Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-74

270 Az országgyűlés képviselőházának elsőrangú érdeke, (Ügy van! Ügy van! jobb- : felőL) mert a mai állapot minden egészséges •fejlődésnek akadálya. {Ügy van! Ügy van! Jobb felől.) Amikor valamely iparvállalat el akar menni a vidékre, természetesen mégnézi, hogy milyen adózási viszonyok vannak ott. Ha .azt látja, hogy 120—130% pótadó van,_ ijedten fogja mondani, hogy oda nem megy, (Ügy van! Ügy van!) Budapesten 50% a pótadó, inkább itt alapítja meg tehát azt a- gyárat. Országos szempontból azonban mégsem egészséges az, hogy minden iparvállalat Budapesten legyen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem akarok honvédelmi szempontokról beszélni, de beszélek szociális szempontokról. A mezőgazdaság körében kellően nem foglalkoztatható munkásság a vidéken is akad. (Felkiáltások: De mennyi van!) Ott is kívánatos az, hogy megfelelően foglalkoztatva legyenek az •ottani Jakosok és ne kelljen a foglalkoztatás megszerzése érdekében elhagyni azt a helyet, amelyet megszoktak, amelvloz odanőttek, amelyet a szülőföldjüknek tekintenek. (Matolcsy Mátyás: Örömmel üdvözölnénk errevonatkozólag egy javaslatot!) A kérdés azonban nem könnyű és nagyon óvatosan kell hozzányúlni. Nem arra célzok, hogy ez alkotmány kérdése, vagy az autonómia kérdése, mert ezeket mind meg lehet oldani, elvégre senki sem akar a magyar alkotmányhoz hozzányúlni. Ellenben célzok arra, ami a hivatásom körébe tartozik, az anyagi kérdésekre. Nem olyan egyszerű kimondani azt, hogy ezt az autonóm adóztatást egyszerűen eltörlöm és most azután csináljon a város, amit akar, majd átadom ezt vagy azt a jövedelmet neki, hanem gondoskodni kell azoknak a szükségleteknek a kielégítéséről, amelyekről eddig az illető közületek gondoskodtak. Nagyon óvatosan kell tehát megfogni a kérdést, de hogy hozzá kell nyúlni, az kétségtelen, azonban ezt a kérdést könnyelműen, meggondolatlanul a Ház elé hozni sokkal nagyobb bűn volna, mint a mai helyzetet megtartani. Ecvéb kérdéseket is fel méltóztattak vetni és pedig azt, hogy például a Felvidékkel kapcsolatban átmeneti jellegű speciális intézkedések lesznek esetleg szükségesek a társulati adózás tekintetében. Azonkívül a vendéglátóiparral kapcsolatban is méltóztattak felvetni kérdéseket. Ezek mind olyan kérdések, amelyek részben a részletes tárgyalás során módosítás formáiában megoldást nyernek, részben pedig a végrehajtási utasításban oldhatók meg. Ezekre tehát most nem fogok részletesen kitérni. Van azonban még néhány kérdés, amelyekre válaszolni szeretnék. Ilyen elsősorban a döntőbizottságok kérdése. E tekintetben is két felfogás jelentkezett a t. Házban. Az egyik az, hogy általában ne csináljunk döntőbizottságot, ne kreáljunk ilyet, hanem bízzuk minden vitás kérdés végső megoldását a Közigazgatási Bíróságra. A másik felfogás az, hogy semmit se bízzunk a Közigazgatási Bíróságra, hanem a döntőbizottság döntsön minden társulati adókérdésben. Azt hiszem, helyes disztinkció, amit javasolok, hogy a jogi kérdések tartozzanak változatlanul a Közigazgatási Bírósághoz, viszont azok a kérdések, amelyek speciális szakértelmet igényelnek, tartozzanak a döntőbizottsághoz. Ez utóbbiak olyan kérdések, amelyek felett ha a Közigazgatási Bíróság döntene, akkor is csak szakértők bevonásával dönthetne igazságosan, mert ennyire nem ismerheti a gazdasági