Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 194-0 január 3Uén, szerdán. 375 zey Lajos: 70 milliárd csehkoronával zárult a cseh állam költségvetése. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni! (Egy hang jobbfelől: Lehetetleneket beszél!) Matolcsy Mátyás: A lényeges tehát az, hogy a magyarországi öregségi biztoisítás rendszere nem megfelelő és én erre a pontra kívánok most utalni s egész felszólalásomnak tulajdonképpen ez a tárgya. Ahhoz, hogy a magyarországi biztosítási rendszerben a mezőgazdasági munkás valóban az öregségi biztosítás járadékát élvezze, az kell, hogy 15 éven át évenkint legalább 15 héten keresztül a heti 20 filléres biztosítási összeget befizesse, illetőleg a bélyeget könyvecskéjébe beragassza. Itt a nagy probléma, mert az elmúlt 1939. év során az a tanasztalás, hogy a biztosításra kötelezetteknek csak r

egy töredékrésze rótta le ezeket a biztosításitbélyegeket. Az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet természetesen nem ad ki hivatalosan adatokat, de mégis sikerült más úton megszereznem az idevaló adatokat és szomorúan kell „beszámolnom arról, hogy az 1939. év során összesen nem tesz ki többet, mint 1;2 millió pengőt az az összeg, amelyet a biztosítási bélyegek eladásából bevettek. T. Ház! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a biztosításra kötelezett körülbelül 570 ezer mezőgazdasági cselédnek ós munkásnak csak egy töredékrésze vásárolt bélyeget, illetőleg rótta le kötelezettségét. Könnyű ezt kiszámítani, mert a 210 ezer gazdasági cselédből teljes konvenciója, tehát családfenntartó körülbelül 170 ezer s al mezőgazdasági munkás-, törpebirtokos- és napszámos-rétegnek a létszáma körülbelül 400 ezer, összesen tehát 570 ezer embernek kellene bélyegeket vásárolnia és ezáltal jogot szerezni arra, hogy öreg napjaira majd biztosítási járadékot élvezhessen. És mi történt? Az 12 millió pengős bélyegeladás úgy oszlik meg, hogy van olyan hónap, amelyben ez 80—100 ezer pengőt tesz ki és vau olyan hónap» amelyben 160 ezer pengőt tesz ki. Ha én a legnagyobbat, a 160 ezer pengős bélyegeladást veszem, ez azt jelenti, — ha ezt négy hétre elosztom — hogy hetenkint 40 ezer pengő értékű bélyeget róttak le vagy vettek meg; ha ezt 20 filléres értékkel számítom, maximálisan 200.000 ember vett bélyeget és teljesítette biztosítási kötelezettségét, ÍMaróthy Károly: Megbukott ez a rendszer!) Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a mezőgazdasági biztofsítottak 570.000 főnyi tömegéből legfeljebb csak 200.000, tehát általában mondhatjuk, hogy Vs-a az, aki tényleg eleget tesz biztosítási kötelezettségének és ilyenmódon jogot formál arra, hogy majdan 65 éves életkorában azt a járadékösszeget meg is kapja. De vizsgáljuk tovább részleteiben a kérdést. Ennék a 200.000 főnyi embernek, aki biztosítási kötelezettségének eleget tesz, legnagyobb része a gazdasági cselédekből adódik annak következtében, hogy a törvény úgv intézkedik, — és pedig nagyon helyesen — hogv a birtokosok, a nagygazdaságok teljesítsék cselédeik helyett ezt a bérlevonást, s ők ezt megteszik. A 200.000 emberből tehát körülbelül 170.000, vagyis 9

