Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-74
Az országgyűlés képviselőházának ' sem, hogy ha a társulati adóval kapcsolatban .azt is kimondanánk, hogy a vidéken letelepülő nagyobb ipari és kereskedelmi vállalat a társulati adó után nem tartozik nagyobb községi terheket viselni, mint amekkorát a Budapesten vagy a főváros közelében létesült vállalatok viselnek, akkor már ezzel is nagyban elősegítenénk, hogy vidéken települjenek le a vállalatok. A vidéki városok pedig bőségesen megkapnák annak az ellenértékét, amit ők esetleg a vállalatoknak az adózás terén mint könnyítést nyújtanak. Megtalálnák egyrészt szociális, tekintetben, másrészt a forgalom növekedésében, de főképpen a vidéken kifizetett munkabérek után esedékes kereseti adó-bevételekben. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor a törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeimet megtenni és mivel ezt a törvényjavaslatot nagy előrehaladásnak látom az igazságos és arányos közteherviselés terén, örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kérdem, kíván még valaki a javaslathoz f hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Taps jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy az Öt napon keresztül elhangzott felszólalásokra lehetőleg röviden válaszoljak. Elsősorban most azokra a kérdésekre válaszolok, amelyek a tulajdonképpeni általános vita anyagába tartoznak, a törvényjavaslatot valóban általánosságban érintik. Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket a- részletek tekintetében méltóztattak felvetni, majd a bizottságban, a részleges tárgyalás folyamán világítom meg. Ezek közül csupán néhány olyan kérdéssel kívánok most foglalkozni, amely nagyfontosságú szélesebb tárgykörre terjed ki és így általánosabb érdeklődésre tarthat számot. Méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt őszinte köszönetet mondjak egyrészt az általános érdeklődésért, amelyet a javaslat iránt tanúsítani méltóztattak, másrészt pedig azért a legnagyobbrészt szenvedélymentes tárgyalási módért, amellyel ezt a rendkívül kényes kérdést kezelni méltóztattak. Adókérdéseket szenvedélyesen tárgyalni igen csábító és könnyű dolog, de nem szolgálja a célt, mert ezek olyan kérdések, amelyeket sine ira et studio kell kezelni. A törvényjavaslat szükségességet, azt hiszem, általában mindenki elismeri és nemigen emlékszem arra, hogy valaki is akadt volna a felszólalók között, aki azt állította volna, hogy ez-zel a kérdéssel nem kell foglalkozni és ezen a téren nem kell jelentős lépésekkel előremenni. Voltak olyan képviselőtársaim, akik soknak tartották azt, ameddig elmentünk, voltak viszont olyan képviselőtársaim is, akik azt mondták, hogy ez kevés és sokkal nagyobb lépésekkel, vagy amint elhangzott, ugrással kellene előremennünk. Ebből a két véleményből azt látom, hogy eltaláltuk azt a helyes utat, amelyen járnunk kell és ez az a fok, ameddig el lehet menni a közgazdasági érdekék sérelme nélkül. A törvényjavaslat, mint méltóztatnak láitni, kódexszerűen foglalja egybe az egész társulatiadójogot. Munkatársaimmal együtt sokat gondolkoztunk azon, vájjon novellát hozzunk-e a t. Ház elé és csak az egyes megL ülése 19Í0 január 23-án, kedden. 267 változtatandó intézkedésekre vonatkozó szakaszokat terjesszük elö, avagy az egész társulatiadókeraest egy kódexbe foglaljuk össze. üirre az utóbbira határoztuk el magunkat azért, mert messze a részletekbe menő változtatásokról van szu s ha csak az egyes intézkedéseket megváltoztató szakaszokat terjesztettük volna elő, azok összefüggésüket teljesen elvesztették volna és renakivül nehéz lett volua helyes, egyöntetű képet nyerni az egyes kérdésekről. Természetesen nem mindig szükséges törvénymódosító javaslatokat kódexbe foglalni, ebben az esetben azonban úgy látom, hogy a Ház egyhangú helyeslésével találkozott az, hogy kóüexet nyújtottunk be. A legfontosabb kérdés, amely a társulati adóról szuio törvény reiormjavai kapcsolatban iemieruit, az voit, vájjon az adókulcsot emeljuK-e iei, avagy pedig az adó alapját próbátJUK neiyeseuoeir kimunkálni. Legyen szabad itt ramuLátnom arra, hogy tulajdonképpen mit jelentett voma az adókulcs emelése. A legaisooD rétegűén, mint méltóztatnak tudni, a társulati auó kulcsa lti°/o, a legmagasabb rétegben peuig ÖO U /O. iermészetesen számításba keil venni azunban azt is, hogy miiyen pótlékok járulnak meg ennez az aiapkuleshoz, így például a 4U v /o-os rendkívüli pótlekot, a 20°/o-os inségjárulékot, azután a községi pótadót, amely oü-töi ibtl u /o-ig terjed és a többi potiékokat, úgy hogy a pótlekok Összege öíf/o-os községi pótado mellett is 144'5 u /o. ria tehát azt mondjuk, hogy a legalacsonyabb rétegben 16% a társulati ado, ezzei azt mondtuk, hogy közel 40, pontosan 39"i2 u /o, (ügy van! ügy van!) a legmagasabb rétegben pedig mar TÓ és Vs%. Ez olyan megterhelése a tiszta jövedelemnek, amelyet tovább jelentősen emelni úgyszólván nem lehet, mert a felsőbb kategóriákban esetleg már a száz százalék fölé emelkednék az adó, ami ugyebár már magában véve is lehetetlenség. \Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a vállalat által elért tiszta eredmény osztalék formában még kiosztást nyer. Minthogy pedig a részvény és annak osztaléka a részvényesnél jóvedeiem- és vagyonadó alá kerül, ezeket a temeket is számitásba kell venni* amikor a különböző adónemek terhét összehasonlítjuk. Az természetes, mélyen t. Ház, hogy a progresszió esetén a magasabb kulcs mindig kevesebb vállalatot érint, mint az alacsonyabb, de ez végeredményben minden progressziónál jellemző, mert — sajnos — minden országban több a kisebb jövedelmű adózók száma, mint a nagyobb jövedelműeké. Amikor számításokat eszközöltünk, megállapítottuk, hogy kulcsemeléssel jelentős eredményhez jutni már nem lehet. Ez a kulcs ugyanis lehet elég alacsony ahhoz, hogy a gazdasági élet kibírja s esetleg túlmagas lehet ahhoz, hogy még emelhessük. Ha azonban továbbmentünk volna a kulcs emelésében, szerény véleményem szerint a közgazdasági szempontból hasznos tőkekoncentrációk működését akadályoztuk volna meg,^ már pedig a tőkekoncentrációk^ szükségességét, azt hiszem, kapi-' talista felfogás szerint nem tagadhatjuk. Bár annak voltak is kinövései, de eredményei is : voltak. Ott azonban, ahol ez a tőkekoncentráció egészségtelen irányban ment, mint ahogy azt a korlátolt felelősségű társaságoknál méltóztatnak látni, a törvényjavaslat igen ener-^ gikus kézzel nyúl bele a kérdésbe és lényeges módosításokat visz keresztül. (Helyeslés a jobboldalon.) , v ....:?-.!•
