Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

306 Az országgyűlés képviselőházának 76, kinyomatását és szétosztását elrendelni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést aHáz kinyomatja és tagjai között szétosztatja. A napirendre tűzésre vonatkozólag később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Megay Károly képviselő úr, mint a közgazdasági és közlekedésügyi ^bizottság előadója kivan jelentést tenni. Megay Károly előadó: T. Képviselőház! Az ipari munkások külföldre szerződtetésének szabályozása tárgyában kibocsátott 54692/1939. számú belügyminiszteri rendeletről szóló jelentést a képviselőház közgazdasági és közlekedésügyi bizottsága folyó évi január hó 25-ik napján tartott ülésében letárgyalta. A bizottság jelentését azzal a kéréssel terjesztem at. Képviselőház elé, hogy annak kinyomatását és szétosztását elrendelni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a legkisebb gazdasági munkabérekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom: 178. sz.) Szólásra követikezik Tildy Zoltán képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Öt illeti a szó. Tildy Zoltán: T.,Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ügy érzem, hogy e törvényjavaslat tárgyalásának és annak, hogy a magyar képviselőház ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik, magán a puszta tényen túlemelkedő jelentősége van; túlemelkedő jelentőség« van annak, hogy a lángban álló Európa közepén, amikor a nemzetek a lét és-nemlét kérdésével foglalkoznak, mi ilyen építőszándékú törvényjavaslatokat tárgyalunk. Az öntudatos belső nyugalom jele az, (Ügy van! Ügy van!) hogy a nemzeti élet épületét erősítjük és tatarozzuk és annak bizonysága, hogy mindannyian biztosak vagyunk abban, hogy ez az épület túléli a vihart; (Űg

y van! Ügy van!) túlél minden vihart, bármilyen erővel rázza is meg az azt a földrészt, amelyen mi magunk hazát foglaltunk. (Ügy van! Ügy van!) Ha egy idegen ember tőlem a magyarság lelki állapotáról, hangulatáról, a mai európai eseményekkel kapcsolatban elfoglalt álláspontjáról kérdezősködnék, azt mondanám neki: nézd meg, mivel foglalatoskodunk min-j den nap a nemzet közérdeklődése közepette, : mert ebből következtetni lehet arra a belső öntudatra és nyugalomra, amellyel a magyarság éli életét Európának ezen a viharsarkán. ; T. Képviselőház! Az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, nemcsak a mezőgazdasági (munkásságot, nemcsak 'az egész mezőgazdasági termelést és magukat a gazdákat is érinti, hanem ennek a kérdésnek megvan a maga nagy nemzeti jelentősége is. Nemzeti életünk egyik legsúlyosabb, legfontosabb, de egyben — hadd hangsúlyozzam mindjárt az elején — legkomplikáltabb problémái közé tartozik az a kérdés, amelyet ez a törvényjavaslat felölel. Fontos és súlyos kérdés tárgya ennek a törvényjavaslatnak, t. Képviselőház, mert nemzeti életünknek nagy rétegét érinti. Pontos számadataink a legutolsó napig nincsenek arról, hogy tulajdonképpen mennyi ez a mezőgazdasági munkásréteg, amelynek sorsával a javaslat foglalkozik. Hiszen ez a réteg számban pontosan majdnem meghatározhatatlan. Vannak esztendők, amikor összeszugorodik, mert a kis, ülése 19U0 január 26*án, pénteken. gazda, a törpebirtokos jó esztendőben megtalálja a maga foglalkozását saját földjén. Vannak viszont esztendők, amikor ez a réteg kitágul és még a falusi kisiparosság is megkísérli, hogy elhelyezkedjék a mezőgazdasági munka területén. Itt ezen a téren tehát egészen pontos számadatokkal dolgoznunk nem lehet, de hozzávetőlegesen 2,800.000 vagy 3 millió főnyi népesség az a réteg, amely ebben a javaslatban az egyik oldalon érdekelve van, — keresőket és eltartottakat egybeszámítva — úgyhogy ha csak ezt az egy számot is nézem, kitűnik a javaslatnak mérhetetlen fontossága. De nem szabad elfeledni azt, t. Képviselőház, hogy ez a törvényjavaslat természetszerűleg nemcsak a munkavállalókat, magukat a mezőgazdasági munkásokat érinti és érdekli, hanem az egész mezőgazdasági termelést és benne elsőrendűen a gazdatársadalmat is, amelynek jövendő életére ez a törvényjavaslat nagy hatással lesz. T. Képviselőház! A trianoni Magyarországon a mezőgazdasági munkásprobléma súlyossága megnövekedett. Egy adat szerint, amelyet természetszerűleg én magam ellenőrizni nem tudok, minden száz hektárra Nagy-Magyarországon 13 mezőgazdasági munkás esett, CsonkaMagyarországon pedig 18 mezőgazdasági munkás esik. Egy adat szerint, amelyet szintén vitatni lehet, körülbelül 200—220.000 azoknak a munkásoknak száma, akik a maguk teljes megélhetését a mezőgazdasági munka, a mezőgazdasági termelés területén megtalálni nem tudják. Súlyos és fontos ez a kérdés azért, mert ennek a nagy nemzeti rétegnek életkérdései megoldatlanok. Ebben, t. Ház, mindannyian megegyezünk, azok is, akik bizonyos szenvedéllyel tárgyalják ezt a kérdést, azok is, akik nyugodtan szemlélik. Mindannyian komoly felelősséget érzünk ezért a nagy nemzeti rétegért abban az irányban, hogy ennek életét minden erőfeszítéssel előbbre vigyük* életszintjét magasabbra emeljük. T. Képviselőház! A mezőgazdasági munkásprobléma nem most jelentkezik először, hanem jelentkezett már a háború előtt is, különösen a nyolcvanas évek után. Azt megelőzőéi] valamivel jobb helyzetben volt ez a munkásság. A mezőgazdasági munkáskérdés egyre súlyosabban jelentkezett a nyolcvanas évek után és számos adatot, munkát találunk arra, hogy ez a mezőgazdasági munkásprobléma már akkor is égette a nemzet jobbjainak lelkiismeretét. Itt a Házban már többször utaltam Vadnay Andor munkájára. Most hadd idézzem gróf Károlyi Sándornak az 1895. évben írott tanulmányát, — »Néhány szó a ma,; gyár munkáskérdésről« — amelyben Károlyi Sándor világosan felvázolja a problémát, de nemcsak a helyzetet állapítja meg, hanem nagyon bölcsen, nagyon okosan rámutat a segítés módozataira is. Károlyi Sándor a maga akciójával ezen a téren főleg a kivándorlást akarta megakadályozni. Ha csak a háború előtti kivándorlás tenyéré és mérvére utalunk, az maga is mutatja, hogy a magyar munkásság, általában a magyar társadalomnak mezőgazdasági foglalkozású része nem találta meg nyugodt megélhetését ezen a földön, viszont nem történtek olyan intézkedések, amelyek ezt a nagyon értékes réteget, amely messze földön azután meg tudta keresni a maga becsületes munkájával a maga életfeltételeit, ide kötötték volna ehhez a földhöz. A háború alatt ez a mezőgazdasági munkásréteg — erről a katonák tehetnek bizonyságot— a magyar embert jellemző heljiállás-