Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

280 Az országgyűlés képviselőházának 75. polgár lehet. A javaslat egyébként felsorolja mindazokat a körülményeket, amelyek miatt valaki nem nevezhető ki elnökké vagy helyettes elnökké és többek között megemlíti azt is, hogy munkavállalóként vagy munkaadóként érdekelt személyt nem lehet kinevezni. A vármegyei munkabérmegállapító bizottságnak minden év telén össze kell ülnie, meg kell vizsgálnia a munkaviszonyokat és ha szükségét látja, határozatokat kell hoznia. Bármikor határozathozatalra hívhatja fel a bizottságot a földinívelésügyi miniszter, a főispán, az alispán, a gazdasági" felügyelő, az erdőfelügyelőség, a szőlészeti és borászati felügyelőség és a vármegye mezőgazdasági bizottsága, továbbá az elnök, aki három tag írásbeli kérelmére köteles összehívni a bizottságot. Mivel a törvényjavaslat szerint most már minden évben köteles összeülni a bizottság és azonkívül számtalan hatósági és érdekképviseleti szerv öszehívhatja, feleslegessé vált az a rendelkezés, hogy a földmívelésügyi miniszter összehívó rendelkezését bárki kérheti. A munkabérmegállapítás r vonatkozhatik vagy a vármegye egész területére, akár egységesen, akár területileg eltérően vagy pedig csak a vármegye egyes részére, bármilyen előforduló munkanemre és minden munkabérre. A munkabermeg'álíapító bizottság

1 határozata ellen a törvényjavaslatban felsorolt személyeknek előterjesztési joguk van az országos mezőgazdasági munka bérmegállapító bizottsághoz birtokon kívül. A törvényjavaslat országos inunkabérmegállapító bizottságot szervez, amelynek a tevékenysége háromirányú. Először: elbírálja a vármegyei bizottság határozatai ellen tett előterjesztéseket, másodszor: megállapíthatja valamely vármegye területére vonatkozóan a munkabéreket akkor, amikor a vármegyei munkabérmegállapító bizottság ezt elmulasztotta és a hiány pótlására <a földmívelésügyi miniszter felhívja, harmadszor: megszabhat — a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával — olyan irányelveket, amelyeknél kedvezőtlenebbeket a helyi elsőfokú munkabérmegállapítp bizottságok nem állapíthatnak meg, ami biztosítani fogja azt, hogy ebben a tekintetben egység fog előállni és a megfelelő színvonal alá nem süllyedhetnek a munkabérek. Az országos munkabérmegállapító bizottság áll: elnökből, helyettes elnökből, 10 munkaadó, 10 munkavállaló és 4 érdektelen tagiból. A 10—10 munkaadó és munkavállaló tag közül 6—6-ot és ugyanannyi póttagot a vármegyei munkabérmegállapító bizottságra vonatkozólag elmondottak szerint a paritásos elv alapján választ meg az Országos Mezőgazdasági Kamara. 4—4 munkaadót és munkavállalót pedig a földmívelésügyi miniszter által kijelölt érdekképviseleti szervek küldenek be: ezek azonban csak olyan egyének lehetnek, akiknél nem forog fenn valamely az érdekképviseleti választhatóságot kizáró ok. A földmívelésügyi miniszter az országos munkabérmegállapító bizottság mellé szakértő bizottságot is kíván szervezni, amely állandóan Tájékoztatja a bizottságot a gazdasági viszonyokról, a munkabérviszonyokról. A munkabérekről az előbb elmondottak is indokolják e szakértő bizottság szervezését. A földmívelésügyi minisztérium elrendelheti egyes munkabérnemek legkisebb mértékének kötelező megállapítását akár az egész ország területére. akár annak egyes részére. Ezt indokolttá teszi ülése 1QU0 január 25-én, csütörtökön. az a tapasztalat, hogy éppen akkor, amikor a legrosszabbak voltak a munkabérek, csak az országnak egy csekély részén történt meg a niunkabérmegállapítás. A törvényjavaslat a munkabérmegáilapító bizottságnak paritásos alapon való működését is biztosítja annyiban, hogv határozathozatalkor mindig csak egyforma számú munkaadó és munkavállaló vehet részt a bizottságban; meghívhatok a tanácskozásokra szakértő tagok is, amivel nemcsak a ^szakszerűség van biztosítva, hanem a« is, hogy bizonyos vidékek speciális viszonyai is képviseltetnek. Felsorolja a törvényjavaslat, hogy egyrészt a mezőgazdasági bizottsági tagoknak, másrészt a munkaadóknak mely cselekményei képeznek kihágást és nagyjelentőségű az a rendelkezés is, hogy abban az esetben, ha a kihágást a munkaadónak felügyeletre jogosított megbízottja követte el, magát a munkaadót is büntetni kell, ha az ellenőrzés és felügyelet gondatlan mulasztása terheli. A törvényjavaslat megadja a lehetőséget arra is, hogy a napszámbéreket órabér alakjában állapítsák meg. Erre a rendelkezésre azért volt szükség, mert vita tárgya volt, hogy van-e ehhez joguk a munkabérmegáilapító bizottságoknak. Sok vidéken ugyanis indokolt volt az órabérre való áttérés. Főleg az ipari városok környékén volt tapasztalható, hogy a munkaidő mind rövidebbé és rövidebbé vált és így a munkaadónak 3—4 órával rövidebb munkanap mellett is ugyanazt a munkabért kellett fizetnie, mint amelyet fizettek olyan részeken, ahol a munkanap nem rövidült meg. Itt tehát egyenesen a munkaadók érdeke volt az órabérre való áttérés, amely természetesen előnyt jelent a munkavállalóra is. A múlt esztendőben már 9 járásban órabérben történt meg a napszámbérek megállapítása és alkalmam volt magamnak is tapasztalni, hogy ez fokozta a munkateljesítményt és ösztönözte a munkásságot az egész nap kihasználására, azonkívül megoldott sok vitás kérdést is. Hogy I

csak egy példát mondjak, a gazdaságokban sokszor vitára adott alkalmat az, ha egy napszámos egy beteg cselédet helyettesített s jóval napfelkelte előtt kezdte el munkáját: ezért a túlmunkáért mennyi többletfizetés jár neki? Ez a vitás kérdés az órabérre való áttéréssel önmagától teljesen megoldódik. Az 1923 :XXV. tc.-ben a követelések bejelentésére megszabott három hónap nem bizonyult elégségesnek. Ez volt az a bizonyos időtartam, amelyen belül joga volt a munkásnak a tényleg kifizetett és a megállapított napszámbér közötti különbözetet követelni. Egészen természetes, hogy az olyan munkás, aki tavasztól őszig egy gazdaságba van szerződve egy munkaadónál, egy esetleg tavasszal előfordult sérelmet vagy visszaélést nem mert panasz tárgyává tenni, attól való félelmében, hogy nyári vagy őszi munkáját elvesztheti. Ezért szükséges volt ennek a határidőnek egy évre való kitolása. Nagyon fontos rendelkezése a törvényjavaslatnak az, hogy a jövőben a gazdasági felügyelőség köteles ellenőrizni nemcsak a törvény betartását, hanem általában valamennyi munkásvédelmi jogszabály betartását. A gazdasági felügyelőség vezetője vagy kiküldöttje jogosult a gazdaságokban vizsgálatot tartani, a helyszínen felhívhatja a munkaadót __ vagy megbízottiát a hiányok pótlására, szükség esetén feljelentést tehet, rendőri büntető eljárá-