Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés képviselőházának 74. ülése 1940 január 23-án, kedden. 265 *gy néhány olyan része, amely, ha túlságosan mereven lesz alkalmazva a való életbe való átültetésnél, akkor talán éppen az ellenkező hatást váltaná ki, mint amit pénzügyi szempontból elérni akarunk. A való élet ugyanis sokszor produkál olyan eseteket, amelyek a törvényhozó leggondosabb mérlegelése esetén is elkerülik a figyelmét és ha ez — mint kivétel — az általános jogszabály mellett nem •érvényesülhet, úgy esetleg jelentékeny gazdasági (hátránnyal jár, amit pedig a törvényhozás tagpai, azt hiszem, egyáltalában nem akarhatnak. Ilyen eset fordulhat elő a 18. § 7,. pontjaiban foglalt egyébként minden tekintetben (helyeselhető rendelkezésben, amely a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítandonak rendeli azt az értéktöbbletet, amely az anyagos árukészlet mérlegszerinti értéke és azoknak forgalmi áron számított értéke között mutatkozik. Ez a rendelkezés általánosságban véve egyáltalában nem kifogásolható, »őt helyes, mert megszünteti a jelenlegi jogállapotnak azt a visszásságát, hogy a vállalatok árujukat árcsökkenés esetében a beszerzési árnál alacsonyabban értékelhetik, míg abban az esetben, ha árujuk a beszerzési árnál magasabb forgalmi árat ér el, nem kötelesek magasabb áron értékelni. A nem realizált nyereségnek és veszteségnek ez a kétféle kezelése természetesen helytelen és tovább fenn nem tartható. Ez a körülmény a kincstárra nézve esetleg jelentékeny jövedelemkiesést jelenthet. Lehetnek azonban és vannak is olyan árukészletek, amelyek teljesen különböznek a többi, árlhullámzásnak kitett árucikktől, tehát vannak olyan árukészletek, amelyeknek a sorsa gazdaságilag voltaképpen mindenkor csak a hanyatlás lehet. Ezek közül az árucikkek közül előttünk — akik talán kevésbbé vagyunk járatosak az úgynevezett áruismeretek körében — elsősorban csak a romlandó áruk ismeretesek, de vannak árucikkek, amelyek nem romlandó árucikkek és amelyekre nézve egy hozzám juttatott kis füzetecske ad kellő felvilágosítást, amely füzetecskét, azt hiszem, t. képviselőtársaimhoz is eljuttatták. Ez a füzetecske említést tesz különösen egy olyan árucikkről, amely nem romlandó természetű és mégis mindenkor csak árhanyatlásnak van kitéve, ez pedig a könyv. A pénzügyminiszter úrhoz intézett ebből a Ms könyvecskéből, amelyet a Tudományos Akadémia is ellátott ajánlásával, — sőt József királyi herceg mint az Akadémia elnöke írta alá az ajánlást — kívánok itt a t. Ház előtt egynéhány szemelvényt felolvasni, amelyek rávilágítanak a könyv természetére. Azt mondja ez a kis füzetecske, hogy (olvassa): »A könyv ugyanis két szétválasztható, de gyakorlatilag szátválaszthatatlanul összeforrt részből áll. Az egyik a kézzelfogható rész: a papír,^ a szedésben jelentkező festék és esetleg a kötés ; a másik a szellemi tartalom: a szóval és ábrával kifejezett eszme, gondolat. A papírnak^ a könyv legfontosabb materiális részének világpiaci ára van, amely azonban ezt abban a pillanatban elveszti, amikor benyomatott. A szöveggel vagy ábrával benyomatott papirosból ugyanis olyan rendkívüli dolog lesz, amely minden egyéb materiális dologtól merőben különbözik. A papírra nyomatott szöveg lehet a legsilányabb és lehet a legmagasztosabb ^s a legszentebb. Kultúra szempontjából Iphet értéktelen, közömbös és végtelen jelentőségű. Lehet a tudomány szempontjából megismétlése az eddi«? tu^utaknak és lehet a civilizáció leghatásosabb előbbrevivője. Ezekkel a jelenségekkel van főként összefüggésben, de természetesen számos más tényezőtől is függ a könyvek gazdasági, piaci értékelése.