Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

328 Az országgyűlés képviselőházának járta volna körül az országot és utóbb kereste volna ennek a tételnek az igazolásaihoz-az adatokat és, ezeket összegyűjtve, összeállított egy sorozatot húsz munkaadóból, akiknél a cselédek javadalmazásának átlagos értéke tényleg 360—730 pengő. Hogy rávilágítsak arra, mi a való tényállás» a földmívelésügyi minisztérium hivatalos hírszolgálatának adataiból kijegyeztem pár adá; tot az 1938-as esztendőről. A legalacsonyabb munkabér ezek szerint az 1938-as esztendőben a pápai járásban volt 612 pengővel; az országos átlag 748 pengőt tett ki; a békésunegyei átlag 857 • pengőt, a békési járás átlaga 899 pengőt és a hódmezővásárhelyi — amely a legmagasabb az országban — 958 pengőt tett ki évente égy gazdasági cselédnél. Ezeket csak azért írtam ki, hogy rámutassak arra, hogy amikor *a statisztikából kivett egyes adatokat a Ház elé* hozunk, mennyire nem állanak meg ezek az adatok számszerűen országszerte és mennyire hibásak azok a következtetések, amelyeket az országos átlagadatokból vonunk le, mennyire nem állják még helyüket az országinak különböző viszonyai, különböző világtajai, kelet, nyugat, dél és észak, hegyvidék: és lapály, jó föld és rossz föld viszonyai szempontjából elemezve. Ezért rendkívül veszélyes dolog az, ha ezekből általános következtetést vonunk le. (Ügy van! jobbfelől) Ezért kell megállapítanunk azt, hogy a javaslat, amely előttünk fekszik, rendkívül ügyes, mert ha átnézem az egészet, az a benyomásom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr tényleg Kolumíbus-tojásszerű valamit hozott ide elénk. Ha ugyanis belemélyed valaki csak egy kicsit is ennek a rendkívül nagy tárgykörnek egyik vagy másik részletébe, akkor hamarosan elveszti az általános áttekintést és amikor a részletekbe belehatol, úgy érzi magát, mintha egy magas bércről, amelyről jó áttekintése van az egész országra, az egész környező hegyvidék fölött, leszáll a sűrű csalitba, az erdőbe és elveszti látókörét. Ha valaki megpróbálta volna a legalacsonyabb munkabérek megállapításáról saját maga egy javaslatot a Ház elé hozni, valószínűleg rendkívül nehéz helyzet előtt érezte volna magát, viszont, amikor itt van előttünk egy rendkívül világos, rendkívül alkalmazkodó, a viszonyoknak mindenképpen megfelelő, időben és térben mondhatnám a felülethez simuló javaslat, amely minden járásnak, sőt minden községnek is lehetővé teszi, hogy a maga sajátos körülményeinek megfelelően más és más fajta munkabérek legyenek ott megállapíthatók, akkor-^- őszintén megmondom — nem tudok kitérni az elől, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak és munkatársainak, akik ezt a javaslatot előkészítették és a Ház elé hozták, szívből gratuláljak, {Helyeslés jobbfelől. — Jandl Lajos: Roppant kedves!) Ezt nemcsak én állapítom meg, de megállapítja az a-tény, hogy a képviselőház valamennyi pártjának szónokai mind a javaslat támogatására és a javaslat mellett iratkoztak fel, kivéve talán Matolesy Mátyás képviselőtársamlat. (Éljenzés a széUőbaloldaIon.) Ö volt az egyedüli, aki bizonyos ferdén értelmezett ellenzéki álláspontból (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) a javaslat ellen iratkozott fel, (Tóth János: Megvan az oka!) ellentétben Tildy Zoltán képviselőtársammal, aki mindig ellenzéki állásponton volt (Jandl Lajos: De^most nem! Megszűnt!) és most elismerte azt, hogy ez a javaslat valóban jó és mert ezt elismerte, lemondott mindazokról az előnyökről, 77. ülése 19W január 30-án, kedden. amelyeket az ellenzéki szónokok a javaslat ellen való beszédből élvezhetnek és az ország és a nemzet érdekében a javaslat támogatására szólalt fel. