Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

374 Az országgyűlés képviselőházának hogy adatokkal szolgáljak, de természetes kötelességemnek fogom tartani a vádirat megismerése után, hogy ha az nem lesz kielégítő, akkor a magam részéről az ország és nemzetem érdekében r hozzá járuljak a vizsgálat teljességéhez. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Most csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ebben az ügyhen a vádirat megismerése után újabb interpellációt fogok bejegyezni és egyelőre csak annyit jegyzek meg, hogy az ilyen és hasonló orvtámadás ok becsületes szándékú magyar embereket nem fognak megfélemlíteni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen) és nem fogják őket arról az egyenes, becsületes magyar útról leteríteni, amelyen én is haladok és haladni fogóik. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Ha naponta megismétlődnének is ezek a támadások és ha életembe kerülne is, mindenkor tudni fogom Istenem, hazám, vallásom, nemzetem iránti kötelességemet. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezt kívántam csak megjegyezni és várom a további fejleményeket. (Maróthy Károly: Ha visszaéléseikről interpellál, akkor nem tapsolnak!) Elnök: Meskó képviselő úr ezzel a felszólalásával elállt interpellációjának elmondásától, vagy ezzel tulajdonképpen el is mondta interpellációját

1

? (Meskó Zoltán: Elmondtam, de majd újat fogok bejegyezni!) Meskó képviselő úr interpellációja kiadatik a belügyminiszter és igazságügyminiszter uraknak. Következik Matolcsay Mátyás képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedijék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a mezőgazdasági lakosság öregségi biztosítása terén tapasztalt sérelmek tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak

r arról, hogy a mezőgazdasági öregségi biztosítás jelenlegi rendszerében a mezőgazdasági munkásság nagyobbik része a biztosítási díjtételek — bélyegek — lerovását elmulasztja és így annakidején az öregségi biztosítást élvezni nem fogjál 2. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen az öregségi biztosításról szóló törvények olyan módosítását beterjeszteni, amely a munkásság Öregségi biztosítását öreg napjaira minden körülmények között biztosítja?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Mai felszólalásomban is a magyar szociális problémáknak egy félig vagy harmadrészben megoldott kérdésével kívánok foglalkozni. Számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy a kormányzat a magyar szociális problémákat a közvélemény hatása és kényszerű nyomása folytán megoldani igyekszik, de a megoldás nem teljes. Mai felszólalásomban a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítása körül tapasztalható áldatlan állapotokat kívánom szóvátenni, hangsúlyozva azt, hogy az 1938. évi törvény, amely az elöregedett magyar munkásság öreg napjaira végre valami járadékot biztosít, nem ad helyes és megnyugtató megoldást. A törvényjavaslat tárgyalása idején itt a Házban a legélesebben szembehelyezkedtem ezzel a javaslattal; nem magával a kérdéssel, hiszen azt évek óta sürgetjük, hanem a javaslatnak azzal a fogalmazásával, amely nem adott megnyugtató megoldást. Itt hangsúlyoztam 78. ülése 19W január 31-én, szerdáin. ugyanis, hogy az a havi 5 pengős járadék borravaló-jellegüvé válik és nem fog megnyugtató megoldást eredményezni. Most egy évi tapasztalat után sajnos, arról kell itt beszámolnom, hogy a mi állításunk és állásfoglalásunk teljes mértékben beigazolódott; nagyon jól tudom, hogy nem olyan módon, hogy a kormányhoz felérkeztek volna ezeknek az elöregedett, megrokkant magyaroknak a panaszai, nem is olyan módon, hogy a mi észrevételeinket figyelembe vették volna, hanem sokkal kellemetlenebb módon, még pedig úgy, hogy a hazatért Felvidék szociális intézkedéseinek színvonala egészen más, mint amelyet az itteni törvény a magyar parasztságnak biztosított. Nem saját szavaimmal, hanem a belügyminisztérium egyik titkárának szavaival fogok élni, aki azt írja, hogy (olvassa): »a magyaros a cseh társadalombiztosítás között a legfőbb különbség az, hogy Csehszlovákiában a mezőgazdasági munkásokra is kiterjedt a betegségi biztosítás kötelezettsége«, -n nálunk nem; továbbá, hogy (olvassa): »a csehszlovákiai öregségi és rokkantsági biztosítás kedvezőbb feltételek mellett nagyobb értékű szolgáltatásokat nyújtott, mint a magyar«. De lássuk ennek a szolgáltatásnak a számszerű nagyságát. Csehszlovákiában a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítása során az évi járadék lösszege 1050 csehkorona volt, ami az 1:7 számítási alap mellett évi 150 pengős összeget jelentett, szemben az 1938. évi magyar törvényben biztosított 60 pengős Összeggel. (Prokopecz József: Francia és angol pénzből? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: Angliában nincs agrármunkásság! Nem kétséges az, hogy a 150 és 60 pengős járadék közötti óriási különbség miatt most itt vannak a bajok, itt vannak a problémák. Ez igazol bennünket, mert mi eredetileg, a törvényjavaslat tárgyalásakor is legalább évi 120 pengős törzs járadékot kívántunk. Érdekes, hogy Imrédy Béla volt miniszterelnök úr is azt mondta bemutatkozó beszédében, hogy még revideálásra szorul ennek az értéknek az összege, mert legalább megkétszerezni kellett volna. Most tehát előállhat az a súlyos probléma, hogy a visszatért Felvidéken az itteni nél két és félszer akkora járadékot élvezhet a megöregedett mezőgazdasági munkás. De mégsem ez a legnagyobb különbség és mégsem erről kívánok most beszélni, hanem van egy ennél sokkal nagyobb sérelem. Ez az, hogy a csehszlovák rendszerben biztosítottak ehhez a 150 pengős járadékhoz sokkal hamara'bb, sokkal rövidebb várakozási idő után jutnak el, mint idehaza a magyarországi biztosítottak. (Korláth Endre: Mégsem kívánjuk viszsza a cseh uralmat!) Ki kívánija vissza"? Hogy lehet ilyent beszélni?! Micsoda beszéd ez? Szociális gondolkozás ez? (Zaj.) Elnök: Kérem, Matolcsy képviselő úr, méltóztassék interpellációjának anyagával foglalkozni és nem reflektálni a közbeszólás okra. Matolcsy Mátyás: Azzal foglalkozom. T. Ház! Legyen szabad ismét a belügyminiszteri titkár úr fogalmazását felolvasnom. Azt mondja (olvassa): »A mezőgazdasági munkásoknak a csehszlovák államban alig kétévi várakozási idő után évi 150 pengős járadéktörzsre keletkezett igényük ugyanakkor, amikor a magyar mezőgazidásági munkásoknak nem kevesebb, mint 15 évet kell a biztosítási viszonyiban eltölteniök ahhoz, hogy évi mintegy 60 pengős járadéktörzsre tegyenek szert.« (Me-