Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-78
Az országgyűlés képviselőházának ebben a szervezetben látom a legelső korszerű és szociális szrvezet nyomát, amely nem szociális tanácsadás, hanem kisegítésül behívott szociális titkár, aki maga sem tudja, hogy mit csinál, hanem az első intézményes szociális szervnek azt a keretét és alapját jelenti, amelyen keresztül a 3,800.000 mezőgazdasági munkavállaló problémáját meg lehet oldani, hogy necsak ennyit keressenek kétszáz munkanap alatt, hogy abból az üresen futó százötven munkanap alatt is megéljenek, hanem ezen a szervezeten keresztül megtaláljuk azt a módszert és azokat a megoldásokat, amelyek erre az üresen futó 150 napra is munkához és keresethez juttatják a munkást. Ezenkívül ez a szociális gondozás és biztosítás jelenti majd a nemzeti többtermelés elvének megvalósítását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Végül pedig jelenti azt a lehetőséget, hogy egy ilyen földrajzi táj-munkaközvetítés révén sikerül végre elérni azt, hogy ne kelljen feleslegesen idegembe vinnünk azokat a felesleges munkásokat, akik egyes helyeken vannak, ugyanakkor, amikor a földrajzi táj másik végén munkáshiány van. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szabó Gyula: Tiszteilettel kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt, ennek folytán nem lehet meghosszabbítást kérni. Szabó Gyula: Köszönöm szépen, két mondattal befejezem. Mélyen t. Ház! A munkaadó és a munkavállaló egyaránt fontos tényezője a nemzetnek, egyik sem előbbrevaló, tcsak az adottságoknál fogva eddig az volt a rangsor, hogy erőisiebb volt a munkaadó. Most elérjük az új szociális viszonyt, hogy a munkavállaló és a munkaadó egyenrangú fél lesz s ezzel a amunkavállaJló egyenrangú, szabad magyar polgárrá emelkedik. (Taps a jobboldalon.) Tisztelettel elfogadom a törvényjavaslatot, csak egy reflexióm van Ericke Valér képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, most «már nem lehet újabb gondolatkörre áttérni. Méltóztassék beszédét befejezni. Szabó Gyula: A javaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Tegnapi ülésünkben úgy határoztunk, hogy az interpellációk meghallgatásária 12 órakor térünk át. Ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt álló törvény javaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Az interpellációkat megelőzően két írásbeli miniszteri választ fogok felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a bélügyminiszter úrnak Halmai János képviselő úr részére adott írásbeli válaszát felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőiház! Halmai János országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1939. évi június hó 28-án tartott ülésében Kalocsa és 78. ülése 19^0 január,31-én, szerdán. 367 környéke egészségügye tárgyában interpellációt terjesztett elő. Erre az interpellációra végleges válaszomat a következőkben adom meg: Az interpelláló képviselő úr állítása szerint annak, hogy Kalocsa az ország halandósági statisztikájában majdnem az első helyen áll, az az oka, hogy a városban és környékén az ivóvízzel való ellátási viszonyok el vannak hanyagolva. A halálozási magas arányszámban szerepe van még a fertőző betegségnek és elsősorban a tuberkulózisnak. Az ivóvíznek a fertőző betegségekkel, különösen pedig a tífusszal való kapcsolatba hozatalát illetőleg elsősorban is meg kellene jegyeznem, hogy régebben azt gondolták, hogy a tífuszmegbetegedés keletkezésében majdnem kizárólag' az ivóvíznek van szerepe, ma azonban tudjuk, hogv az ivóvíz aránylag ritkán okoz tífuszmegbetegedést és sokkal gyakoribbak azok az esetek, melyek a tífuszbeteggel való közvetlen érintkezés, a piszok és szenny, valamint a légy terjesztése útján jönnek létre. Ezért a vízellátás javítása mellett gondoskodnunk kell a köztisztaság követelményeinek biztosításáról. Ez utóbbi a városokban a csatornázás, a trágyadombok megfelelő kezelése ós gyakori kihordása, a házi szemét gyakori kihordása útján oldható meg. Ezek az intézkedések azonban nagy összegek előteremtését teszik szükségessé, ami csak fokozatosan lehetséges. Addig is a lakosság széleskörű tífusz elleni védőoltásával lehet kevés költséggel eredményt elérni. Tévedés az igen t. képviselő úrnak az a megállapítása, hogy Kalocsán évente 50 ember hal meg tífuszban. Az Országos Közegészségügyi Intézet jelentése szerint 1936-ban 18, 1937-ben 26 ember betegedett mes ; tífuszban, tehát 10%-os halálozás feltételezése mellett Kalocsán 2—3 tífusz-halálesetét jelentenek. Az Országos Közegészségügyi Intézet Kalocsa város területéről 110 közkutat vizsgált meg, melyek közül 29 ad megfelelő vizet, 81 azonban kifogás alá esik. Az Országos Közegészségügyi Intézet a város területéről öszszesen 20 fúrt kutat tart nyilván,-melyek legnagyobb része közkút, ezek közül 7 »Jó ivóvíz« táblával van ellátva ^és rendszeres ellenőrzés mellett megfelelő ivóvizet szolgáltat, A város kérelmet nyújtott be. melyben előadta, hogy az ártézikutak közül 5-nek a vize elapadt és a többi is mindinkább fogyó vízmennyiséget szolgáltat. Meglehetős régi fúrt kutakról van szó, melyek kiöregedés folytán szolgáltatnak mind kevesebb vizet, Ezeknek a kutaknak újbóli rendbehozatala előreláthatólag a kutak kimosatásával vagy szivattyússá átalakításával lehetséges lesz. A kérelmet törekszem minél előbb honorálni. Kalocsa város külső településeinek az ivóvíz ellátása nagyjából megfelel az alföldi viszonyoknak. Nem mindenütt kielégítő ugyan, de a kevésbbé sűrűn lakott területeken megfelelő és csak a kutak kiképzése kifogásolható. Szóvá tette a képviselő úr azt is, hogy a tüdőbeteggondozó intézet minden anyagi p támogatás nálkül áll és nem tud áldásos hivatásának eleget tenni. Idevonatkozólag megjegyzem^ hogy a kalocsai tüdőbeteggondozó intézet átszervezésére vonatkozólag már 1938-ban megtétettek a szükséges lépések.