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az egyes kérdésekről, a vármegyei bizottságokról, a részletek felett lehetne vitatkozni, hogy 8, 10 vagy 12 tagja legyen-e a bérmegállapító bizottságnak, hogy annak elnöke az alispán legyen-e, vagy egy másik gazdasági szakértő, hogy a munkavállalókat és a munkaadókat tekintve, kiküszöböltessék az a lehetőség, hogy ugyanannak az ott szereplő munkaadónak munkavállalója mint a munkások megbízottja foglaljon helyet a bizottságban, mert esetleg akkor bizonyos feszélyezettség lépne fel, amely a szavazatok arányát talán megváltoztatná; a bizottságban ugyanis tulajdonképpen egy ember dönti el a szavazatarányt, kívánatos tehát, hogy ilyen lehetőségek ne álljanak elő. Mindenesetre meg kell azonban állapítani, legalább nekem is az az érzésem,, hogy ez a javaslat az ő egyszerűségével és a viszonyokhoz időben és térben való alkalmazkodásával valóban két célt fog elérni. Az egyik cél az lesz, hogy meg fognak szűnni" a mezőgazdasági (munkássággal kapcsolatosan gyakran a Ház elé kerülő visszásságok, amelyeket, az országban járva, mag-unk is igen gyakran látunk — hogy ím itt vagy amott a munkások kiuzsorázásával találkozunk egyes lelketlen munkaadók részéről — és bizonyos átlag lesz elérhető. Hiszen ha nézzük az átlag'os mezőgazdasági munkaadót, akkor azt látjuk, hogy — eltérőc-n az ipari munkaadótól — a mezőgazdasági munkás és a mezőgazdasági munkaadó között a legtöbb helyen olyan patriarchális viszony, olyan szép együttműködés van, amely szinte példaszerű lehet ezen a téren. (Mozgás a Szélsőbaloldalon. — Papp József: Ez túlzás!) Itt azután csatlakozhatom Tildy Zoltán képviselőtársam szavaihoz, aki éppen azt a témát fejtegette, hogy a mezőgazdasági munkaadónak és a mezőgazdasági munkásnak az érdekei milyen vonalon haladnak párhuzamosan és milyen : vonalon ellentétesen. Ő azt fejtette ki, hogy a párhuzamos vonal sokkal hosszabb, mint az ellentétes. Én megpróbálnám csak egy mondattal ennek a vonalnak a hosszát isi meghatározni, tudniillik azt mondanám, hogy azon a vonalon, ahol a pénzbeli járandóságok megfizetéséről van szó, \e<; hát a 20%-os vonalon, bizonyos ellentétes érdekek mutatkoznak, viszont a 80%-os vonalon, a terménybeli járandóságok vonalán bizonyos érdekazonosság mutatkozik, és ez az, amire vonatkozóan a későbbiekben néhány adatot is szeretnék előadni. Rendkívül érdekes az országos munkabérmegállapító bizottság megalakítása, amely tulajdonképperi a földmívelésügyi miniszternek lesz a szerve. Aggályoskodó hangokat hallottam az ellenoldalról, hogy a bizottságok összei állításában esetleg egyes " helyetken véletlenül • előfordulhatnak olyan körülmények, hogy talán ott a munkaadók lesznek többségben; bár ismerem a mezőgazdasági munkaadók mentalitását és tudom, hogy az esetek 80—90 százalékában ők maguk a legmegértőbbek munkásaikkal szemben... (Papp József: Nagy túlzás!) Én legalább így érzem. (Papp József: Rosszul ismeri!) Magam is gazda vagyok, eleget jártam az országot, s azt hiszem, hogy ebben eléggé mérvadó a szavam. Az Országos munka bér megállapító bizottság azonban a földmívelésügyi miniszter úr közvetlen beha-