Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 19S9 december 12-én, kedden. ií gint nem lehet vitatkozni, mert itt adva van egy törvény, amelynek kiterjesztéséről van szó. Ezt a törvényt nekünk nem áll módunkban mó­dosítani. Viszont nagy megértésre mutat, ami­kor a törvényjavaslat azt mondja, hogy (ol­vassa): »az állami főhatalom megváltozását megelőzően legutoljára tartott nemzetgyűlési képviselőválasztások időpontjában« megvolt szavazati jogot most is fogják gyakorolni. Ez­zel a kormány túlment az érvényben lévő ma­gyar törvényen és hozzá akarta juttatni a sza­vazati jog gyakorlásához azokat is, akiknek az érvényben lévő magyar törvény értelmében nem volna ilyen joguk. Erről csak dicsérettel lehet megemlékezni és ezt nekünk nem lehet kifogásolnunk. (Rassay Károly: Egységes vá­lasztójogot.) Egységes lesz majd a választójog a következő időkben, mert hiszen nem akarunk kivételeket teremteni. Ami a szavazati jog kiterjesztését illeti, esak egyre vagyok bátor felhívni azoknak a képviselőtársaimnak figyelmét, akik olyaü na­gyon harcolnak a legszélső határig való kiter­jesztésért. Ezen az alapon eddig mindig a szo­ciáldemokraták, a nyilasok és a kommunisták harcoltak. (Budinszky László: Együtt tetszik gondolni a kettőt?) Nem, de ezek a tömeghan­gulatra, a tömeg szenvedélyeire akartak hatni, azokon az alapokon, ugyanazokon a vágányo­kon ne méltóztassanak tehát haladni. Értsék meg, hogy a nemzeti érdek mindenekfelettvalö. Ott van Anglia példája. A szociáldemokraták nyomására ott is bevezették a 21 évtől kezdődő szavazati jogot, — és mi lett ennek a a követ­kezménye? Visszaállították a 24 évre, mert be­látták, hogy a 21 éves fiatalembereket fel le­het használni mindenféle nemzetellenes propa­gandára is. (Lili János; A katonaság is nem­zetellenes propaganda és cselekedet? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Reibel Mihály: Hogyan lehet a katonasá­got à politikával összehasonlítani? A katona­ság nem politizál. Elnök: Lili képviselő urat kérem, ne za­varja a szónokot. Reibel Mihály: A katonaság ne politizál­jon, hanem teljesítse a maga katonai felada­tát. (Budinszky László közbeszól. — Lili János: Ha meghalni 30, akkor szavazni is legyen jó!) Elnök: L|ll képviselő urat rendreutasítom. Budinszky képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Teljesen igaza volt Vozáry képviselőtársamnak, amikor azt mondotta, hogy ehhez a, kérdéshez több ta­pintattal és több megértéssel nyúljunk hozza. Hiszen, ihogy sebek vannak, azt mindannyian jól tudjuk, azt tudja a kormánypárt éppúgy, mint az ellenzék, azt tudja a felvidéki párt éppúgy, mint ennek a parlamentnek bármely pártja. Viszont őszintén be kell ismernünk, hogy nem mindig rajtunk múlik a sebek or­voslása, a kérdések megoldása. Mindenesetre óriási felelősséget vállalt magára a kormány­zat akkor, amikor ezt a kérdést magáévá tette és a kormányzat felelő« mindazért, mi ott tör­ténik, de ebben a hatalmas nagy munkában a kormányt támogatni minden magyar pártnak kötelessége. Éppen azért pártom nevében a tör­vényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Jobbára KÉPVISELŐHÁZ; NAPLÓ ÍV. egyetértek az előttem felszólalókkal, Hnbay Kálmán képviselőtársam beszédének is van egy része, amellyel egyetértek, de éppen azért, mert általában egyetértek