Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-78
398 Az országgyűlés képviselőházának adót, amelyet tulajdonképpen nem kapnak kézhez, mert fizetésükből levonják. Ha egy csillés, mondjuk 50—60 pengőt keres egy hónapban éts valahol tartozása is van, akkor levonnak a keresetéből 15—20 pengőt, úgyhogy az a szegény ember alig 35—40 pengőt kap kézhez. Természetesen az a szegény ember, aki 35—40 pengőt kap kézhez egy hónapban, ebből a családját eltartani nem tudja, sem maga nem tud rendesen táplálkozni, még akkor sem, ha csak sültkrumplit ennék. Ha megtörténik az^ hogy valamelyik csapatnál az emiberek valami panaszt emelnek és vizsgálatot rendelnek el, akkor ezt a csapatot — ugyancsak a vizsgálat idejére — jobib helyre helyezik át. Amikor a vizsgálat jön és látják, hogy nem igaz az, amit mondottak, mert jobb helyen dolgoznak, panaszukat nem orvosolják. Amikor azonban a vizsgálat megtörtént, a csapatot ismét visszahelyezik a régi rossz helyre, ahol nem tud keresni. így csalják meg a szegény munkásokat és a bizottságot, amely kiszállt, hogy megvizsgálja a bányában történt szabál:^talanságokat. A termelést megkívánják a munkástól, sőt kiszabják neki, hogy mennyit köteles termelni egy-egy csapat, de amikor az előírt termelést elérik, a fizetésüket redukálják. Ha pedig nem érik el a termelést, akkor rapportra rendelik őket vitéz Tusnády tanácsos elé, akitől annyira félnek a szegény munkások, hogy mintsem hogy odamenjenek vitéz Tusnády tanácsos elé, inkább szakadásig, végkimerülésig dolgoznak, hogy azt a bizonyos követelt mennyiséget elérj éík. S ha végkimerülésibe ©sett munkás nem tud munkába menni, hanem otthon marad, a következő esetben, amikor munkába állana, elbocsátják azzal, hogy miért nem volt munkában a múlt alkalommal. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szomorú állapot!) A bányánál van egy Engel Abris nevű zsidó Oti.-orvos, aki a leghanyagabb módon kezeli a betegeket s különösen a gyermekágyas asszonyoknál történt sok esetben súlyos visszaélés. Ezekben az ebetekben vizsgálatot is rendeltek el már, de az nem járt kellő eredniénynyél, úgyhogy a zsidó orvos továbbra is kezeli a magyar anyákat, akik szülnek. Több esetben súlyos állapotban kellett kórházba vinni a beteg anyákat, akiknél azután a kórházban megállapították azt, hogy a felületes kezelés követ keztéoen lettek súlyos betegek. Ilyen esetből kifolyólag már haláleset is történt. Ha a fizetési idővel egyidejűen országos vásár van akár (helyben, Bakonyoserjén, ahol a bányaterület van, akár a környékbeli községekben, akkor a fizetést nem adja ki a vállalat a munkásoknak azért, hogy ezáltal meggátolja, hogy a munkásság a környékbeli országos vásárokon szerezze be szükségleteit. így a szegény emberek ki vannak szolgáltatva a helyi zsidó nagykereskedőknek, akik kényük-kedvük szeritnt csapják be a szegény (munkásokat. Fontos volna az, um a fizetési időre pontosan megkapnák a fizetésüket, mert a vásáron mégis olcsóbban tudják beszerezni a szükségleteiket. ÍBaky László: Micsoda zsidó pakli! Ez a zsidó faj védelem!) A mozdonyvezetőkkel, akik ugyancsak a legfelelősségteljesebb munkát végzik, tizenkét órát dolgoztatnak. Amikor Ők azt kérték, hogy heti nyolc órai munkára helyezzék el őket, azt a választ kapták, (hogy megkapják az áthelyezést nyolcórai munkaidőre, azonban a harmadik műszakra felvett mozdonyvezetők fizetését az ő fizetésükből fogják levonni, Természetesen 78. ülése 19 A0 január Sl^én, szerdán. a szegény mozdonyvezetők tovább güreöltek tizenkét órán át, mert fizetésükből nem hajlandók engedni. A bánya diszgój-igazigatásága a keresztény kiskereskedőknek nem hajlandó szenet adni viszonteláirusításra, hanem a helybeli zsidó nagykereskedőnek adja és így elvette a viszontelárusító engedélyt egy olyan szegény, nyomorult embertársunktól, aki hadirokkant is, a bányának is rokkantja és frontharcos. Az így megszüntetett viszontelárusítást a gazdag zsidó nagykereskedő kezébe adta és így a környékbeli szénfogyasztók is ki vannak téve a zsidó kénye-kedvének, aki tetszése szerint olyan minőségű szenet ad 1 , amilyen neki jólesik, a fogyasztó pedig másutt nem tudván szenet kapni, legjobb akaratuk ellenére kénytelenek menni a zsidóihoz. Igen t. Képviselőház! Ezek a súlyos sérelmek, amelyeket szegény niunkástestvéreink szenvednek el ott évek óta, sürgős orvoslást kívánnak, mert jól tudjuk, hogy a bányász olyan felelősségteljes és az egész nemzetet érdeklő munkát végez, amely nélkül meglenni nem lehet; hiszen a gyárak, a mozdonyok és minden gép csak azért tud működni, mert ők hűségesen és szorgalmasan dolgoznak életük kockáztatásával is. Amikor tehát egy ilyen néprétegről van szó, nekünk nem lehet közömbös az, hogy azt a nyomorult bányászt, akinek 7—• 8—10 gyermeke van, ilyen csalással becsapják s ilyen borzasztó állapotban kelljen neki dolgoznia. Nem lehet ez köztömbös a túloldalnak sem, — tudom is, hogy ott sem közömbös — mert ez végeredményben nem a kormányt érinti, hanem ezt a lelketlen vállalatot érinti. En csak a kormány intézkedésé^ kérem, hogy a miniszter úr tegye meg a sürgős intézkedést, hogy ezeknek a szegény embereknek sérelmei orvosolva legyenek. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint az iparügyi miniszter úrnak. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a honvédelmi miniszter úrhoz a légvédelmi tüzérség csapatainak^ felvidéki emlékéremmel való ellátása tárgyában. Tudja-e a miniszter úr, hogy a légvédelmi tüzérség csapatai, melyek! a Felvidék megszállása alkalmával a hátországban viszontagságos időben és körülmények között fanatikus magyar hittel teljesítették katonai szolgálatukat, felvidéki emlékérmet nem kaptak. Hajlandó-e a miniszter úr lépéseket tenni, hogy ezek a derék katonabajtársak ezt az emlékérmet megkaphassák.« Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Vidéki körutaimon és Budapesten is hónapok óta több^ oldalról megkeresés érkezett hozzám egyszerű, szegény katonáktól, akik ma békés polgári munkájukat végzik tovább. Több mint 70 levelet kaptam különféle helyekről egyszerű emberektől, akik elpanaszolták, hogy a Felvidék megszállása alkalmával mint légvédelmi tüzérek ők' is résztvettek a háborúra való felkészülés nehéz fáradalmaiban, kinn álltak hidegben, esőben, hóban és mégsem kapták meg azt a gyönyörű
