Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés képviselőházának 7. tapasztaltam. Az egyik társaság máról-holnapra bezárta üzemét és miután azok a területek, amelyeken az üzem folyt, bérelt helyiségek voltak, az adókivető bizottság megsokalta végre, hogy a vállalat uem jelentkezik adófizetésre; kimentek ezekbe a helyiségekbe, de azokat csukva találták. Erre a helyiségeket hatóságilag felnyittatták s akkor kiderült, hogy a társaság megszűnt, már nem hoz be árut s a társasági tagok kivándoroltak. (Hokky Károly: Ez még a jobbik eset! — Derültség.) Igen t. Képviselőház! Ezt az esetet azért hoztam fel, mert a múltban magam tapasztaltam. Nem akarok a társaságok, gyárak, vagy üzemek ellen beszélni, hiszen azokra szükség van. Meg kell azonban állapítanom, hogy kilenc és fél éves amerikai tartózkodásom alatt és a húszéves cseh uralom alatt azt tapasztaltam, hogy a gyárak, az üzemek, vagyis a társaságok vezetői olyan 'összeghez jutottak, hogy dúsgazdag emberek lettek (Hokky Károiy: Igaza van!), különösen akkor, ha részvényesek is voltak, le kell azonban szögeznünk azt, hogy nem történt meg a múltban és nem történik meg most sem nemcsak nálunk, hanem a világ bármely országában sem, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók, nemcsak a kicsinyek, hanem még a nagyok is, márólholnapra meggazdagodtak volna, sőt ellenkezőleg, tudunk nagy termelőüzemek vezetőiről, akiknek éppen csak máról-holnapra van meg a mindennapi kenyerük, vagyont gyűjteni azonban nem tudtak. (Ugy van! Úgy van! a balközépen,) Kérem tehát az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy a 9. § (1) és (2) bekezdését olyképpen méltóztassék módosítani, hogy a felszámolás vagy csőd alatt lévő üzem vagy gyár társulati és vagyonadója csak akkor nem vethető ki, ha a vállalat üzleti működését megszüntette; ennek az az indoka, hogy a mai időben, amikor keresztény vállalatoknak kell megalakulniuk, nem a végnél, hanem a kezdetnél kell segítségére sietni ezeknek a vállalatoknak, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) T. Ház! Amikor rövid felszólalasomban a törvényjavaslathoz hozzászólok, teszem ezt azért, mert bár tudom azt, hogy a társulatok által fenntartott gyárak, üzemek és üzletek az árcsökkenések folytán időnként vérveszteséget is szenvednek, szerintem ezt tartalékukból kellene pótolniok, ehelyett azonban az, árakat emelik és a nagyon sokszor bekövetkező áremelkedések folytán ezek a társaságok nemcsak százszázalékos, hanem kétszázszázalékos hasznokat is húznak. Mondok egy példát: a mi visszacsatolt területünkön például 1938. novemberében, amikor a fizetési eszköz a cseh korona helyett a magyar pengő lett, 4 pengő, 4.Í0 pengő és 4.50 pengő között ingadozott a talpbőr ára, mégis ugyanazért a talpért a kereskedők, bár alig szállítottak valamit Budapestről, később 9—10—11 uengőt is kértek. Egészen mostanáig az volt a helyzet. Ez is azt bizonyítja, hogy a gyárak és az üzemek, vagyis a részvénytársaságok sohasem fizettek rá, (Müller Antal: Ez biztos!) hanem mindig a kisiparos, a gazda, a kiskereskedő (Müller Antal: És általában a fogyasztó!) és a fogyasztóköizönség fizetett rá. Az egyes közváílalatok adóelengedését akkor látnám szívesen, ha ugyanakkor azt is tapasztalnám, hogy egyúttal a nehéz anyagi helyzetben lévő mezőgadákon is segítenek. Annál is inkább szükség lenne erre. mert naKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV, í: ülése 19AO január 23-án, kedden. 26& gyón sokszor megtörténik, hogy a mezőgazdák különösen az árvizes területeken ősszel is, ta

j vasszal is kétszer vetnek egy és ugyanazon földbe, de júliusban nem aratnak és szeptemberben nem hordanak be arról a földről kapásveteményt. Adja Isten, hogy a jövőben adóelengedésben részesüljenek az ilyen gazdák,, sohasem tapasztaltam azonban a múltban, hogy adóelengedésben lett volna része a gazdaközönségnek, mert rendesen azt mondotta az adóhivatal és az adókivető bizottság, hogy a földadót nem lehet törölni vagy elengedni, mert a földnek megvan az adóalapja. Igen t. Képviselőház! A nagykaposi járásban tudok olyan községekről, amelyekben a gazdák nemcsak adósságban, hanem adóban is el vannak merülve. A húszéves cseh uralom alatt megtörtént például 1936-ban és 1937-ben,. hogy a csehek nagylelkűek akartak lenni az adózó közönséggel szemben és ott, ahol nem tudták behajtani az adót, adóelengedést, adóleírást csináltak. A gazdáknál ezzel kapcsolatban azonban a következő történt. Behívtak például egy gazdát a kérvénye alapján az adóhivatalba és alkudozni kezdtek vele. Leengedték az adót annyira, amennyire a gazda kérte és akkor közölték vele, hogy először fizesse be a kialkudott adót és majd akkor írásban is kiküldik neki, hogy adóját mennyiben állapították meg. Amikor aztán az adót befizette, írásban kiküldték neki 1937 novemberébén, hogy az adója 1933 december 31-éig van rendben. E miatt vannak a mi gazdáink a szó szoros értelmében eladósodva, különösen a Latorcánál. (Remény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Felülvizsgáljuk!) Örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és bízom abban, hogy a pénzügyminiszter úr a jövőben mindent el fog követni, hogy az eladósodott gazdaközönségen segítsen. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Temesváry Imre! Elnök: Temesváry Imre képviselő urat illeti a szó. Temesváry Imre: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam szavaival nem kívánok foglalkozni egyrészt azért, mert hiszen megállapításainak egy részével azonosítom magam, másrészt pedig azért, mert én egészen más szemszögből kívánom bírálni az előttünk fekvő törvényjavaslatot. T. Ház! A társulati adóról szóló törvényjavaslat reformjára szerény meggyőződésem szerint feltétlenül szükség van azért, hogy eltorlaszolhassuk azokat a réseket, amelyek a jelenleg érvényben lévő idevonatkozó törvényeinkben és rendeleteinkben valóban megvannak és ha azok továbbra is nyitva maradnának, úgy a társulatok jövedelmének egy tekintélyes része továbbra is adózatlanul maradna. A társulatok adóztatása gazdasági életünk évtizedes fejlődésével nem mindenkor tartott lépést és talán éppen ez volt az oka annak, hogy a társulatok adóztatásával szemben oly sokféle kifogás hangzott el. De igazolja ezt voltaképpen az is, hogy a társulatok adóztatásának megjavításával a háború után eltelt 20 esztendő alatt úgyszólván minden esztendőben foglalkoztunk itt a Házban, hogy közelebb tudjuk vinni azt a való élethez és meg tudjuk közelíteni ezen a téren is az igazságos és arányos adóztatást. Nem kívánok foglalkozni azokkal a kifogásokkal, amelyek a társulati adóval szemben rendszerint elhangzanak. Bár e törvényjavas40