A rész a gazdasási cselédek csoportjára esik. De akkor mi marad a 400.000 főnyi munkásságra, napszámosságra, törpebirtokosságra? A további 4fr—46 ezer főt kitevő tétel. Ez tehát azt jelenti ,hogy éppen az öregségi biztosításra leginkább rászoruló nincstelen mezőgazdasági munkás és törpe birtokos nem rótta le az 1939. évben biztosítási kötelezettségét és ilyenmódon nem igé nyelheti majdan annakidején a biztosítási járadékot, illetőleg ezeket legfeljebb a később' években pótolhatja. Nézzük ennek a helyzetnek a fonák következményeit. Az 1938. évi törvény úgy rendelkezik, hogy a 15 éves várakozási időt mindenkinek ki kell várnia, illetőleg ezeket a teljesítéseket eszközölnie kell. Kivételt tesznek az 50 évesekkel és az ennél idősebbekkel, mert ezeknél már nem futja a 15 évi várakozási idő. A törvény f azonban úgy rendelkezik, hogy ezeknek 65 éves életkorukig minden évben teljiaslteniök kell a 15 hetes biztosítási befizetéseket. De — legalábbis ahogy engem informáltak — az az egészen furcsa helyzet áll elő, hogy ha például egy 63 éves, öreg, törődött magyar munkás most az 1939. évben nem teljesítette ezt a kötelezettségét, amikor eléri a 65. évét, nem kapja meg a járadékösszeget. mert hiányzik az a három év, amelyet a törvény reá kiszabott, mint várakozási időt. Rendkívül súlyos sérelemről van tehát itt szó, mert a helyzet az, hogy a mezőgazdasági munkásság legszélesebb rétege egy szerencsétlen törvény rendelkezése következtében nem tudja teljesíteni kötelezettségét és nem fogja élvezni öreg napjaiban ezeket a szerény havi 5 pengőket sem. Ha valaki most azzal jönne elő, hogy ennek a törvénynek a rendelkezéseit mindenki tartsa be, mert különben metgérdeanli a büntetést, ha elmulasztotta teljesíteni kötelességét, én erre azt mondom, hogy egy törvénynek olyannak kell lennie, hogy előírt Viél ját minden körülmények között, az összes tényezők figyelembevételével elérje. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ha egy törvény nem éri él a kitűzött célját, akkor clZ cl törvény rossz. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az elmúlt esztendőnek a tapasztalása azt mutatja, (Keck Antal: Jön már a III. Számú zsidótörvény is!) hogy az Öregségi biztosítás kérdését ez a törvény nem oldotta meg helyesen és generálisan. Itt az a felfogásom, t. Ház, amit az 1938. évi törvényinek 1939 Őszén az özvegyekre való kiterjesztése idején tartott beszédeinkben is hangoztattunk, amikor is visszatetszést (keltett a másik oldalon, hogy mi a javaslatot nem fogadtuk el. Nem fogadtuk el azért, mert mi egy szerves, komoly és megnyugtató megoldást vártunk ,

f Es Íme: teljes mértékben igazolnak az események, hogy ez a törvény nem adja meg a megnyugtató megoldást. (Egy hang jobb felöl: Miből éÉ hogyan? — Beniczky Elemér: Most van végrehajtás alatt!) Epwn ezért nekem az a felfogásom, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy ez a törvény rossz és ezért felelőseik azok, akik ezt a törvényt készítették. (Keck Antal: Amikor meghozták, tudták, hogy rossz!) Ezt a törvényt ugyanis a legnagyobb körültekintéssel és nem ilyen bonyolultan kellett volna idehozni, — ami miatt mi meg is bíráltuk — hanem egyszerűen úgy, hogy az a munkás is megértse. Tessék elképzelni azt az aratóbandát, amely valahol künn a határban arat, vájjon annak az lesz-e a legnagyobb gondja, hogy a hét végén minden ember beragassza a bélyeget. (Egy hana a jobboldalon: Törődni kell vele, bizony!) Nem lehet kívánni azt, hogy törődjenek vele, hajnem igenis olyan rendszert kell megteremteni, amely, tekintet nélkül minden ilyen körülményekre és nehézségekre, a bizto-