Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-74

258 Az országgyűlés képviselőházának 74. ülése 19 UO január 23-án, kedden. nos és egyetemes nemzeti érdeket akar szolgálni, mert sok olyan visszaélés kiküszöbölését akarja elérni, amelyek eddig éppen szövevényes társulati adórendszerünk folytán valóban nagyon sokszor előfordultak, ezáltal -egy igazságosabb adóztatást akar megvalósítani: a törvényjavaslatot megnyugvással kell fogadnunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvényjavaslat néhány rendelkezését, amely eredeti fogalmazásában nehezen volna összhangba hozható a gazdasági élet követelményeivel, ne igyekezzünk megfelelő szövegezéssel úgy módosítani, hogy a kincstári érdekek védelme mellett a gazdasági élet követelményeinek is megfeleljenek és e mellett a vállalatok életbevágó anyagi érdekeit se sértsék. Gondolok itt elsősorban a 13. § 4., 6. és 7. bekezdéseire, amelyek a vállalati vagyon egy részének, az értékpapíroknak, az áru- és anyagkészletnek értékeléséről szólnak. Ha ezek a rendelkezések a gyakorlatban végrehajtásra kerülnének, tulajdonképpen azt jelentenék, hogy a vállalatok áringadozások, árhullámzások esetén tisztán •ezeknek következtében nyereséget vagy veszteséget volnának kénytelenek elszámolni. A vállalatokat ez állandóan bizonytalanságban tartaná, mert az ilyen értékelés lehetőséget nyújtana nekik nyereséget kimutatni ott, ahol tényleg veszteség van, de az ellenkező -eset éppúgy előfordulhat. Bízom a pénzügyminiszter úr bölcs belátásában főleg gyakorlati érzékében. hogy ezeket a joggal kifogásolt rendelkezéseket még ebben a törvényjavaslatban vagy a végrehajtási utasítás során ki fogja küszöbölni. T. Ház! Hogy a becsületes adófizetés a nemzet anyagi felkészültségének^ legbiztosabb alapja és a nemzet cselekvő erejének legerősebb biztosítéka, ezt, azt hiszem, nem kell bizonyítani. Hogy a vidéki hitelszervezet nemcsak az adófizetés terén, hanem egyéb vonatkozásban is mindenkor megtette a maga Jiötelességét, nemcsak a haza, hanem az egyének iránt is.^azt hiszem, ez is kétségbevonhatatlan. Mégis alig van a magyar életnek olyan intézménye, amely az utóbbi időkben különösen vidéken annyira céltáblája lett volna a demagógiának, mint éppen a hitelszervezet, a hitelintézet, amely nélkül pedig magyar gazdasági élet el sem képzelhető. (Stitz János: Megfelelő kézben legyen!) Azt hiszem, mellőzhetem részletes felsorolását annak, hogy a vidék gazdasági életében, s ezen keresztül az egész, nemzetgazdaságban milyen rendkívül nagy fontossága van a vidéki hitelszervezetnek: a vidéki társadalom egész életét annyiféle vonatkozásban szövi át és át, hogy éppen most. amikor a nemzet jövője érdekében a parlament a nagyfontosságú szociális reformok egész sorozatát valósítja meg, súlya és fontossága felmérhetetlen. Ha ez a hitelszervezet nem volna, azt sürgősen meg kellene valósítani, mert alig volt még olyan idő a magyar gazdasági élet történetében, amikor annyira beigazolódott volna ennek nemzeti, gyakorlati-és közérdekű fontossága, mint éppen napjainkban. (Uay van! .jobbfelől.) Teljes egészében magamévá teszem, hogy szükség volt arra, hogy bizonyos visszásságo

