Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés képviselőházának 74. ülése 1940 január 23-án, kedden. 269 lyet fel lehet állítani a vállalat nagysága és a vezető tisztviselők jövedelme közt, mert kétségtelen, hogy egy nagyvállalat vezető tisztviselője fokozottabb felelősségénél, nagyobb munkakörénél stb.-nél fogva joggal nagyobb fizetésre tarthat igényt, mint egy egészen kis vállalat vezető tisztviselője. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy leghelyesebb az összes tisztviselői fizetések és a vezető tisztviselők közti arányt megállapítani, ezzel lehet azt a helyes mértéket megtalálni, ameddig' el tudunk menni az adóztatásban. Mélyen tisztelt Ház! Megengedem, hogy a javaslat idevonatkozó szövege így, >ahogy: jelenleg olvasható, különösen az iparvállalatoknál, bizonyos félreértésekre adhat talán alkalmat. Amint ezt Laky Dezső igen tisztelt képviselőtársam szóvátette, tulajdonképpen már a művezetők is tisztviselők. E tekintetben a végrehajtási utasításban fogok egészen részletes szabályzatot kidolgozni, amellyel azt az igazságtalanságot, amely a hitelintézetek és az iparvállalatok között előállhatna, megszüntetjük. A cél mindig csak az igazság* keresése. Azt hiszem azonban, amikor ezt a 16. pontot a törvényhozás törvényerőre emeli, nemcsak adózási, hanem szociális intézkedést is tesz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez könnyen oda vezethet és szerintem oda is fog vezetni, hogy a vállalatok a vezető tisztviselők jövedelmeik megóvása érdekében a másik csoportba tartozó kisebb tisztviselők fizetését fogják felemelni, így tényleg elérünk nemcsak egy adózási, hanem egy szociális célt is. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Szóvá méltóztattak tenni ugyancsak egy ilyen kérdést a nyugdíjalapokkal kapcsolatban. Ezt az egyik képviselőtársam antiszociálisnak minősítette. Kérem, méltóztassék a szöveget figyelmesen elolvasni, ott kifejezetten megmondjuk, hogy csak azokat a nyugdíjalapra fordított összegeket kívánjuk adóztatás alá vonni, amelyek a vállalat terjedelmével, a fennálló nyugdíjfizetési kötelezettséggel, satöbbivel nem állanak arányban, tehát ez a nyugdíjakat és a nyugdíjigényeket egyáltalán nem érinti. Láttunk azonban olyan vállalatot, amely egész nyereségét egyszerűen odaadta a nyugdíjalapba, gondolván, hogy majd jön egy jobb idő és akkor a nyugdíjalapból valahogy ki fogja venni. Ezt nem lehet megengedni. Egyáltalán minden elvonási machinációt, amenynyire lehet, meg kel] szüntetni. Ez nem antiszociális intézkedés. Ellenkezőleg, ahol antiszociális volt a régi adóztatás, azt megváltoztattuk. A segélyalapokra adott összegek maximum egy percent erejéig voltak adómentesek, azonfelül adókötelesek. A régi törvénynek ezt a rendelkezését megváltoztattuk, a segélyalapokra adott összegek teljes összegükben adómentesek lesznek, függetlenül attól, Jhogy hány százalékát teszik ki a tiszta nyereségnek. Mélyen t. Ház! Szóvá méltóztattak még tenni az állandó adómentességek kérdését. Ez elsősorban ipari és nem társulati adó kérdés, hiszen ennek a kérdésnek a szabályozása annakidején nem is a társulati f adótörvényben, hanem az iparfejlesztési törvényben történt. Azt hiszem, hogy ezen a téren szigorúbb rendszerre kell a jövőben áttérnünk. Éppen ezért vettem fel a javaslatba és javasolom, hogy a pénzügyminiszter hozzájárulásával ne csak közhiteli szempontból lehessen adómentes tartalékot létesíteni, hanem közgazdasági