Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-74

266 Az országgyűlés képviselőházának 74. ülése 19 UO január 23-ÓM, kedden. teni. Én bármennyire elismerem is ennek a rendelkezésnek a helyességét, mégis úgy érzem, hogy ennek .a rendelkezésnek merev alkalmazása egyes vállalatokat más vállalatokkal szemben hátrányosabb helyzetbe hozna, mert hiszen a kevésbbé értékes tömegcikkeket gyártó vállalat, mint például a téglagyár,- ha nagyobb forgalmat ér is el, sok/kai kisebb hasznot tud magának biztosítani, mint a sokkal kisebb forgótőkével dolgozó textilgyár vagy vegyészeti gyár. Ennek következtében helyesebb volna, ha a minimális adó megállapításánál azt a haszonkulcsot nézné a plnzügyi kormányzat» amelyet az illető vállalatok elérnek a forgalmúik mellett. Errevonatkozó an tisztelettel azt javasolnám, hogy esetleg a különbioző iparvállalatokat az általuk gyártott áruk szerint főcsoportokba soroznák és az egyes csoportok forgalom szerinti minimális adókulcsát a különböző csoportok haszonkulcsa szerint állapítanák meg. Ezzel minden bizonnyal elkerülhetnénk azt, hogy egyik vállalat, a másik vállalattal szemben esetleg hátrányosabb helyzetbe jusson. Még a jogorvoslati eljárás tekintetében szeretném felhívni a pénzügyminiszter úr szíves figyelmét, egy olyan visszásságra, amely már eddig is megvolt, különösen a jövedelmi és vagyonadó kivetésénél, illetőleg az, e kivetés elleni jogorvoslatnál, A döntőbizottsági rendszer természetesen helyes, mert hiszen ott az ügyek gyors és szakszerű elintézését találjuk meg. Köztudomású ugyanis, hogy a Közigazgatási Bíróág annyira túl van terhflve egyéb munkával, hogy egy-egy adóügy elintézése sokszor évekig elhúzódik és esetleg csak akkor kerül befejezésre, amikor már minden aktualitását elvesztette. A döntőbizottságok bírálási munkájáról azonhan már tapasztalatokat szerezhettünk az egyszeri beruházási hozzájárulás ellen benyújtott jogorvoslatoknál és ezekből a* tapasztalatokból látjuk, hogy ezeknek a döntőbizottságoknak intézkedései mindenkire nézve egyformán megnyugtatók voltak és ami a legfőbb, az ügyek ezen a réven gyors elintézést nyertek. T. Képviselőházi Ennek az egyébként igen helyes intézkedésnek egyetlen szépséghibáját látom, amely hiba az adófelszólamlási bizottságoknál eddig is fennállott és ez az, hogy a döntő'bizottságok előadója a pénzügyminiszter úr által kinevezett pénzügyi tisztviselő, aki nemcsak maga vesz részt a döntőbizottság zárt ülésében, hanem még a pénzügyminiszter úr avagy a pénzügyigazgatóság által kijelölt másik tisztviselő is, ugyanakkor, amidőn ott az illető fél, akinek ügyét intézik, nem képviseltetheti magát. Ez a jogorvoslati elj aras voltaképpen nem egyéb, mint bírói eljárás, ahol a kincstár az én megítélésem szerint éppen olyan érdekelt fél, mint az a szegény adóalany, aki jogorvoslatért folyamodott (Ügy van! a jobboldalon.) és így nem méltányos, hogy csak a kincstárnak, tehát az erősebb félnek a képviselője legyen ott, amikor a gyengébb fél panasza felett dönt a bíróság. Nincs meg az ügyfélegyenlőség. De ugyanez a jogos kifogás áll fenn az adófelszólamlási bizottságoknál is, ahol bizony sok esetben egyes foglalkozási ágak szakértői nincsenek is jelen, de az államkincstár képviselője mindenkor ott van és legtöbbször az államkincstár véleménye győzedelmeskedik a sokszor laikus többi tagok véleménye felett. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez az egyenlőtlenség, t. Ház, az én szerény véleményem szerint megszüntetendő volna és ez nagy megnyugvást keltene éppen azok körében, akikneJi érdekeit, bajait bírálja el ez az. egyébként, mondom, teljesen helyesnek mondható szerv, a törvényjavaslat alapján felállítandó döntőbizottság. T. Képviselőház! Még csak egyetlen kérdéssel kívánok foglalkozni, amely a társulatokon keresztül szoros összefüggésben áll a vidéki autonómiák, különösen pedig a ; túlnyomó részben mezőgazdasági jellegű vidéki városok anyagi helyzetével. Évtizedek óta igen sokszor nyílott alkalmam itt, ezen a helyen szóvátennem azokat az organikus bajokat, amelyek a nagy alföldi városok fejlődését megakasztják, de nemcsak a fejlődésüket akasztják meg, hanem sokszor bizony ezek a városok lassú, teljes elsorvadása is bekövetkezik. Tisztelettel kérném beszédidőm öt perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Temesváry Imre: A bajok kútforr ásat én a toronymagasságig felemelkedett közterhekben, mégpedig az autonóm közterhekben látom, amely terheket, mivel ezekben a vidéki városokban alig van számottevő ipar vagy kereskedelem, úgyszólván száz százalékig a gyenge teljesítőképességű, gyenge adózóerejű mezőgazdák kénytelenek viselni. (Ügy van! a jobboldalon.) Egyedül csak a nagyipar decentralizálásával tudnánk a bajokon segíteni,. (Igás! Ügy van! jobbfelől.) ami mind szociális szempontból, mind pedig a megnövekvő forgalom révén előálló adótöbbletből könnyítést jelentene a közterhek alatt roskadozó vidéki városoknak. (Helyeslés jobbfelől.) De tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az ipari vállalatok letelepülésének helyét elsősorban a természeti adottság jelöli meg, vagyis ahol a nyersanyag, vagy olcsó hajtóerő vagy pedig más olyan körülmények is adódnak, amelyek a vállalkozók számára mindjárt a letelepülés sük első

f pillanatában bizonyos természetű előnyöket jelentenek. De számtalan olyan vállalkozás is van, amelyre nézve a letelepülés helye teljesen közömbös, ezeket a vállalatokat azonban a vidéken való letelepüléstől visszatartja egyrészt a vidéki városok túlmagas pótadója mellett, visszatartja még az is, hogy a nyersanyag odafuvarozásának, valamint a készáruknak a felvevő nagyobb piacokra való fuvarozásának díja bizony elég magas. (Ügy van! Ügy van! jobb; felől.) Ezt a két súlyosbító faktort semmiesetre sem tudja teljes mértékben megszüntetni az az előny, amely a vidéki városok olcsóbb megélhetésében és talán a munkabérek olcsóbbságában van. Ez az oka tehát annak, hogy a nagyobb ipari vállalatok inkább a fővárosban vagy a főváros környékén települnek le, ahol éppen ennek következtében természetesen, jóval kisebb a községi pótadó. Itt nem terheli ezeket a vállalatokat sem a nyersanyag odafuvarozásának, sem pedig a készáruk értékesítésének fuvardíja. Pedig nemcsak szociális és gazdasági szempontból, hanem hadászati szempontból is rendkívül nagy jelentősége volna annak, hogy ezek a vállalatok a vidéken szétszórtan létesüljenek. A fővárosban és a főváros környékén tömörült vállalatok nagyon könnyen ki vannak téve a légitámadás veszélyének, amely veszély pedig abI ban az esetben, ha a vállalatok vidéken szótszórva létesülnek, sokkal kisebbmértékű volna. I (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Meggyőződéi