Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

368 Az országgyűlés képviselőházának (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Tervbe vétetett ezenkívül, hogy a tüdőheteggondozó intézettel kapcsolatban 50 ágyas tüdőbetegotthon is létesíttetik. A vármegyével és a várossal ebben a kérdésben a tárgyalások folyamatban vannak és remélhetőleg ez évben SOT kerül a tüdőbetegotthon megvalósulásária. Azt is kifogásolta a képviselő úr, hogy Kalocsán a kórház építése félbenmaradt. E részben tény az, hogy Kalocsán az érseki alapítványi közkórháznál évekkel ezelőtt állami és vármegyei segélyből, továbbá az érseki iroda segély pénztárának hozzájárulásából egy gyermekelmebetegek befogadására szánt épület emeltetett, az új épület azonban elegendő fedezet híján berendezve nem lett. Az épület befejezése, felszerelése és ezzel kapcsolatban a kórház egyes osztályainak megfelélő átcsoportosítása kb. 300—350.000 pengő költséget igényel. Ezen összeget a kórházfemntartó érseki alapítvány biztosítani képtelen, miért is több ízben fordult államsegély iránti kérelemmel a kormányzathoz. A kérelem azonban mindezideig nem volt kedvezően elintéznie tő, miután ilyen összegű államsegély nyújtására hitelfedezet eddig nem állott rendelkezésre. Az interpellációja végén a képviselő úr egypár olyan esetet említ, mikor állítólag adminisztrációs hibák akadályozták egyes községekben a jó ivóvizet szolgáltató kutak létesítését. Ezekre a kifogásokra, — minthogy a képviselő úr azokat a községeket, ahol ezek a visszásságok állítólag előfordultak, nem jelölte meg — érdemi választ nem tudok adni. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940. évi január hó 17-én. Keresztes-Pischer Ferenc s. k.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a választ tudomásul venni? (ïgen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a vallás-- és közoktatásügyi miniszter úrnak Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr részére adott írásbeli válaszát felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Nagyméltóságú Elnök Ür! Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőnek a Ház 1939. évi december hó 13-án tartott 66. ülésén hozzám intézett interpellációjára adott írásbeli válaszomat az alábbiakban van szerencsém Nagyméltóságoddal további szíve® eljárás végett közölni: Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő úr újabb interpellációjában lényegében ugyanazt a kérdést érinti, amely az országgyűlés képviselőháza előtt az 1939. évi november hó 29-én tartott 59. ülésben előterjesztett interpellációjának tárgya volt. Erre az interpellációra akikor nyomban részletes szóbeli választ" adtam. Az újabb interpellációra tehát elsősorban erare a válaszomra való utalással felélek. Az újabban előadott tényállításokra tekintettel azonban korábbi válaszomat még a következőkkel egészítem ki: Téves az interpelláló képviselő úrnak az az állítása, hogy Serei-Sdhreier Ágoston budapesti székesővárosi polgári iskolai tanár tanári működésének megszüntetése iránt az újabb interpelláció előterjesztésének időpontjáig sem intézkedtem, jóllehet ezt a korábbi interpellációra adott válaszomban megígér78. ülése 19UO január Sí-én, szerdán. tem. A valóság az, hogy Serei-Schreier Ágoston tanár további működésének megszűntetése iránt az 1939. évi november hó 29. napján, tehát az első interpelláció napján intézkedtem. Ezen a napon Budapest székesfőváros főpolgármesteréhez rendeletet intéztem, amelyben Serei-Selhreier Ágoston -ellen az eljárást elrendeltem és felhívtam a főpolgármestert, hogy az eljárás tartamára Serei-Schreier Ágoston szabadságolása iránt intézkedjék. Ezt a rendeletemet a főpolgármester Budapest székesfőváros polgármesterével az 1939. évi december hó 13. napján közölte és a polgármester Serei-Schreier Ágostont nyomban szabadságolta. Serei-Schreier Ágoston tanár tehát az 1939. évi december hó 14. napjától kezdve már nem tanít. Nincs kellő ténybeli alapja annak a további állításnak sem, hogy előttem SereiSchreier Ágostont pártfogolták volna. A nevezett tanár tanári működéséről főfelügyeleti jogkörömben kizárólag hivatali • elöljárói útján szereztem tájékoztatást. Ennélfogva SereiSchreier Ágoston állítólagos pártfogói ellen eljárást nem indíthatok. Serei-Schreiier Ágostonnak tanártársaival felmerült ügyei a nevezett tanár feljelentésére a kir. bíróság elé kerültek. Ezeknek az ügyeknek egy részét a bíróság már jogerősen befejezte, másik része ma is folyik. A bíróság elé tartozó befejezett, vagy folyamatban lévő ügyekbe nincs módomba beavatkozni. Serei-Schreier Ágoston egyik büntetőperbeli ellenfele ellen az arra hivatott önkor-_ miáinyzati iskolafenntartó hatóság tett bizonyos intézkedést. Ez az intézkedés azonban teljesen független volt Serei-Schreier Ágoston tanár személyétől, valamint a büntetőperben tárgyalt ügytől. Az intézkedés kizárólag az illető tanár tanári munkájához fűződlő eredmények tárgyilagos elbírálásán alapult. Az intézkedésnek tehát nem volt üldöztetései jellege. Az önkormányzati intézkedés megváltoztatására ennélfogva törvényes alao nincs. Budapest székesfőváros polgári iskoláiban jelentkező arról a folyamatról, melyet az interpelláló képviselő úr disszimilációnak nevez, nincs tudomásom. E részben a korábbi válaszomban kifejezett álláspontomat ezúttal is fenntartom és annak indokol/ására ehelyütt is utalok. Befejezésül határozottan elhárítom magamról azt a vádlat, hogy Serei-Schreier Ágoston tanár mentegetésére törekedtem. Ezt a vádat nemcsak az interpelláló képviselő úrnak az 1939. évi december hó 13. napján előterjesztett interpellációja, hanem a mentelmi bizottság jelentéséhez -az 1939. évi december hó 12, napján hozzászóló Szentiványi Lajos képviselő úr felszólalása is felveti. Áz 1939. évi november hó 29. napján a képviselőházban tett nyilatkozatomban félreérthetetlenül és világosan megmondtam, hogy Serei-Schreier Ágoston iszióbanlévő kijelentéseire lehet ugyan mentséget keresni, de bármi is a mentség, ha SereiSchreier kijelentései valóban elhangzottak, ő többé nem taníthat. így a Serei-Schreier Ágoston mentégetésével kapcsolatos gyanúsítást a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Budapest, 1940. január 25-én. Hóman Bálint s. k.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ' tudomásul veszi. Következnek az interpellációk. Az első két