Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

328 Az országgyűlés képviselőházának járta volna körül az országot és utóbb kereste volna ennek a tételnek az igazolásaihoz-az ada­tokat és, ezeket összegyűjtve, összeállított egy sorozatot húsz munkaadóból, akiknél a cselé­dek javadalmazásának átlagos értéke tényleg 360—730 pengő. Hogy rávilágítsak arra, mi a való tényállás» a földmívelésügyi minisztérium hivatalos hír­szolgálatának adataiból kijegyeztem pár adá; tot az 1938-as esztendőről. A legalacsonyabb munkabér ezek szerint az 1938-as esztendőben a pápai járásban volt 612 pengővel; az országos átlag 748 pengőt tett ki; a békésunegyei átlag 857 • pengőt, a békési járás átlaga 899 pengőt és a hódmezővásárhelyi — amely a legmagasabb az országban — 958 pengőt tett ki évente égy gazdasági cselédnél. Ezeket csak azért írtam ki, hogy rámutassak arra, hogy amikor *a sta­tisztikából kivett egyes adatokat a Ház elé* ho­zunk, mennyire nem állanak meg ezek az ada­tok számszerűen országszerte és mennyire hi­básak azok a következtetések, amelyeket az or­szágos átlagadatokból vonunk le, mennyire nem állják még helyüket az országinak külön­böző viszonyai, különböző világtajai, kelet, nyugat, dél és észak, hegyvidék: és lapály, jó föld és rossz föld viszonyai szempontjából ele­mezve. Ezért rendkívül veszélyes dolog az, ha ezekből általános következtetést vonunk le. (Ügy van! jobbfelől) Ezért kell megállapítanunk azt, hogy a ja­vaslat, amely előttünk fekszik, rendkívül ügyes, mert ha átnézem az egészet, az a benyomásom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr tényleg Kolumíbus-tojásszerű valamit hozott ide elénk. Ha ugyanis belemélyed valaki csak egy kicsit is ennek a rendkívül nagy tárgykörnek egyik vagy másik részletébe, akkor hamarosan el­veszti az általános áttekintést és amikor a részletekbe belehatol, úgy érzi magát, mintha egy magas bércről, amelyről jó áttekintése van az egész országra, az egész környező hegyvidék fölött, leszáll a sűrű csalitba, az erdőbe és el­veszti látókörét. Ha valaki megpróbálta volna a legalacso­nyabb munkabérek megállapításáról saját maga egy javaslatot a Ház elé hozni, valószínűleg rendkívül nehéz helyzet előtt érezte volna ma­gát, viszont, amikor itt van előttünk egy rend­kívül világos, rendkívül alkalmazkodó, a viszo­nyoknak mindenképpen megfelelő, időben és térben mondhatnám a felülethez simuló javas­lat, amely minden járásnak, sőt minden község­nek is lehetővé teszi, hogy a maga sajátos kö­rülményeinek megfelelően más és más fajta munkabérek legyenek ott megállapíthatók, ak­kor-^- őszintén megmondom — nem tudok ki­térni az elől, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak és munkatársainak, akik ezt a javaslatot előkészítették és a Ház elé hozták, szívből gra­tuláljak, {Helyeslés jobbfelől. — Jandl Lajos: Roppant kedves!) Ezt nemcsak én állapítom meg, de megállapítja az a-tény, hogy a kép­viselőház valamennyi pártjának szónokai mind a javaslat támogatására és a javaslat mellett iratkoztak fel, kivéve talán Matolesy Mátyás képviselőtársamlat. (Éljenzés a széUőbalolda­Ion.) Ö volt az egyedüli, aki bizonyos ferdén értelmezett ellenzéki álláspontból (Ellenmondá­sok a szélsőbaloldalon.) a javaslat ellen irat­kozott fel, (Tóth János: Megvan az oka!) ellen­tétben Tildy Zoltán képviselőtársammal, aki mindig ellenzéki állásponton volt (Jandl Lajos: De^most nem! Megszűnt!) és most elismerte azt, hogy ez a javaslat valóban jó és mert ezt el­ismerte, lemondott mindazokról az előnyökről, 77. ülése 19W január 30-án, kedden. amelyeket az ellenzéki szónokok a javaslat el­len való beszédből élvezhetnek és az ország és a nemzet érdekében a javaslat támogatására szólalt fel. