Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-79
Az országgyűlés képviselőházának T9. várgott, illetőleg nagyobb tömegeikben húzódott a városok felé. T. Házi Hatalmas mozgalom, sok tekintetben lelki mozzanatokkal összefüggő mozgalom az, amely a vidék népét nálunk is a városok felé tolja. Ez olyan tünemény, amely mögött olyan pszichikai erők működnek, amelyeknek nagyon nehéz volna még akkor is ellenállni, ha a mezőgazdasági munkásság munkabére ugyanazon a színvonalon volna is, amelyen az ipari munkabérek vannak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Lesz majd módom érinteni azt, hogy bármennyire is közeláll valamennyiünk szívéhez» lelkéhez a magyar agrármunkásság, bármennyire is együttérzünk vele verejtékes munkaijában és bármilyen tisztán is megértjük azt a néma szót, amely sokszor tekintetérből felénk sugárzik, magasabb gazdasági okok folytán a legjobb akarat mellett is aligha tudjuk elérni azt, hogy ugyanarra a színvonalra toljuk fel az agrármunkásság bérét, mint ahol az ipari munkásságé van. (Ügy van! jobbfelől.) Ez végtelenül fájdalmas igazság, de úgy vélem, hogy sokkal többet ér az igazságokat őszintén, egyenesen megmondani, (Ügy van! Úgy van!) mintsem, hogy betegyük a fejünket a homokba vagy elmegyünk olyan tények mellett, amelyek a valóságban kíkerülhetetlenek. (Helyeslés.) Valaimennyien tudjuk, hogy a magyar agrármiunkás -^ imint ahogyan mindem ország agrármunikása — ugyacsak rászolgálna arra, hogy a here akkora legyein, mint az ipari munkásé. .Bármennyire is mondják, hogyazagrármiuinkásnak milyen előnye az ipari munkással szemben az, hogy egészséges helyiéin diolgozhatiik, kinin a tenmészet ölén folytathat foglalkozást» miégis rengeteg olyan körülmény van, amely sokkal nehezebbé teszi, ©őt sok tekintetben szinte viharosabbá teszi a sorsát, mint amilyen az ipari munkásé. Egymagában az a körülmény, hogy az, ipari mjunkásinak a feje felett anindenfeoír ott van a műhely fedele, a mezőgazdasági mumkas életét pedig hol az időjárás vad viszontagsága, (Felkiáltások: Igaz! — Ügy van!) hol pedig a nap tűző ereje és ezer más kellemetlenség teszi nehézzé, mutatja azt, hogy mennyire merlegielnüink (kell annak a sok százezer magyar testvérünknek a /sorsát, aki Látszólag elválaszthatatlanul össze van kötve a földdel. A mellett a munka, amelyet az agrármunkás végez, sokszor a szónak szoros értelmiében nem olyan tiszta munka, mint amilyen többnyire az ipari munkásé és időhöz sem lehet kötni, bárhogyan akarnók is időbeli rendszerbe fogni. Az a munkás például, aki az istállóban dolgozik, ugyan hogyan tudna időbérben számolni, amikor a jószágnak nyerítése vagy más jeladása éjszaka felébreszti és köteles is a szolgálatát mellette ellátni. Ezek a körülmények és a túlsó parton sok más, a városi életből származó csillogás olyan körülmények, amely a józan mérlegelés mellett nyilvánvalóvá teszik azt, hogy az agrármünkás számára még jobb munkabéreket is kellene adnunk, jobb megélhetést kellene számára biztosítanunk, mint az ipari munkásnak. De vájjon — itt van a nagy, kérdés —i meg tudjuk-e tenni úgy, amilyen mértékben ez minden bizonnyal valamennyiünknek hő vágya, Ha ezt a kérdést vizsgálom, lehetetlenség magamat elvonatkoztatni a problémának a másik oldalától. Nem lehet arról nem beszélnünk, hogy a mezőgazdasági munkabérek kérdése nem csupán szociális kérdés. Nem csupán arról van itt SZQ, hogy többszázezer emberülése 19JfÖ február 1-en, csütörtökön. 