Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

408 Àz országgyűlés képviselőházának 71 T. Ház! Hogy az egész problémát, amelylyel a (mezőgazdaságii munkabérek kérdése öszszefügg, sok mindenféle kisugárzásában jól meg tudjuk érteni, szánt-szándékkal visszanyúlok iá múltba, — azokba azj időkbe, amikor Magyarország törvényhozása először foglalkozott a minimális mezőgazdasági munkabérek kérdésiének rendezésével — érezve az idők súlyát, az idők követelményeit. Sok tekintetben csodálatos az, 'hogy 1920tól 1930-ig a magyar (mezőgazdaság testéből olyan rengeteg isok vér elfolyt, mint aminek bizonyságát azok a számok szolgáltatják, amelyeknek legjellemzőbbjeit elöljáróban voltam ibátor az igen t. Ház éllé tárná). HÜlszem 1920 körül világosan azt tapasztaltuk, hogy a modern népek telerpüléstörtémetében szinte egészeni egyedülálló amódon Magyarországon a falu felé imjdiult meg nagy visszavámdorlás. Annikor Magyarországnak — és különösen Budapestnek: — háborús ipari konjunktúrája megszűnt, amikor az emlékezetes, smiinden tekintetben kíméletlen rolmán megszállásnak gazdasági erőink fcipréselésére irányuló törekvése elvitt a gyánaklbói minden megmiozdíthatót, amikor ia gazdaságok terményeik és lábasjószágaik lefoglalásával adóztak ennek a megszállásnak, akkor mindenki azt hihette volna, hogy a háború alatt kiszikkadt igazdaságoklban fölös mértékben lesz majd szükség újabb munkáskezekre. Ez valóban íjgy is volt körülbelül 1921—22-ig, amikor nméig Európa éléstárai üresek voltak, és amikor még nem indult meg az Bszakamerikai Egyesült Allamok, valamint Kanada és Argentina felől az újraépülő hajótér segítségével annak a hatalmasan mechanizált miezőgzidaságnak zuhatagszerűleg Európa felé áradó termény- és állatexportja, aminek eredménye lett későbbi vonatkozásban a magyar naezŐgaizdságnak olyan nagyon súlyos válsága. (Ügy van! jobb felől.) Ennek a nagy élesztőerőnek ellenére, minek tanúságát hiba volna meg nem látni, a rohamosan emelkedő búzaárakban is — hiszen 1927—28. táján a imagyar búza ára, stabil vaj lutában számítva, igazán majdnem álomszerű magasságra szökött fel: 35—36 pengő körül mozgott — mondom, amikor közben ilyen kedvező viszonyok uralkodtak, a mezőgazdaság benépesül tségie, a dolgozó munkáskezek iseáma 1930-ra mégis csökkent., Nem kétséges, t. Ház, hogy ebben a folyamatban világosan meg kellett látni Csonka-Magyarországon is annak a most folyó vitában is imár nem egy alkalomMal hangoztatott (magasabbrendű gazdaságtársadakni folyamatnak a hatását, amelyet rendszerint városba özönlésnek mondanak, úgy is neveznek, hogy az a falusi népességnek a nagyobb települések felé vonzódása, amelyet azonban a nyugati államokban sokkal plasztikusabban (szoktak (megjelölni akkor, amikor azt mondják, hogy a vidéki népességinek a földtől való menekülése az, ami előidézi a vidéken a mezőgazdasági munkáskezek számának csökkenését és más oldalról a városi — főképpen az ipari — népesség Imegduzzadását. T. Ház! A mezőgazdasági munkásmozgalomnak és a munkáskérdésnek az idők során Nyugatom s kiváltképen Németországban, ahol a kérdésnek nagy irodalma van, Odlbontakozott képe, másfelől pedig Magyarország agrármunkáskérdése között lényeges különbség van. A német birodalomban és a nyugati államokban ez a munkáskérdés abban a formában lépett fel, hogy a mezőgazdaság számára merni volt otthon elegendő munkáskéz. A német birodalomban '. ülése 19U0 február 1-én, csütörtökön. ezeknek a munkáskezekinek hiányát vagy belső vándorlással, — ezek voltak a híres Sachs