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az egyes kérdésekről, a vármegyei bizottságokról, a részletek felett lehetne vitat­kozni, hogy 8, 10 vagy 12 tagja legyen-e a bér­megállapító bizottságnak, hogy annak elnöke az alispán legyen-e, vagy egy másik gazdasági szakértő, hogy a munkavállalókat és a munka­adókat tekintve, kiküszöböltessék az a lehe­tőség, hogy ugyanannak az ott szereplő munka­adónak munkavállalója mint a munkások megbízottja foglaljon helyet a bizottságban, mert esetleg akkor bizonyos feszélyezettség lépne fel, amely a szavazatok arányát talán megváltoztatná; a bizottságban ugyanis tulaj­donképpen egy ember dönti el a szavazat­arányt, kívánatos tehát, hogy ilyen lehetőségek ne álljanak elő. Mindenesetre meg kell azonban állapítani, legalább nekem is az az érzésem,, hogy ez a javaslat az ő egyszerűségével és a viszonyok­hoz időben és térben való alkalmazkodásával valóban két célt fog elérni. Az egyik cél az lesz, hogy meg fognak szűnni" a mezőgazdasági (munkássággal kapcsolatosan gyakran a Ház elé kerülő visszásságok, amelyeket, az ország­ban járva, mag-unk is igen gyakran látunk — hogy ím itt vagy amott a munkások kiuzsorá­zásával találkozunk egyes lelketlen munka­adók részéről — és bizonyos átlag lesz elérhető. Hiszen ha nézzük az átlag'os mezőgazdasági munkaadót, akkor azt látjuk, hogy — eltérőc-n az ipari munkaadótól — a mezőgazdasági mun­kás és a mezőgazdasági munkaadó között a legtöbb helyen olyan patriarchális viszony, olyan szép együttműködés van, amely szinte példaszerű lehet ezen a téren. (Mozgás a Szélső­baloldalon. — Papp József: Ez túlzás!) Itt az­után csatlakozhatom Tildy Zoltán képviselő­társam szavaihoz, aki éppen azt a témát fejte­gette, hogy a mezőgazdasági munkaadónak és a mezőgazdasági munkásnak az érdekei milyen vonalon haladnak párhuzamosan és milyen : vonalon ellentétesen. Ő azt fejtette ki, hogy a párhuzamos vonal sokkal hosszabb, mint az ellentétes. Én meg­próbálnám csak egy mondattal ennek a vonal­nak a hosszát isi meghatározni, tudniillik azt mondanám, hogy azon a vonalon, ahol a pénz­beli járandóságok megfizetéséről van szó, \e<­; hát a 20%-os vonalon, bizonyos ellentétes érde­kek mutatkoznak, viszont a 80%-os vonalon, a terménybeli járandóságok vonalán bizonyos érdekazonosság mutatkozik, és ez az, amire vo­natkozóan a későbbiekben néhány adatot is szeretnék előadni. Rendkívül érdekes az országos munkabér­megállapító bizottság megalakítása, amely tu­lajdonképperi a földmívelésügyi miniszternek lesz a szerve. Aggályoskodó hangokat hallot­tam az ellenoldalról, hogy a bizottságok össze­i állításában esetleg egyes " helyetken véletlenül • előfordulhatnak olyan körülmények, hogy ta­lán ott a munkaadók lesznek többségben; bár ismerem a mezőgazdasági munkaadók menta­litását és tudom, hogy az esetek 80—90 százalé­kában ők maguk a legmegértőbbek munká­saikkal szemben... (Papp József: Nagy túl­zás!) Én legalább így érzem. (Papp József: Rosszul ismeri!) Magam is gazda vagyok, ele­get jártam az országot, s azt hiszem, hogy eb­ben eléggé mérvadó a szavam. Az Országos munka bér megállapító bizottság azonban a földmívelésügyi miniszter úr közvetlen beha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom