Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

16 Az'országgyűlés képviselőház ánaje 65 nem választanák meg!) Ezt ön nem tudhatja. Nem fognak tőlem kicsikarni soha olyan nyilatkozatot, amely a magyar parasztság ellen szólna. Én tisztelem és nagyrabecsüíöm a magyar parasztságot. A legnagyobb faktornak tartom ennek az országnak a közéletében. {Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Pap József képviselő urat, maradjon csendben. Bródy Ernő: Én mindig; az ellenzéki padokon küzdöttem, mindig a jogok kiterjesztését kiyántam, mindig a nemzeti államért lelkesedtem, mindig hazafias érzésű voltam, én tehát senkitől sem fogadok el kitanítást, sem a hazafiságra, sem lelkületemre. (Budinszky László: A zsidóság kifosztotta a magyar parasztságot.) Én nem fosztottam ki senkit. UJapesanyí László: A Kazár-földön megtudhatja!) Elnök; Kapcsányi képviselő urat folytonos , közbeszólásaiért rendreutasítom. Bródy Ernő: Nekem hiába vágnak ide igen tisztelt képviselőtársaim akármilyen közbeszólási, én semmiféle kifosztásban soha nem vettem részt. Méltóztassék ezt tudomásul venni. (Budinszky László közbeszól.) Elnök: Budinszky képviselő urat kérem, ne szóljon közibe. Bródy képviselő urat pedig kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni és ne méltóztassék minden közbeszólásra reflektálni. Bródy Ernő: Befejezem beszédemet. (Hubay Kálmán: Helye»s!) Ha ön helyesli, mindjárt tovább fogom folytatni. (Élénk derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Nem ön iránt való tiszteletből, hanem a Ház iránt való tiszteletből teszem ezt, mert én mindig csak addig szeretek beszélni, amíg mondanivalóm van, nem eregetek üres szólamokat és nem űzök demagógiát, hanem a tárgyhoz hozzászólva igyekszem a tényállást felderíteni és igyekszem, hogy ennek a nehéz helyzetben élő magyar nemzetnek felesleges gondokat és akadályokat ne támasszaki (Budinszky László: A magyar nemzet nem a zsidóság!) Elnök: Budinszky képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben (Rassay Károly: Meddig lehet ez?) Bródy Ernő: Az én mélyen tisztelt pártvezéreim a múltkor appropriációs beszédében azt mondotta, hogy sokszor kínos hallgatnunk, de a nemzet érdeke mindenekfelett való, a pártszempontok felett való is, és mi ezt a belső egységet nem akarjuk egy mozdulattal sem elrontani. De vannak esetek, amikor a hallgatás gyávaság és becstelenség volna. Akkor, amikor az emberi jogokról, emberek üldöztetéséről van szó, feil kell emelnünk szavunkat és azt kell mondanunk, hogy ez nem helyes eljárás, azt kell mondanunk, hogy ez nem megérdemelt eljárás, s kérnünk kell a belügyminiszter urat, hogy a gyakorlati életben a választójogi jogosultság tekintetében tegye meg mindazt, amit lehet az emberi jogok becsületes kivívása érdekében. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés half elöl.) Elnök: Szólásra következik? Kováeh Gyula jegyző: Reibel Mihály. Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársaim kimerítő beszédei után már nem igen kell erről a tárgyról beszélnem, hiszen mindketten világosan bemutatták a felvidéki állapotokat és rámutattak azokra a körülményekre, amelyek^ jogosulttá teszik ! Vozáry képviselőtársam kérelmét, hogy a féltése 1939 december 12-én, kedden. vidéki kérdéshez több tapintattal, nagyobb megértéssel keli hozzányúlni. Itt nem lehet demagogiát űzni, itt nem lehet a pártérdeket aa egyetemes nemzeti érdek fölé helyezni. Itt arról van szó, hogy a kormányzatot megsegítsük, hogy a Felvidék népét a nehézségeken keresztül vissza tudja vezetni az egyetemes magyarsághoz. Éppen azért bejelentem, hogy a keresztény párt nevében ezt a törvényjavaslatot elfogadom. Köztudomású dolog, hogy a Felvidék magyarsága nem akar és nem kíván corpus separatum maradni, ő maga sürgeti és szeretné legjobban, ha ez a helyzet egyszer már megszűnnék és a trianoni Magyarország népével teljes egészéb

eu összeolvadhatna. Vissza a magyar alkotmányhoz! — ez lehet az a jelszó, amelynek értelmében az előttünk fekvő törvényjavaslatról lehet beszélni. A miniszterelnök úr meg is ígérte, hogy ezt a feladatot hamarosan, lehetőleg egy éven belül meg fogja oldani és az előttünk fekvő törvényjavaslat — úgylátszik — egy lépés akar lenni ennek az ideiglenes helyzetnek reparálása, tekintetében. Hogy ez a törvényjavaslat nem végleges, hanem ideiglenes, azt mutatja az, hogy mennyi kifogásolnivalót lehet benne találni. Az első kifogás az volt, hogy miért nincsen lajstromos szavazás. A Keresztény Párt mindenkor a lajstromos szavazásért harcolt, mert a lajstromos szavazást ismeri el a népi akarat leghűbb kifejezőjének. Tehát ne egyéni kerület, hanem lajstromos választás legyen! De viszont, ha ezt a törvényjavaslatot megnézzük, azt látjuk, hogy vannak vármegyék, mint Esztergom megye, amely egy képviselőt, Nógrád vármegye, amely egy képviselőt, Zemplén vármegye, amely egy képviselőt és Ung vármegye, amely egy képviselőt választ. Én magam is 'belátom, ^hogy lajstromosan választani ilyen vármegyékben nem lehet. (Maró

thy Károly: Össze lehetett volna vonni!) T. barátom mondja, hogy összevonni? Hát akkor csapjuk össze az egészet. A Keresztény Párt régi álláspontja éppen az, hogy az egész ország egy lajstrom legyen. (Maróthy Károlp közbeszól.) Elnök: Maróthy képviselő urat kérem, nezavarja a szónokot. Reibel Mihály: De itt.nem új választójogról van szó, hanem a régi választójogi törvény

: nek a Felvidékre való kiterjesztéséről. Ha új választójogi törvényről volna szó, magam is azt mondanám, hogy csapjuk össze az egészet egy hatalmas, nagy választókerületté ós ez a lajstrom majd megmutatja a nép igazi mentalitását, igazi gondolkodását. De itt nem új választójogi törvényről van szó, ne használjuk fel tehát ezt a javaslatot agitációs eszköznek, hiszen — mint mondottam —egy meglévő magyar törvény kiterjesztéséről van szó. Amikor itt sérelmeznek, ezt csak azért tehetik meg, mert nem akarják megérteni, hogy itt tulajdonképpen ideiglenes, átmeneti állapotról van szó, hiszen maga a törvény is azt mondja, hogy azoknak a képviselőknek, akiket majd a jövő évben fognak választani, a mandátuma a mi mandátumunkkal együtt fog lejárni. A másik dolog pedig, ami sok vitára adott alkalmat, megint csak abból a félreértésből származik, hogy ez ideiglenes megpldáfe akar lenni s a magyar választójogi törvénynek azt az intézkedését bírálják, amely megszűkítette a választójogot. Annakidején ennek mi is ellene voltunk, mert azt állítottuk, hogy huszonnégyéves korában mindenki érett arra, hogy szavazati jogot gyakorolhasson. De erről, me-