Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-74
256 Az országgyűlés képviselőházának tárgyában hasonlóképpen november 15-én, Keck Antal és Maróthy Károly képviselő uraknak a nemzeti szocialista mozgalomban résztvettek internálásnak megszüntetése és a 3400-as rendelet hatályon kívül helyezése tárgyában múlt év szeptember 27-én, illetve június 28-án, továbbá Vajna Gábor képviselő úrnak robbanó-anyagok engedélynélküli gyártása tárgyában múlt év szeptember 27-én előterjesztett interpellációjára; végül írásbeli választ fog adni a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Krancz Raymund 1 képviselő úrnak az iskolánkívüli magyar népmüvelés zűrzavarának megszüntetése tárgyában múlt év november 15-én elmondott interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a társulati adóról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom.: 79. sz.) Szólásra következik 1 Forubszky Géza jegyző: Pongrácz Lajos! Elnök: Pongrácz Lajos képviselő urat illeti a szó. .Pongrácz Lajos: T. Ház! Azok a t. képviselőtársaim, akikkel együtt első ízben választattam meg képviselőnek, első felszólalásuk alkalmával néhány szóban mindannyian ismertették eddigi közéleti tevékenységüket, s vázolták azokat az irányelveket és célkitűzéseket, amelyek őket jövőbeni magatartásukban vezetni fogják. Amikor első ízben van szerencsém a t. Ház előtt szólani, nem tudom eltitkolni meghatottságomat és mindjárt megragadom az alkalmat annak kijelentésére, hogy én, aki a vidéket, helyesebben a falut képviselem itt a Házban, azzal az áhítattal, a köteles tiszteleten messze túlmenően azzal az elmélyüléssel jöttem ide és tekintek fel az ezeréves magyar alkotmány egyik legnagyobb tényezőjére, a parlamentre, amellyel az istenfélő ember lép be a templom ajtaján. Felszólalásomban a tárgysorozaton lévő törvényjavaslattal kapcsolatban a vidék problémáit, _ a vidék hiteléletének problémáit akarom fejtegetni, s ezért el kell mondanom, hogy 30 éve kapcsolódtam bele a közéletbe, s azóta fejtek ki tevékenységet vármegyémben a közélet minden terén. Mint aki egész életemet faluhelyen éltem le, alaposan ismerem a falut, ismerem annak népét minden bajával, minden kívánságával. Velük jóban-rosszban egybeforrva 30 éve dolgozom és fáradozom a falu életszínvonalának, szociális és kulturális fejlődésének emelésén. A munkát mindig az élet természetes velejárójának, a harcot és a küzdelmet ennek a népnek, inagyar fajtámnak jobb, emberibb sorsáért, egy szebb magyar jövendőért, magától értetődő kötelességnek tartottam. Nem a mindenkor kötelező jóízlés vagy szerénység hiánya mondatta el velem mindezeket, hanem egyrészt az a meggondolás, hogy ez a 30 éves közéleti múlt ad erőt és jogot nekem arra, hogy az ország dolgaihoz némi hozzáértéssel hozzá merjek szólni, másrészt az ez alatt a három évtized alatt szerzett bőséges tapasztalatok egyenesen kötelességemmé is teszik, hogy bizonyos dolgokat, bizonyos jelenségeket a legteljesebb tárgyilagossággal, kizárólag az ország egyetemes érdeke szempontjából bírálat tárgyává is tegyek. Kéthónapi betegségtől eltekintve, úgyszólván minden ülésen jelenlevő csendes szemlélője voltam a parlamenti életnek, igyekeztem megszokni a légkört, igyekeztem hozzá'do7h. ülése 19 UO január 23-án, kedden. múlni azokhoz az évszázados hagyományokhoz,, szokásokhoz és kívánalmakhoz, amelyek minden képviselőt kell, hogy kötelezzenek ebben a Házban való magatartásában. Ez a szemlélődés bizonyos kiábrándulással járt, mert mély lehangoltsággal és szomorúsággal láttam, hogy ebben a Házban nem mindenki alkalmazkodik ehhez az íratlan törvényhez. Semmi gátlásom s : ncs a tekintetben, hogy mindjárt meg is mondjam: engem és sokunkat, akik ebben a ciklusban elsőízben veszünk részt a törvényhozás munkájában, fájdalmas csalódás ért akkor, amikor nagyon sokszor azt láttuk, hogy sajnos, sokan vannak, akik a Ház, üléstermét nem a nemzet templomának, hanem valami olyan helynek tekintik, ahol komoly alkotómunka helyett alkalom nyílhatik személyeskedő hajlamaik, indulataik, szélsőséges demagógiájuk kiélésére, amelyet igen gyakran a felkészültség és a komolytalanság megdöbbentő mellékzöngéje is kísér. Az utóbbi időben már-már azt hittük, hogy ez a tónus,, amelyet egyesek nyilván a közszereplésben való járatlanságuk folytán kezdeti nehézségekkel küzködve használtak, eltűnik innen a Házból, a legutóbbi ülések egyikén azonban Szögi Géza t. képviselőtársam ajkáról olyan gyanúJ sító kijelentések hangzottak el a kormány és a többségi párt felé a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal kapcsolatban, mintha a kormány a kartelek nyomása alatt, a kartelek kedvéért és azok érdekében nyújtotta volna be ide ezt a törvényjavaslatot. (Keck Antal: Egy kis nyomás azért volt!) Ezt az állítást valószínűleg igen t. képviselőtársam sem hiszi el, hangulatkeltés céljából azonban mégis jónak látta elmondani. Nem mehetünk el észrevétlenül az ilyen merőben szokatlan hang mellett s azt a legerélyesebben vissza kell utasítanunk. (Keck Antal: Azért megkérdezik az érdekeltségeket! — Orosz Mihály; A javaslatról beszéljen, ne a mandátumáról! — Elnök csenget.) Mint itt a parlamentben új ember, akinek a tevékenysége azonban kint az életben már azelőtt is szociális síkon mozgott, még mielőtt ezt a szociális jelszavakat és igazságokat hirdető eszmeáramlatot a túloldal csak később, bizonyos behatásokra választott irányelvül, az ilyen harcmodorból is azt látom, hogy a túloldal kizárólagossági joggal magának akarja kisajátítani a népért való munkának a jogát, a hazafiasságot, a szociális gondolkozást és agreszszív fellépéssel akar elnyomni minden ellenvéleményt, amely az ő elgondolásán és az ő érdekkörén kívül esik. Ebben a pártban, amelyhez szerencsém van tartozni, legalább olyan komolyan és felelősségtudattal vesszük feladatunkat és dolgozunk a nép érdekében való szociális reformok megvalósításán. Ennek keresztülvitelére a pártnak megvan a maga megfelelő útja, amely azonban az új idők ma még formátlanul hömpölygő, ma még ki nem jegecesedett^ eszmeáramlatai között is csak a régi kipróbált és bevált ösvényen vezetiiet. Ezen_ természetesen nem a zsidó, liberális kapitalista, marxista törekvésű politikát értem, (Malasits Géza: Mindent egy fazékba!) banem a keresztény nemzeti gondolattal, szociális érzéssel és tartalommal telített, a kisemberek és kisexiszteneiák iránt szerető gondoskodással viseltető (Egy hang a szélsőbaloldalon: A szájukkal!) rendszernek becsületes, tisztességes — (Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviseld urakl.