szempontból is. Ugyanebből az okból, s ezt talán még fontosabbnak tartom — vettem fel egy szakaszt, amely a berendezések megújításával foglalkozik és ott is rendkívüli kedvezményeket ad, illetve felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy ilyeneket engedélyezhessen azoknak a vállalatoknak, amelyek felújítják felszerelésüket és teljesítőképesebb gépeket állítanak be, ami szintén iparunk egyik problémája és amit minden erővel elő kell mozdítanunk. Ezeketrészben azért vettem fel a javaslatba, hogy a termelési szempontokat is szolgáljam, — mert ezt a szempontot mindenek elé helyezem — részben pedig azért, hogy a jövőben ezeken az utakon segítsük elő az iparvállalatok alakulását és a magyar ipar fejlődését, (Helyeslés jobb felől.) ne pedig csupán az iparfejlesztési törvény alapján előírt állandó adómentességekkel, amelyek bizonyos vonatkozásokban igazságtalanságokat is vonnak maguk után. T. Ház! Több szó esett az Önkormányzatok üzemeiről is. Az önkormányzati üzemeket én két csoportra osztom. Vannak olyan önkormányzati üzemek, amelyek a magánvállalkozás körébe nem utalható közcélokat szolgálnak. Ezeket egészen egyszerűen nem tekintem vállalatoknak. Ezek nem esnek a társulati adó alá. Ilyenek például — mondjuk — a kórházak. Ezért is maradt ki ebből a törvényjavaslatból a

>

»kóruáz(' szó az adómentességeknél, holott a régi törvényben ez benne volt, mert a kórház nem vállalat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel kapcsolatban akkor még nem tudom, mi mindenfélét beírhattunk volna, ami mind nem tartozik ide. Éppen ennek az elvnek konzekvens keresztülvitele céljából hagytuk ki a kórházat, mert — ismétlen — az nem vá^axat. Vagy ilyen például a fertőtlenítő intézed is. De van az ön kormán vzátoknak még sok olyan vállalatnak nevedet* üzeme, amelyeket nem tekintek vállalatoknak. Vannak azután oh^an önkormányzati üzemek, amelyek közcélt is szolgálnak. .Ha ez utóbbiak nyereségre tesznek szert, azokat meg fogjuk adóztatni, mert ezt kívánja az anyagi igazság. Minimális adót azonban ezek a vállalatok nem fizetnek, tehát társulati adót csak akkor fizetnek, ha van nyereségük és akkor is csak a nyereség után. Egyik képviselőtársam ezzel kapcsolatban felvetette a Speyer-kölcsönök kérdését is. Amint méltóztatnak tudni, a törvényjavaslat úgy szabályozza az önkormányzati üzem saját tőkéjét, hogy minden idegen hitelező követelése levonható, az önkormányzattal szemben fennálló tartozás azonban már vállalati tőkének tekintendő. Ez a kérdés felmerült a beruházási hozzájárulásnál is és akkor közmegelégedésre szabályoztuk a végrehajtási utasításban. Most is olyképpeiî fogjuk ezt a kérdést a végrehajtási utasításban szabályozni, hogy a Speyer-kölcsönből az önkormányzat által a vállalatnak átadott rész, mint idegen hitelezővel szemben fennálló tartozás fog szerepelni, (Helyeslés jobbfelől.) tehát nem számít be a vállalat tőkéjébe. (Helyeslés jobbfelől és a hozépenj Még egy kérdésről szeretnék beszélni az önkormányzatokkal kapcsolatban, amelyetszintén szóvá méltóztattak tenni és ez a községi adóztatásnak és általában az autonóm adóztatásnak a kérdése. Mélyen t. Ház! Ha valaha el akarunk érni ahhoz a ponthoz, hogy azt mondhassuk, hogy adózási rendszerünk igazságos és arányos, akkor múlhatatlanul hozzá kell nyúlnunk az autonóm adóztatás kérdéséhez. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez nem autonómia-sérelem, ellenkezőleg, az autonómiának is