engängenek — vagy rengeteg lengyel munkás importjával intézték el. Anglia — jól tudjuk — más (megoldást választott. Azt tette, hogy (mezőgazdaságát erősen extenzívvé alakította át, úgy gondolkodván, hogy más államokból elég agirártermelvényt fog kapni, amelyeket könynyen fizet ipari termel vényeiből. Magyarországon ilyen vonatkozásban komoly értelemiben a múltban neon-• volt és ma sincs mezőgazdasági miunkáskerdés. 'Ahogyan a dolgok állását nézzük, nem valószínű, hogy akár a közeljövőiben is különösebb aggodalmakkal kelljen számolnunk ebben az irányban. De jól emlékszem, t. Ház, azoknak a komoly kongresszusokmiak munkásságára, amelyek a 80-as, 90-es éveikben, .majd később, az 1910-es évek elején a nagy amerikai kivándorlás problémáját tűzték napirendre és amelyek odafestették a falra a rémet. Sűrűn hangzott el a szó, hogy ha nem lesz mód az amerikai kivándorlásnak gátat vetni, ha nem lesz mód a ómagyar munkáskezek százezreit itthon tartani, hamarosan akkora mezőgazdasági imiuníkáshiány fog bennünket is fenyegetni, lamelynek kárát a magyar mezőgazdaság, végső fokon pedig a magyar közgazdaság egyeteme fogja látni. T. Ház! Ma már 1940-ben járunk. Az esztemldő^ végén Magyarország népét a tízesztendőmkénti népszámlálások sorrendjében újra észlelni fogják számolni jellemző tulajdonságai szerint. Nemcsak iszakszempontból, hanem tulajdonképpen ím ágasabb gazdaságpolitikai érdekből is a legizgatóbb kérdések egyike, vájjon mit fog majd ez iá magy mépnyilvántartás hozni. Miképpen fognak eltolódni azok a számok, amelyek Magyarország népének foglalkozási megoszlását mutatják? Vájjon tovább fog-e még mautatkozmi az a fejlődés, amely a mezőgiazdasági népfelesleget a városi munkaalkalmak) felé, főképpen az ipariba tolta át? Vagy pedig ellenkező fejlődésről fog majd a nagy művelet számot adni. s azt mutatja, hogy abban a hatalmas, magy versenyfutásban, amelyet az iparnak és a mezőgazdaságnak munkaerők után, való kutatása jelent, legalább is derékhadban, fej-fej mellett, hálád a két legnagyobb termelési ág. Nem igen lehet jóslásokba bocsátkozni, mert a valóság néha-néha megtréfálja azt, aki — bár a legnagyobb körültekintéssel is — jósláshoz próbál folyamodni. De nekem mégis az az érzésem, hogy az 1940. évi népszámláliá|s újfent azt fogja igazolni megcáfolhatatlan számaival, hogy az a folyamat, amely Magyarországon tisztán látszott már a 80-as és 90-es évek folyamán s amely erősebbé vált 1900 után és amelynek legérezhetőbb nyomását éppen 1920 után tudtuk regisztrálni, nem állott meg a legutolsó tíz esztendőben sem. Az 1940. évi népszámlálás be fog számolni arról, hogy megint^ több százezer ember ment el a mezőgazdaságból az ipar telephelyeire. Felmerül a kérdés, t. Ház, hogy valóban ez lesz-e az eredmény és ha igen, milyen állást kell ezzel szemben foglalnunk? Ha csak futó pillantást vetünk az ipar foglalkoztatottságának a közelmúlt évekből — akár 1939-ből — való adataira, világosan látjuk. Ihogy az ipar és különösképpen a gyáripar, többszázezer fővel növelte az évtized során munkásainak számát. Mivel bevándorlás Magyarország területére komoly értelemben sehonnan sem észlelhető, nem kétséges, hogy megint csak a falu. népe, a falu népfeleslege volt az, amely elszi-