« De továbbmenőleg azt mondja ez a kis füzetecske, hogy (olvassa): »A könyvet lehetőleg nagy példányszámban kell nyomni, hogy a könyv ára viszonylag alacsony legyen. Innen van az. hogy még nagysikerű könyvnek egy része is raktáron marad, nem is szólván a normális könyvek sorsáról. Ez a nagy raktárkészlet azonban lényegesén különbözik más árukészlettől. Azok közszükségleti cikkek lévén, ha alá is vannak néha vetve a divat változásának, mégis csak olyan materiális javak, amelyek állandó szükséglet tárgyai, szemben a könyvekkel, amelyek nem azok.« Azt mondja még a többek között ez a füzetecske, hogy (olvassa): »A legdivatosabb^ szépirodalmi művek viszonylag igen rövid időn belül elvesztik vonzerejüket, a tudomány kimagasló alkotásait megörökítő könyvek a tudomány haladása révén elavulnak, a tankönyvek kelendőségét a tanár személyisége szabja meg, és ezek értékükben azonnal lehanyatlanak, mihelyt a tanár a katedráról vagy az élők sorából távozik. A könyvek sorsa gazdaságilag: az értékhanyatlás. A könyveknél tehát a forgalmi árnak £ÍZ cl hullámzása, amely a törvényjavaslat indokolásának a legfőbb támasza, — egészen elnyésző kivételektől eltekintve, — teljesen hiányzik.« T. Képviselőház! Ezekből tehát valóban azt kell következtetnünk, hogy talán a könyveken kívül lehetnek más olyan árucikkek is, amelynek az értéke mindenkor csak lefelé hanyatlik. Ezért, szerény megítélésem szerint, talán szükséges lenne, hogy a pénzügyminiszter úr, ha ebben a törvényben nem is, de a végrehajtási utasításban felhatalmazást kaphatna arra, hogy mérlegelhesse azokat az árucikkeket, amelyeknek felértékelése tekintetében kárt idéznénk elő, ha azt a mérlegeikben nem tudnák a valóban lecsökkent minimális értékre leszállítani. Ugyancsak felhívja a pénzügyminiszter úr figyelmét ez a kis füzet a 13. § 21. pontjára, amelyet előttem már Laky Dezső^ t. képviselőtársam is volt szíves itt felemeliteni. amikor a külföldre kifizetett szabadalmi és védjegyhasználati díjakról szólott. Laky Dezső t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy e pont merev alkalmazása révén esetleg nem tudjuk idehaza érvényesíteni azokat az új szabadalmakat, amelyek a gazdasági életben felette fontos újítások volnának és amelyek, ha nem alkalmazzuk, esetleg sokkal nagyobb érték; kiesést jelenthetnének általa no s

? gazdasági szempontból, mint amilyen értéikemelkedést jelent adózási szempontból. Ugyanígy rámutat ez a füzetecske arra, hogy miután tudományos szempontból külföldről behozott munkákért gyakran a forgalmazott értéknek 3%-át is meghaladó összegét kell kifizetni és ezen szakasz merev alkalmazásával megakasztanánk • azt, hogy idebenn az oszágban ezek a tudományos munkák elterjedhessenek; mert hiszen, ha ezek a könyvek ezzel az összeggel is megdrágulnának, akkor minden bizonnyal nehezebb volna azok terjesztése. Erre való tekintettel is kérném a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ha lehet, a külföldről behozott tudományos munkákra ne érvényesítse ennek a szakasznak idevonatkozó részét. Már most, t. Képviselőház, rá akarok térni a törvényjavaslatnak a minimális adózásra vonatkozó részére, amely a nyereség hiányában is fizetendő minimális adót tovább kívánja épí40*