Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

Àz országgyűlés képviselőházának úr kiadta a 49.765. számú köriratot, amelyben elrendelte, hogy készpénzre számíttassék át a párbér, a javadalmasok és a hívek közötti kölcsönös megegyezés alapján és nem természetben, hanem készpénzben fizettessék az a jövőben. Három új és lényeges szempont merült fel ebben a rendeletben és pedig az egyik az volt, hogy megszűnnek az eddigi kiváltságok, azután a másik az, hogy nem páronként, hanem az általános és aránvos teherviselés elve szerint fizetendő a párbér és harmadszor az, hogy a pénzre átszámított párbérváltság az állami adókkal együttesen kezelhető. Ehhez a vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelethez csatlakozott azután a belügyminiszter úrnak két rendelete és pedig a 129.283/924. és 105.283/925, számú rendelete, amelyek a közigazgatási hatóságok közreműködését rendelték el úgy a lelkész és a hívek közötti niegegyezést, mint a behajtásra vonatkozó jogsegély megadását illetőleg. Ennek a párbérrendezésnek a jogszerűségét ugyan sokan, és pedig nagyon előkelő jogászaink is vitatták, miután a Canonica Visita tio szellemével ellenkezik, több községben mégis megtörtént. Nagyjában és egészében célszerű, szociálisabb és mindenesetre korszerű is volt, de, sajnos, abban az időben történt a rendeletszerinti készpénzre való átszámítás, amikor az átszámítás alapját képező búzának ára 30 pengő körül mozgott s hamarosan azután az a szerencsétlen helyzet állott elő, a gazdasági válság folytán, hogy lezuhant a búza ára 6-^9 pengőre, az átszámított fizetési kötelezettség azonban maradt a régi. A javadalmasok ugyanis ragaszkodni igyekeztek a közigazgatási hatóságok közbejöttével történt megegyezésszerű megállapodáshoz, mert ki hitte volna, hogy a gazdasági válságos idők és a lezuhant gabonaárak évekig tartani fognak, a hívek viszont, aránytalanul nagy összegekkel terhelve, újabb és újabb megegyezést kívántak, ami rendkívül sok nyugtalansággal és súrlódással járt, úgyhogy a helyzet odafejlődött, hogy a legtöbb községben, sajnos, a pap és a kántor a községnek már nem vezető tényezői Az idézett rendeletek 1924 óta vannak érvényben, de inéig ma is olyan kaotikus a helyzet, hotgy nemhogy niegnyugvássál szolgálna, hanem még további alapot képez a nyugtalanság elmér geződésére a falun. Hangsúlyozom, hogy a falun, mert például Budapestre egészen külön adóztatási szabály van, sőt nagyobb városokban, gazdagabb községekben is jó, vagy legalábbis jobb a helyzet, mert ezek legtöbbjében 10% körül van az egész egyházi adó, — ami különbözik a párbértől — míg Nógrád, Heves s általában az északi szegényebb vármegyékben, valamint Zala, Veszprém vármegyék községeiben, de sok más megyében is csak a párbérváltságok százaléka is sokkal töbib, mint Í0%. Nem az animezitás vezet, t. Ház, de mégis meg kell említenem, hogy amíg ezekben a szeglény falvakban olyan magas százalékú megterhelés mellett igazán nehezen, sokszor a Kongrua-törvény szerinti 2176 pengőből él az a plébános, addig nem egy budapestkörn yéíki vagy alföldi nagyközségben miniszteri fizetést "is meghaladó jövedelme van a parochiának. Igaz talán, hogy ez az idők folyamán alakult így ki, de ez a helyzet, véleményem szerint, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. 78. ülése 19 W január 31-én, szerdán. 371 amazok érdekében éppen úgy revízióra szorul, imint minden más kirívó helyzet az életben s főleg egy. szociálisan gondolkodni és szociálisan cselekedni óhajtó országban. Amint »az idézett 49.765. számú V. K. miniszteri rendeletből, illetőleg köriratból látjuk, a (készpénzre átszámított párbérváltság az együttes adókezeléisbe vonható. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem mindenütt van ez a rendszer, sőt meg kell jegyezni azt a sok és nagy különbséget is, amely e téren fennáll az egyes egyházközségek között. Egyes helyeken ugyanis a párbérszolgáltatás a politikai község költségvetésébe van felvéve, amit 'annakidején még engedélyezett a községek költségvetését felülvizsgáló iminiszterközi bizottság, s miután az általános elv az, hogy a pótadó 120—130%-on felüli teher ne legyen, a községek segélyezési alapjából — az 1929. évi ÎT. te. értelmében — esetleg az egész egyházi adó őszszegének erejéig államsegélyt élvez az ia község,— egy másik község viszont, ha annakidején, amikor ezt .még meg lehetett volna, csinálni, nem volt olyan ügyes, vagy vezetője nem volt annyira résen, azóta sem tudja a politikai község költségvetésébe felvenni a párbérszolgáltatást, mert a miniszterközi bizottság a felvételt már nem engedélyezi, illetőleg törli. Ahol tehát régóta fel van véve, azóta is maradt vagy maradhatott, s ott kétségtelenül előnyös a helyzet, szemben azokkal a községekkel, ahol ez a felvétel és engedélyezés nem sikerült. Ahol az együttes kezelést kérik, megtörténhetik, hogy a minisztérium az egész egyházi adóra és párbérre vonatkozólag- engedélyezi, de megtörténhetik az is, hogy csak az iskolaadóra vonatkozólag, ebben az esetben tehát a párbér továbbra is marad az egyházközség kezelésében. Vagy esetleg engedélyezi a minisztérium a párhér egy részére, vagy a 7210/1934. M. E. számú rendelet értelmében a tanítói helyi javadalmak összegének erejéig. ; Mindez igen nagy különbségeket idéz elő a községek között. Lehetséges azután, hogy külön kezelésben van a párbér, de lehet, hogy az egyházközség kezelésében. Lehet, bogy a készpénzre átszámított párbér búzaalapon lett átszámítva, lehet, hogy rozsalapon, lehet, hogy az átszámítás alapját a budapesti tőzsdei ár képezi, lehetséges, hogy a helybeli ár az irányadó, szóval igen sok különféle lehetőség van a területileg egymás mellett fekvő községekben, ami rendkívül sok vitára ad okot a községeken belül és odavezetett, hogy legtöbb helyen elidegenítette a falu népét a papjától és a tanítójától, akik pedig legelsősorban arra is hivatva volnának, hogy a falu vezető tényezői legyenek. Sajnos, a valóságban nem így áll a helyzet. Vizsgálódás tárgyává téve a kérdést, egy más és 'megnyugtató megoldást a lejtőre jutott magyar mezőgazdálkodás, a falu népének általános elszegényedése és fizetési képességének hanyatlása éppúgy indokol, mint az ; a oéL hogy a falu nyugalma legalább egyházi kérdések miatt zavarva ne legyen, mert minden nyugtalanság csak bomlaszt, és ha erre egynázi anyagi kérdések adnak alapot, ez különösen veszélyes lehet. A párbér szó ma már egy gyűlöletes szó a falun. Éppen ezért ezekre a súlyos helyzetekre való tekintettel egy szűr ciálisan gondolkozó és szociális cselekedni akaró államban ezeknek a súlyos, abszurditásig menő terheknek és kötelezettségeknek -• - •' '•- - • • >J ::...-.: 'l-gan