409 nek lehetővé tegyék azt, hogy derültebben tekintsen az égre s hogy iparkodjunk arcára néha mosolyt is varázsolni. Ott van a másik szempont, a munkaadónak, a gazdának a szempontja. Nagy hibát követne el az egész közgazdaság rovására, áki bizonyos okokból, talán a politikai népszerűség-keresés hálójába esve ezt a kérdést kizárólag csak a munkás szektorából vizsgálná. Nyilvánvaló, hogy Magyarország mai gazdasági és társadalmi adottsága mellett döntő jelentősége van az általam is rendkívül méltányolt ipari termelés mellett a mezőgazdasági termelésnek. Ennek a termelésnek a mai helyzet mellett elsőrangúan fontos szempontja az, hogy számításaiban milyen súllyal esik latba a munka bértétel, amely — akár mint natural-, akár mint pénzbér — különböző becslések szerint a termelés költségeinek körülbelül 55—60 százalékát teszi ki. Igaz, hogy az 55 százaléknak a jelentősége némileg csökken, ha hivatkozom arra, hogy az összes munkabéreknek mintegy háromnegyed része naturális bér és csak négyed része ipénzbér. (Krúdy Ferenc: Nagyon helyes!) De ennek ellenére is a kérdés ott zakatol a közélet szívetáján s a majd dolgozó munkabérbizottságoknak mindkét fél érdekében nagyon is meg kell fontolniok mindig azt, hogy mire határozzák el magukat. A magyar mezőgazdaság egész fejlődési lehetősége a messzebb jövőben attól függ, hogy a munkabérek tekintetében milyen megoldást tudunk hozni. Nekem az a véleményem, t. Ház, hogy minden más szempontnál fontosabb az, hogy a munkabér kérdésének során olyan atmoszférát, olyan levegőt tudjunk teremteni a munkaadó és munkás között, hogy a munkás több jókedvvel végezze a munkáját, mint ahogy előbb végezte s ezen át munkájának effektusa, értéke, becse növekedjék. T. Ház! Beszédem ahhoz a részéhez jutottam, amely az egész problémának szerény véleményem szerint egyik központi kérdése, ha a vita során, ahogyan én meg tudtam állapítani, talán nem is tört olyan erővel a felszínre, mint ahogy a valóságban megérdemelte volna. Az iparban a minimális munkabérek kérdésének technikai megoldása nem volt aránylag nehéz probléma. Tudjuk azt, hogy egyfelől az ipar nyeresége magasabb volt, mint aminő a mezőgazdasági vállalkozók nyeresége. Másfelől pedig abban a pillanatban, amint a rezsiköltségeknek a munkabértétele emelkedik, az iparban megvan a mód arra. hogy megfelelő észszerű átállításokkal egyéb költségeket csökkentsünk s az ipar előbb-utóbb legalább részben tudja visszakapni azt. amit elveszített a munkabérek emelése révén. T. Ház! Vájjon megvan-e a. lehetőség, a mezőgazdaság esetében is; vájjon mondhatjuk-e azt, hogy rendkívüli és ki nem érdemelt nyereségek származtak a mezőgazdaságból, amelyekbe erős kézzel bele lehet nyúlni és el lehet ragadni azok egy részét a munkásság számára; mondhatjuk-e azt más oldalról, hogy a mezőgazdaságban könnyűszerrel lehet majd olyan eljárásokat kiagyalni és alkalmazni, amelyeknek segítségével a gazdaközönség s a munkabérek emeléséből mutatkozó többköltséget simán tudja elviselni. Én nem tagadom, hogy ezt a kérdést gondosan mérlegelve és latra teve, az az érzésem, hogy bizony sokkal nehezebb a helyzet a mezőgazdaságban. Nehezebb annak következtében, mert a mezőgazdaság tiszta nyeresége általában kisebb, mint aminő az ipar nyeresége. Más oldalról pedig akárhogyan próbálkozunk a 62*
