Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

12 Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1989 december 12-én, kvdden. politikai iskolázottság, mert a magyar ifjúság abban a rettenetes káoszban* amelyet átélni kényszerült, amikor a múlt elszakadt mögötte, jövő nem állt előtte, nem tudta megtalálni a helyét. Cseh osztály-, szakmás párt-jelszavak és korteskedések megmételyezték a magyar ifjú­ságnak ezt a részét, mely lelkesedéssel és lán­golással ugyan, de meggondolatlanul és fele­lősségérzet nélkül a legszélsőségesebben cseh­szlovák osztálypártok szolgálatába álltak. (Taps a joboldalon és a középen.) Ezért va­gyunk mi óvatosak, bár e tekintetben igen nagy eiőhaladás történt a 20-ik év vége felé, amikor ifjúságunk kipróbálva a cseh szocia­lista pártokat, kipróbálva a kommunista párto­kat, észretért és visszatért a komoly, nyugodt, felelősségteljes magyar külpolitikai álláspont­hoz. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Mi a húsz év alatt huszonegyszer csináltunk parlamenti, szenátusi, tartományi, járási és községi választást. (Bencze György: Ez tett engem tönkre!) Ez a huszonegy válasz­tás húsz év alatt olyan politikai iskolát terem­tett népünk számára, hogy míg az első válasz­tásokon a magyarság, bár vágyott haza, utálta a cseheket, ennek ellenére az osztály-, szakma­és más jelszavak, propaganda és korteskedés hatása alatt csak 34 százalékban szavazott ve­lünk, de a 21-ik választás után elértük azt, hogy 83—87 százaléka a magyarságnak ránk szava­zott. (Élénk éljenzés és taps.) Ez alatt a húsz év alatt azonban a magyarság a sok korteske­désből, a sok szélsőséges agitációból megta­nulta azt, hogy nem szabad arra hallgatni, hogy mi az egyéni, az osztály-, a szakmaérdek, mert mindez csak akkor nyer bizonyítást, ha a nemzeti kollektívum erős. (Élénk taps a jobb­oldalon és a középen.) Megtanulta népünk, hogy az egyéni érdekek, a szakmaérdekek, az osztályérdekek mind romlanak, mind tönke­mennek, ha a nagy nemzeti érdekek nincsenek biztosítva; a csehek ugyanis senkit sem azért üldöztek, mert munkás, tisztviselő, vagy föld­míves volt, hanem azért üldözték, mert magyar volt. Mutatis mutandis alkalmazni lehet ezt az egész magyarországi életre, hiszen mi is kisebb­ség vagyunk, a nagy idegen, ellenséges tenger­ben, tehát nekünk is csak a nemzeti érdekeiket kell szem előtt tartanunk a felekezeti-, osztály-, szakma- és más érdekeknek mind háttérbe kell szorulniuk, különösen ma. (Élénk taps a jobb­oldalon és a középen.) < T. Ház! Hubay mélyen t. képviselőtársam, bizonyára igen jóhiszeműen, de részben tájé­kozatlanul hivatkozott arra, hogy a csehszlo­vák választójog milyen nagyszámú magyarság­nak adott lehetőséget és jogot a politikai élet­ben való részvételre és joggyakorlásra. Ez is­mét csak látszat. Igaz, hogy nálunk huszonegy életévtől volt választójog, de ne felejtsek «í, hogy a magyarság nagy részét megfosztották állampolgárságától, hontalannak nyilvánítot­ták, tehát nem volt választójoga. Papíron meg­volt a jog. de a valóságban csak kevesen gya­korolhatták. Miért? Azért, mert Ők hatályon kívül helyezettnek tekintették az 1886 : XXII. te.