a képviselőházba is eljutott és voltak sokan, akik egyenesen azt mondták, hogy Kínából hozzunk ide kulikat. Amikor tehát tízezerszámra vándorolt ki a magyar férfi és nő Amerikába, ugyanakkor nem volt más dolguk az akkori ál agráriusoknak, mint arról beszélni, hogy majd kínai kulikat hoznak be s azoknak segít63