életet, már pedig szakértőt 74. ülése 1940 január 23-án, kedden. aligha bírnának azzal a közgazdasági áttekintéssel, mint a tervezett bizottság tagjai és nem tudnák a közgazdasági érdekeket úgy megítél ni, ahogyan azt a döntőbizottság megítéli. A döntőbizottság tekintetében van már tapasztalatunk és pedig rögtön hozzátehetem, igen jó tapasztalatunk. A beruházási hozzájárulással kapcsolatban kreált döntőbizottságok nagyon szép munkát végeztek, döntéseik igazságosak voltak és merem állítani, hogy általában megnyugvást, sőt közmegnyugvást keltettek az érdekeltek körében, még akkor is, ha a döntés terhükre történt. (Keck Antal: Ezt mi nem tudjuk elbírálni. — Maróthy Károly: Nyilvánosságra kell hozni a döntéseket!) Legyen szabad néhány percre a t. Ház türelmét igénybe vennem a büntető rendelkezésekkel kapcsolatban. Mint méltóztatnak látni, a büntető rendelkezéseket megszigorítottuk. Itt felmerült az a kérdés, vájjon miért minősítjük speciális deliktumnak az adócsalást és miért nem a rendes csalási deliktum körébe utaljuk. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy az adócsaláshoz egészen speciális tényálladéki elemek kellenek és itt nem lehet a rendes csalás tényálladéki elemeivel boldogulni, mert akkor törvénytelenül szerzett jövedelmek^ legnagyobbrésze kicsúsznék a kezünkből. Különösen a beruházási hozzájárulással kapcsolatban arra jöttem rá, hogy a szigorú büntető szankció az egyetlen bázisa az adómorál helyreállításának. (Helyeslés.) Sokkal jobban örülnék, t. Ház, ha ezeknek a szigorú szankcióknak hatása alatt megjavulna az adómorál és ezt a szankciót egyetlenegyszer sem kellene alkalmazni, mintha nagyon sokszor kellene élni azokkal. A beruházási hozzájárulások megmutatták, hogy a törvényhozás által statuált nagyon szigorú szankciók hatása alatt igenis előbujt egy egész sereg olyan vagyon, amelynek létezéséről addig az adóhatóságok nem tudtak. A büntető szankciók kérdésével kapcsolatban felmerült még az a kívánság is, hogy az adóvallomásért felelős személyt a törvényben kellene pontosan megjelölni. Ez a gondolat a mi tárgyalásaink folyamán is felmerült, minthogy azonban egy általános jellegű törvényjavaslat van előkészítés alatt, amely általában szabályozza a vállalatok, társulatok stb. vezetőinek felelősségét, abban állapodtunk meg az igazságügyminiszter úrral, hogy ezt is abban a törvényjavaslatban fogjuk szabályozni, hogy úgy mondjuk, egy egységes felelősségi törvényt alkossunk, amely a vállalatok és^ egyesületek vezetőinek felelősségét minden irányban szabályozza, így tehát szabályozza az adóbevallásért való felelősséget is. Legyen szabad most, mélyen t. Ház, befejezésül, néhány szót szólnom a várható eredményről. (Halljuk! Halljuk!) Jóslásokba bocsátkozni nem kívánok. Ez nem is lenne helyes a pénzügyminiszter részéről. -Statisztikát és előzetes számítást csinálni szintén nem lehet, mert itt nem adókulcsemelésről, hanem az adóalap megállapításának megváltoztatásáról van szó. Ha az adókulcsot emelem, akkor pontos statisztikát tudok csinálni és matematikailag ki tudom számítani a várható eredményt, de amikor az adóalap kimunkálását változtatom meg, akkor legfeljebb reprezentatív statisztikát csinálhatok. Ezt természetesen meg is csináltuk: jó néhány vállalattal kapcsolatban átnézték munkatársaim, hogy mennyi adót fizettek a múltban a régi törvény hatálya alatt