: kat, visszaéléseket, adóeltitkolásokat n drákói szigorral megakadályozzunk és a jövőben le» hetetlenné tegyünk, de aki ezen túlmegy és tőkeellenes jelszavakat hirdet, aki a magyar gazdasági élet közérdekű intézményeit támadja, az a nemzeti erőtartalékokat gyengíti, a nemzet belső gazdasági erejét rombolja. A nemzet cselekvő erejét jelenti a korszerű, jól felszerelt, fegyelmezett hadsereg, amelyre mindannyian büszkeséggel tekintünk, ennek azonban szerves kiegészítő része a nemzeti egységbe tömörült, fegyelmezett polgárság, az, úgynevezett civil hadsereg, amely — amint éppen most látjuk a nagyhatalmak mérkőzésénél — épúgy kiveszi a részét a honvédelemből, mint a katonaság. A katonaság és a polgárság mögött azonban minden _ államban ott kell állnia a gazdasági élet erejének, a nemzeti vagyonnak, a nemzeti termelésnek, az ipar és a kereskedelem mellett a pénzügyi életnek éppen úgy, mint a mezőgazdaságnak, amely tényezőknek minden időben, háborúban és békében egyaránt megvan a feladatuk a nemzet életében. Ezek között a tényezők között is a magyar gazdasági élet egyik legszámottevőbb része a hitelszervezet, amelynek zavartalan funkciója nemcsak a gazdasági élet egy kis körzetének, hanem egyenesen a nemzetnek is érdeke. A nemzeti vagyont tehát szaporítani kell, mert az egyben a legbiztosabb nemzeti erőtartalékot jelenti. Nagyszerű honvédelmi felkészültségünk mellett egy olyan állandó gazdasági mobilizációt is jelent, amely a magyar hazának a kard mellett mindig a legerősebb támasza és védője volt. Amikor tehát ez kétségtelenül így van, szükséges, hogy elsősorban innen a Házból adjunk hangot ezeknek a megállapításoknak és a _ legerősebben utasítsuk vissza azt a demagógiát, amelyet sokan agitációs eszköznek használnak fel a könnyen megtéveszthető néprétegek között. (Budinszky László: A titkos tartalékokról is halljunk valamit!) Azokról már többen elmondották itt a fejtegetéseiket. (Budinszky László: Nagyon szép és érdekes lenne!) Kétségtelen, hogy a pénzügyminiszter úr nemcsak költségvetési expozéja, hanem azelőtti beszédei során is több ízben lekötötte magát, a. mellett az elv mellett, hogy a gyengébbek válláról az erősebbek vállára kell helyezni a közterhek nagyobb részét. Most, amikor az előttünk fekvő törvényjavaslatról beszélünk, emlékezetünkbe kell idéznünk a pénzügyi kormányzatnak azokat a tetteit, amelyekkel valóban megvalósította a kisemberek társadalma számára a könnyítéseket jelentő adóreformokat. A kis családi házak adómentessége, a kisiparosok adójának csökkentése, a sokgyermekes családok részére nyújtott adókedvezmények és sok-sok más intézkedés feltétlenül komoly lépést jelent egy emberiesebb, megértőbb, igazi népi, szociális politika megvalósítása felé. Amit azonban a kormányzat egyik részről a szegényebbek válláról levesz, azt másik részről pótolnia kell és így jutott el a kormányzat oda, hogy az ingó vagyon megadóztatásának megfelelő kimunkálásával pótolja ezt a hiányt. Amikor tehát ennek a javaslatnak idehozását — ismétlem — mindannyian a legnagyobb mértékben csak helyeselhetjük, nagyon vi; gyázzunk, hogy az itt-ott valóban előforduló kinövések lenyesegetésén kívül valahogyan az intézetek alapjait megrendítő, túlzott intézkedéseket ne hozzunk, mert — mint már az előbb említettem —• nemzeti létünk, jövőnk éppenúgy függ honvédelmünk nagyszerűségétől, mint attói, hogy mennyire áll az ország gazdasági ereje, a nemzeti erőtartalékok tömege a magyar nemzet rendelkezésére. Gondoljunk arra: hogy az ezermilliós beruházási Programm megvalósítása olyan remekül sikerült, azt elsősor-