-t, az áílaumolgársáffi törvényt és exhumál­ták az 1886.XXII. te. által hatálytalanított 1871. július 11-iki alapot s ennek alapján azon a te­rületen, amelyet 1919-ben csatoltak Csehszlová­kiához, nekünk azt kellett bizonyítanunk, hoay már 1830-ban vagy 179Ü-be>n ott laktunk. Ez volt a csehszlovák demokrácia a valóságban. Az 1918. október 28-án alakult csehszlovák köz­társasággal szemben nekem azt kellett bizonyí­tanom, hogy családom már majdnem egy év­század óta ott lakik és így vagyok jogosult a csehszlovák állampolgárságra. T. Ház! Meg vagyok róla győződve, hogy ha Magyarországon a tavaly bevezetett titkos vá­lasztójogi törvény alapján több választást fo­gunk tartani, akkor a mi népünk is iskolázot­tabb lesz minden egyes választás után, ez tenat azt fogja jelenteni, hogy egyre több meg­fontoltsággal, komolysággal vesz részt a vá­lasztásokon es teszi meg elhatározását. Rá föl­jönni a magyar nép arra, hogy nem lehet őt csak választási kortesanyagnak tekinteni, ha­nem komolyan meggondoltan és higgadtan kell Jiatarozma, beleszólnia a nemzet és az állam eletének kormányzásába. (Taps a jobboldalon.) toajnos a magyar ember könnyen lelkesedő, szalmaláng természetű; jól mondja egyik nagy ironk: olyanok vagyunk, hogy tárogatószóval a pokolba is el lehet bennünket vezetni. Igen. békében, vagy könnyebb viszonyok között e<ry választás nem járhatott olyan nagy és nehéz veszedelmekkel, mint ma. Ma azonban nem a választás, nem a választójogi törvény az első­rendű feladat a nemzeti és az állami életben, hanem az, hogy ezt az országot békében és nyu­galomban igyekezzünk megtartani; az a fel­adat, hogy a még elszakított maaryarokat igye­kezzünk visszahozni és elkerüljünk minden ve­szedelmet, (üay van! TJm t van! Tam a jobb­oldalon.) Ezért nem vetjük mi itt fel ma azt a kérdést a javaslat tárgyalásával kapcsolat­ban, hogy a 21.. 26. vagy a 30-as életévhez kös­sék-e a választójogot, mert ma nem szabad ilyen vágányra terelni a belpoUtikai hangula­tot ma a belpolitikában rendnek, nyugalomnak és fegyelemnek kell lennie, hogy az ország min­den érdeke külpolitikailag biztosittassék és ren­dezessék. (Hau van} Ugy r van! — Taps a jobb­oldalon és középen.) Megértjük mi azt az óva­tosságot, amelyet a kormány akkor tanu-ított. amikornz első választáson a korhatárt a titkos választójogban felemelte. Reméljük azonban, ho9'y az alkotmányos fejlődéig során, ha nvu­godt idők lesznek és ha népünk politikai isko­lázottsága^ egyre fokozódik, ezt a korhatárt egyre inkább le lehet majd szállítani. Egyesek ezt az általános, titkos választó­jogot egyedüli orvosságnak, e^edüli remé­diumn^k találták mindenre. A XIX. századba n­és a XX. század eleién, amikor az egyéni sza­badság és az esryéni jog jutott olvan rendkívüli mértékben előtérbe és érvényesülésre a nemzeti és állami érdekek rovására s azok bátt 5 rbo­tolásával is. egyes pártok, e<yyes tömörülések csak azért, hogy egyéni, szakmai és osztály­érdekeiket biztosítsák és fokozott mértékben elégítsék ki, politikai felfogásuk, oolitikaiagi­táeiójuk egyetlen alánjául az általános, tUko* választójogot mondták ki. Természetes, ho<!T ma egyetlenee-y alkotmányos állam som lehet titkos választóiog nélkül. De azt is látjuk hogy az egyéni érdekeknek mindenekelőtt való bizto­sítani akarása és mindenekelőtt való érvényre­juttatni akarása milyen veszedelembe sodorta az országot, mert egy nagv belső destrukciót eredményezett, amelynek következtében az or­szág akkor volt a leggyöngébb, amikor a leg­erősebbnek kellett volna lennie. (Ufjy van! Upy van! a középen.) 1920-ban vagy 1921-ben egy szó hangzott át hozzánk az akkori trianoni Magyar­országról. Talán az akkori kultüszállamtitkár mondta, hogy »a nemzet egységet, a pártok széthúzást jelentenek«. Nagyon megérteyttük ezt és mi a nemzeti egységre törekedtünk« nem pedig pártoskocláéra. Ha azonban valaha

Next

/
Oldalképek
Tartalom