az előttem szólók beszédeivel és azokkal az érvekkel, amelyeket felhoztak, éppen ezek alapján, még Mezey t. képviselőtársam beszéde alapján is, különösen pedig Vozáry Aladár képviselőtársam beszéde és äz abban foglalt érvek alapján nem fogad­hatom el ezt a javaslatot. Meg kell ezt monda­nom azért, mert magam is azt tartom, amit Bródy Ernő igen t. képviselőtársam Rassay Károly t. barátom beszédéből idézett, hogy vannak idők, amikor a hallgatás gyávaság volna. Nem akarok ebbe a gyávaságba esni, amint nem akart Bródy Ernő képviselőtársam sein. Nehéz idők járnak és ha a felvidéki kérdé­sekre áll az, hogy mindenhez tapintattal és megértéssel keil nozzanyúlnunk, akkor ezek az idők olyanok, hogy ma a trianoni ország kér­déseihez is tapintattal kell hozzányúlnunk, egy­általában minden kérdéshez nagy tapintattal és nagy óvatossággal kell ma hozzányúlnunk. Mindenesetre úgy kell hozzányúlnunk, hogy ezekhez az időkhöz méltók maradjunk, úgy kell hozzányúlnunk, hogy amikor egy korszak leg­nagyobb problémái állanak előttünk, amikor egy ország létéről van szó, amikor nemzetközi veszedelmek lehetőségei közé jutottunk, akkor méltók maradjunk magunkhoz, akkor minden tekintetben talpig emberek legyünk, akkor min­denben úgy erezzünk és úgy gondolkozzunk, ahogy én az első nemzetgyűlésen mondottam, hogy ha senkinek másnak nem, a törvényhozó­nak az a kötelessége, hogy minden kiejtett szavával és minden cselekedetével érezze át, mondja magában: memento móri; olyan tiszta lélekkel és önmagával és a világgal kibékülve beszéljen, amint beszélnénk halálunkkor, éle­tünk utolsó percében, amikor megszűnt reánk nézve minden kicsinyes érdek. Ma is a »me­mento móri« politikájával kellene mindnyá­junknak ennek az országnak az ügyét szolgál­nunk, előbbre vinnünk és akkor hiszem, hogy létrejönne az a nemzeti egység, az a lelki egy­ség, az a teljes összeforradás, amelyről itt min­denki beszél, amelyet itt mindenki áhít, ame­lyet itt mindenki hirdet, de sajnos, sokan éppen azok közül, akik hirdetik, mindent megtesznek arra, hogy ez a lelki egység, ez az ösázeforra­dás ne jöjjön létre, hanem ahelyett bizonyos önképzőköri stílusú, ékeskedő szavakkal zava­ros elméleteket, jelszavakat vetnek be, magyar­talan irányzatok problémáját vetik bele a ma­gyar életbe; ahelyett, hogy legalább, 1914-iff mennénk vissza és àz 1914-es lelket éreznénk magunkban, amely lélekkel mindnyájan együtt mentünk a férfiak országútjára, szolgálni en : nek a hazának az érdekeit, odaadni, odaáldozni érte az életünket, a vérünket, éspedig igazán minden osztálykülönbség, szakmabeli, felekezeti különbség nélkül. Hiszen Vozáry t. képviselő­társam is emlegette, hogy felvidéki képviselő; társainknak és egyáltalában az egész felvidéki magyarságnak egyetlenegy szerencséje volt és ez tette lehetővé, hogy teljes testvériséggel összeolvadjanak és egy erős, nagy oppozíciót tudjanak kifejteni a cseh uralom, a cseh rend­szer ellen, tudniillik az, hogy egyéni, szakma­beli, osztálybeli és felekezeti különbség nélkül összefoírottak és együtt állták a harcot a húsz esztendő alatt a magyarságot elnyomó irány­zattal. Csák azt sajnálom, hogy Vozáry Ala­dár t. képviselőtársam ebből nem vonta le a következést, pedig hivatva lett volna arra, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom