Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés képviselőházának Î (Keck Antal: Támadja az ellenzéket!) Kérem Keck képviselő urat, ne zavarja a szónokot. (Keck Antal: Miért nem beszél a javaslatból?) Keck képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Pongrácz Lajos: ... becsületes, úri hangú, tisztességes szándékkal és e^zkjzökkel, atmagógiától meintes, áldozatos munkával való fokozatos kiépítését. Sokan vagyunk, akik eddig nem akartuk elhinni, hogy ami ebben a Házban az elmúlt félévben előfordult, tényleg megtörtént. Mi, akik a közélet terén évtizedeket töltöttünk el, valahogyan magunkkal hoztuk a magyar ember természetéből fakadó önfegyelmet, kötelességtudást, idealizmust; s képviselővé t rtént megválasztásunkat (Egy hang balfelől: Kinevezés!) úgy fogtuk fel, mint egy emberöltő munkásságának legszetbo jutalmát, mint a legnagyobb kitüntetést, amelyet magyar polgár polgártársai bizalmából elnyerhet, de amely egyben halálosan komoly, a legnagyobb felelősséggel járó áldozatos és önzttlen munkát követel meg a kitüntetettől és azt bittuk, hogy a néptől nyert követi megbízatás legalább anynyira kötelező itt a Házban a t. képviselőre, mint a legutolsó falusi képviselőtestület tagjára. (Vágó Pál: Magaviseletből egye»st fog kapni!) Elnök: Vágó képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Pongrácz Lajos: Az még nem baj, ha valakinek nem volt módja eüdig megismerni a közéleti szereplés minden fázisát, az még nem pótolhatatlan. A baj ott van, hogy egyesek kizárólag az egyéni érvényesülés síkjának tekintik a parlamenti szereplést és mint a rossz színész, a karzat első sorainak dolgoznak. Szomorú, hogy egyesek, akik a reformok terén pápábbak akarnak,lenni a pápánál, saját nyelvük és megnyilvánulásaik simítására nem sokat adnak, pedig itt volna már az ideje, hogy ez az ide nem való harcmodor, ez az ide nem való szellem megemberelje magát (Wirth Károly: Miért nem a tárgyról beszél?^és ne próbálkozzanak állandóan járhatatlan és szakadékokkal teljes utakkal. Nem azt mondom én, hogy ne legyen ellenvélemény, nem is volna jó, ha ebben a Házban vagy ebben az országban egy vélemény uralkodnék, de akik a maguk nézete számára megértést és tiszteletet követelnek, adják meg azt másoknak is. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy mindenkinek okvetlenül zsidóbérencnek kell lennie, hogy valakinek okvetlenül a régi rendszer hordozójának kell lennie, ha nem áll be az új és divatos jelszavakat hangoztatok közé, hanem a magyar nép életében szükséges reformok megvalósítását el tudja képzelni más úton is, mint amelyet a t. túloldal egyedül üdvözítőnek tart. (Vágó Pál: Halljuk végre a társulati adó reformját! — Wirth Károly: Mi lesz a társulati adóval? A tárgyról beszéljen valamit! — Zaj a szélsőbaloldalon.) . Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Vágó Pál (a jobboldal felé): Nem elemi iskolában vagyunk! Tartsa meg magának a kioktatást!) Vágó képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egyébként kérem a képviselő urakat, méltóztassanak tudomásul venni, hogy Pongrácz képviselő úr ezúttal szólal fel először a Házban. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Régi, lojális szokás a Házban az, hogy azokat a képviselő urakat, ;ikik először szólalnak fel, nem szokták zavarni felszólalásukban. Méltóztassanak ehhez ?4, ülése 19W január 23-án, kedden, 257 a tiszteletreméltó szokáshoz tartani magukat» (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Pongrácz Lajos: Ezért igen kérem a t. túloldali képviselőtársaimat, hogy ha őket céljaikban és törekvéseikben tiszta szándék és jóhiszeműség vezeti, tételezzék fel ezt azokról is, akik talán mégis csak nagyobb joggal állithatják magukról, hogy az ország többségének akaratát képviselik. (Rapcsányi László: Nem egészen!) Mielőtt a törvényjavaslathoz hozzászólnék,, (Egy hang a szélsobaloldalqn: Még mindig nem kezd hozzáí) azt a hő óhajtásomat fejezem ki» vajha ebben az új esztendőben (Vágó Pái: Jbárha a kormány kegye észrevenné az erőlködését! — Remény i-Scniieller Lajos pénzügyminiszter: Nem kell izgulni!) száműzni tudnók az eddig igen gyakran felmerült disszonáns hangot (Keck Antal: Ezek csinálják!) s hozza meg* ez az új esztendő a mi nagy helső egymásratalálásunkkal együtt (Keck Antal: De ez a beszéd nein szolgálja ezt a célt!) a mi külső nemzeti aspirációnk beteljesedését. Elnök: Keck képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! Pongrácz Lajos: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely a társulati adói"ól, a tantiem- és társulati vagyonadóról szól, két szempontból vizsgálom. Először: az általános közgazdasági élet vonatkozásában; másodszor pedig speciálisan a vidéki hitelszervezet, a vidéki hitelintézetek szempontjából. Ezt a témát előttem szólott igen t. képviselőtársaim már annyira kimerítették, hogy én általános közgazdasági vonatkozásaiban csak igen röviden, pár szóval érintem és inkább olyan oldalról fogom tárgyalni, amely oldalról itt a t. Képviselőházban még nagyon keveset hallottam megvilágítani: a vidéki hitelintézetek szempontjából. , A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, mert alkalmasnak látszik arra, hogy bizonyos aránytalanságokat, amelyek az adóztatás, az adóteherviselés tekintetében valóban fennállanak, kiküszöböljön vagy csökkentsen. Általában a törvényjavaslatot úgy tekintem, mint a pénzügyi kormányzat által • bejelentett széleskörű adóreformok egyikét, amelynek feladata lesz nemcsak a kincstár érdekében új és jobb adóbevételi lehetőségeket biztosítani, hanem az is, hogy a közgazdasági élet szempontjából végre egységcsen rendezzen régóta esedékes adózási kérdéseket. Társulati adójogunkat ugyanis a törvények és rendeletek olyan sokasága, olyan tömege szabályozza, hogy azoknak rengetegében nemcsak az adózó felek, hanem maguk a pénzügyi hatóságok is már alig ismerik ki magukat. Szükséges tehát, hogy egyértelmű, világos, szabatos és következetes adóztatás alá kerüljenek azok a vállalatok, amelyek társulati adót fizetnek. Általános szempontból tehát a gazdasági élet megadóztatásának generális rendezése is megkívánta, hogy az eddigi többirányú, többféle felfogás szerint is magyarázható, igen gyakran végnélküli vitákra alkalmat adó törvényeket egységes törvényben kodifikáljuk és ezáltal az adózó vállalat és a kincstár részéről egyaránt félreérthetetlen és relative tökéletes legyen. A hitelszervezetek és főként a vidéki hitelintézetek szemszögéből nézve már most a törvényjavaslatot, a javaslat kétségtelenül az adóterhek, a közterhek megnövekedését hozza ós társulati vagyonadó címen új adóval sújtja I a vidéki hitelszervezeteket. Mégis, mert általá39*