Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

Az országgyűlés képviselőházának 75. ülése 19UO január 25-én, csütörtökön. 281 -soknál szakképviselőként jelen lehet, jogorvoslatokkal ellhet. Abból a célból, hogy a gazdasági felügyelőség új és fontos feladatának meg tudjon felelni, feladatkörét be tudja tölteni, fel kellett emelni a gazdasági felügyelőség létszámát, olyan egyének, gazdasági munkaügyi felügyelők behívásával, akiktől a gazdasági és a szociálpolitikai ismereteket is megkívánják. A mezőgazdasági szociálpolitikának igen nagy hiányosságát pótolja a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése, mert munkásjogvédelmünk éppen az ellenőrzés hiánya miatt nem volt elég hatásos. A törvények és rendeletek be nem tartása csak akkor jutott a hatóságok tudomására, ha konkrét feljelentés volt és tudjuk azt, hogy a munkavállalók egy része nem is tudja, mire van joga vagy milyen munkásvédelmi intézmények állnak rendelkezésére és főleg a cseléd csak akkor fordul panasszal a hatóságokhoz, ha már nincs semmi veszteni valója. Függetleníteni kellett tehát a munkástörvények betartását a feljelentésektől s azt hiszem, hogy a törvénynek ezzel az intézkedésével a mezőgazdasági szociálpolitikának egy új fejezete fog kezdődni. Ezekben voltam bátor nagy vonalakban ismertetni a törvényjavaslatot. A mezőgazdasági szociálpolitikának csak egy része a munkabérpolitika s a szociális viszonyok teljes egészükben ezzel természetesen nem oldódhatnak meg, de a helyes munkabérpolitika a munkavállaló réteg gazdasági felemelésének legfontosabb eszköze. A mezőgazdasági munkás felemelését pedig nemcsak társadalmunk kedvezőtlen szerkezeti képe és a honvédelemnek oly igen fontos szempontja sürgeti, nemcsak e közel hárommillió léleknek fogyasztóképessé tétele s a városba tódulásnak aggasztó tünete, teszi halaszthatatlanná, hanem elsősorban is magyar fajtánk szeretete, mert ez a réteg a maga szinte mozdulatlan primitívségében is megőrizte magyar fajiságát és szívét. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat a termelés érdekét is nagyban fogja szolgálni, mert nem vitatható, hogy a munkafegyelmet és a munkaszerződésekben vállalt feltételek hiánytalan betartását csak méltányos bérek mellett dolgozó és^ megelégedett munkások esetében tudjuk biztosítani, s akkor, ha a munkavállaló érzi, hogy az ő érdekében hozott törvényeket hiánytalanul végre is hajtják. A magyar mezőgazdaság és a magyar munkásság érdekét szolgálja tehát ez a törvényjavaslat, amely a mezőgazdasági szociálpolitika útján egy fontos lépést jelent s ezért kérem a t. Házat, hogy azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczondi Szabó Imre jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalásánál végig kell gondolnom hosszú évek óta tartó irodalmi és parlamenti, politikai harcaimat, mert úgy érzem, hogy ezeknek a harcoknak a végén üdvözlöm ezt a javaslatot. Hogy mégis ellene iratkoztam fel, hogy mégis ellene foglalok állást és. ellene szavazok, annak súlyos okai vannak. T. Ház! Nyolc évvel ezelőtt a gazdasági válság mélyén, amikor a mezőgazdaság szörnyű helyzete az egész agrártársadalmat kétségbeejtette, első tudományos munkámmal, a »Mezőgazdasági munkanélküliség Magyarországon« című munkámmal a mezőgazdasági munkanélküliség problémája felé tereltem a figyelmet. Erről ma többet mondanom nem szükséges, csak legfeljebb azt említem meg, hogy azt az új módszert, amelyet ott lefektettem s amellyel az agrár munkanélküliség problémáját vázoltam, az igen hírneves bolgár Moloff szófiai proesszor teljes mértékben átvette, Bulgária agrár munkanélküliségének helyzetét ezzel a módszerrel számította ki s az eredményt 1936-ban Berlinben megjelent munkájában közzé is tette. Itt legfeljebb az az érdekes, t Ház, hogy ennek a munkának megjelenése ellen, amelyet a Magyar Gazdaságkutató Intézet adott ki, a munkaügyi bizottság tárgyalásán az Országos Mezőgazdasági Kamara akkori elnöke, gróf Hoyos Miksa, a legélesebb szembenállást mutatta s megjelenése ellen szavazott. Ezeik az előzmények azok, amelyekkel én ide az országgyűlésbe jöttem és mondanom sem kell, hogy azt az irodalmi harcot, ame^ lyiet az .agrár-mumkásság, a magyar parasztság legszélesebb rétege érdekéhen folytattam, az országgyűlésen politikailag is továbbvittem. Nem mulasztottam el egyetlen alkalmat sem az elmúlt esztendőik során, hogy a Boncompagni herceg 30.000 holdas birtoka bérlője, a Hajdú zsidó részvénytársaság gazdaságában tapasztalt szörnyű cselédviszonyokat idehozzam, nem mulasztottam el továbbá, hogy akár a Györgyei Taffler zsidó birtokán, akár a Prónay-hitbizoimányi 'birtokán tapasztalt szörnyű cseléd viszony okát, akár a Purgly ikegyelmes úr birtokán tapasztalható szörnyű oselédviszonyokat idehozzam a Ház elé, felhívtam a figyelmet a Pallavicini őrgrófi család birtokán lévő, de a íkirályi család birtokán lévő rohotmunkának állapotára is és minden alkalmat megragadtaim ez esetekben, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ezeket a kérdéseket, ezeket a súlyos sebeket nem lehet egyedi kezeléssel elintézni, hanem kizárólag törvényes rendezés által juthat végre olyan helyzetbe, olyan megnyugtató és nyugalmi állapotába, ami az egész a^grártár sa dalomnak. mind a gazdatársadalommaík, mind a munkásságnak érdeke. De a szórványos és az általam itt feltárt tarthatatlan állapotok mellett minden évhen sürgetiteon az országgyűlésen a mezőgazdasági munkásság munkabérkérdésének törvényes rendezését is. Első felszólalásomban Darányi volt földm ívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívtarai interpellációban erré a kérdésre és nyomban lelepleztem, hogy a földmívelésügyi minisztérium kebelén belül 1927^ben megalakult és három évenkint mindig újjáalakult mezőgazdasági szociálpolitikai tanács, amelynek feladata lett volna ezelkikel a kérdésiekkel foglalkozni, 1937-ig még egyetlen ülést seim tartott. Néhai Darányi földmívelésügyi miniszter úr nagy köszönettel vette az én felszólalásomat és azt mondotta: »Köszönöm a képviselő úrnak, hogy ideihozta ezt a témát és módom•ban van ezzel foglalkozni.« Megnyugtató választ kapftam és azt el is. fogadtam. De egy évvel később már Marschall akkori földmívelésügyi miniszter urat voltam kénytelen interpellálni a mezőgazdiasági munkabérek törvényes^ rendezése érdekében és sajnos Marschall ministzter úr válaszában erősen