Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. tisztikai adatot a Stud-tól készen kaptam s csak felemlítem ezeiket az adatokat sat- Ház bölcs elbírálására bízom, hogy a következtetéseket íoaga vonja le. így, azt hiszem, hogy ennek a statisztikának értékét még Grátz Gusztáv barátom sem fogja kétségbevonni s legkevésbé mer majd vitába szállni a következtetésekké] . A társulati adóalanyoknak a száma 6727. Ez a szám kicsinek látszik, ha arra gondolok, hogy a kereseti adóalanyok száma 512.000, a jövedelmi adóalanyok száma pedig 209.000. Ha azonban azt nézem, hogy a 10.000 pengőn felüli keresetek és jövedelmek alanyainak száma hogyan alakul, akkor egyszerre egészen más képet kapok. A kisebbek elesnek és a komolyabb adóalanyokhoz viszonyítva ezt a számot, a kereseti adóalanyok száma 3628, a jövedelmi adóalanyok száma 10.871. Ilyen körülmények között azt kell látnunk, hogy a társulati adóalanyok száma már számszerűségi szempontból is rendkívül jelentős. A foglalkozások szerint 43"2% foglalkozik kereskedelemmel a társulati adóalanyoknál, 25% iparral, 9'1% őstermeléssel és 8'5% egyébbel. Feltűnő itt a kereskedelemnek a nagy érdekeltsége a társulati adóalanyoknál. Ha pedig a vállalatokat most már tőkeerejüket vizsgálva, saját tőkéjük szerint osztályozzuk, akkor azt kell látnunk, hogy 4418, vagyis azoknak a kétharmadrésze 50.000 pengőn aluli saját tőkével dolgozik, tehát a kicsinyekhez tartozik. Ezeknél a kicsinyeknél 550 az őstermeléssel, 757 az iparral és 2538, tehát 57% foglalkozik a kereskedelemmel. A kis vállalatokban tehát erősen van képviselve a kereskedelem, annyira, hogy a komolyabb vállalatoknál, az 1 millió saját tőkevei dolgozó vállalatoknál a kereskedelem már csak 3 vállalattal van képviselve, míg az ipar 46-tal, a hitellel foglalkozó vállalatok pedig 21-en vannak. A nagyvállalatok körében ugyanez a helyzet. Az 5 millión felüli vállalatoknál csupán 4 kereskedelmi vállalat van, 15 a közlekedési, 13 a hitel- és 43 az iparvállalatoknál. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelem meglehetősen elfoglalta a kispozíciókat; majd látni fogjuk, hogy miért. T. Ház! A társulati ado ala tartozó vállalatok sorában a kereskedelemmel foglalkozó vállalatoknak 925 százaléka van 100.000 pengőn alul, tehát majdnem mind kisvállalat, amint látjuk. Ugyanez van az őstermelésnél is. Ha most már azt nézem, hogy nemenkent miként oszolnak meg ezek a vállalatok, megállapíthatom azt, hogy 6727 társasvállalatból 2784 a részvénytársaságok, 2775 a szövetkezetek, 946 a korlátolt felelősségű vállalatok száma. Ezekből a vállalatokból vidéken van 3905, Budapesten 2822, tehát itt az arány a vidék javára 4:3. Ha ezzel szemben azt nézem, hogy ezeknek a társasvállalatoknak mekkora az alaptőkéjük, ez 24 milliárd. Ebből Budapestre 1828 millió, vidékre 460 millió esik. Itt az arány tehát fordított, 4:1 Budapest javára. Tudjuk azt, t. Ház, hogy Budapestre koncentrálódik tulajdonképpen a magyar gazdasági élet ereje. Ebből kifolyólag Budapestnek igen sok és nagy előnye van. A vidéki tőkeerős vállalatoknak túlnyomó többsége viszont a vidéki városokban koncentrálódik. Miért hangsúlyozom ezt annyira? Azért hangsúlyozam, mert Inántsy-Pap Elemér t. képviselőtársam ennek a törvényjavaslatnak kapcsán dicsérendő és elismerésre méltó szép szavakat mondott a magyar városok nagy jelentőségéről és kérte ülése 194-0 január 18-án, csütörtökön. 225a magyar városok részére a kormányzat további támogatását. Én pedig boldogemlékű Darányi Kálmán programmjából indulok ki, aki győri programmjában azt mondotta, hogy a magyar városok hatalmas fejlődést és lendületet mutattak a legutóbbi évtizedben, itt az ideje tehát annak, hogy a szegenyebh «s & szerényebb testvér, a magyar falu népével is törődjék már egyszer valaki. (Élénk helyeslés.) Azt látjuk és érezzük mindenütt mi, akik kint élünk a falu népe között, hogy a szépen fejlődő nagyváros mellett még szörnyűbb az elmaradottsága, kulturális, közegészségügyi és minden irányban jelentkező elmaradottsága a magyar falunak. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Czermann Antal: Ennek a törvényjavaslatnak kapcsán, amikor felhívják a kormányzat figyelmét a magyar városok életére, én, mint a falu népének képviselője, nem mulaszthatom el, hogy a kormányzat figyelmét rá ne irányítsam a magyar falu helyzetére és fel ne hívjam a kormányzat figyelmét arra: itt az ideje annak, hogy az iparügyi miniszter úrnak az a programmja, amelyet az ipari decentralizációról hrdetett. véére valósággá is váljék. (Élénk helyeslés és taps a szMsőbaloldalon.) Egy ipari vállalatnak decentralizálása, a vidéken való megjelenése, tudjuk, milyen óriási jelentőségű mindenféle szempontból. (Ügy van! Ügy van!) Én most csak a teherviselés szemponjából nézem ezt. Amióta a forgalmi adóváltság a forgalmi adó rendszerében életbelépett, a magyar falu teljesen elvesztette ezt a bevételét és jövedelmét. Ezzel szemben a városok, a városokban székelő vállalatok után ennek továbbra is élvezetében maradtak: a gazdasági élet ide, fővárosokba koncentrálódik, itt vannak ebből kifolyólag a községi jövedelmek s az egyéb nagy előnyök. Ezzel szemben mit látunk? Ha az a magyar paraszt valami kis termeivényét be akarja hozni a fővárosba, valóságos kínai falba ütközik. (Ügy van! Ügy van!) Száz akadállyal, háromszor húzzák le róla a hasznot, míg végre abból a nyomorult kis termeivényébői valami a piacra kerülhet. A vidéki városok életében ugyanez a helyzet. Ezzel az állapottal szemben tiltakoznunk kell. Amikor a részvénytársaságok adóztatásáról beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy a részvénytársaságokat milyen mértékben adóztassák meg, milyen előnyös a helyzetük, milyen a gazdasági heíyzetük, akkor rá kell mutatnunk arra, hogy igenis, ha valahol, akkor itt volna indokolt a részvénytársaságokat a vidékre való áthelyeződés alkalmával bizonyos kedvezményes elbánásban részesíteni. Tény, ha a részvénytársaságok vidéken telepednek le és. ezzel bizonyos mértékben — elismerem — áldozatot is hoznak, (Ügy van! Ügy van!) Ne felejtsük el, hogy 3828 községből 2272 község 70%-os, a többi 75—100%-os, 30 község pedig 150%-os pótadóval küzd. Itt azután kultúráról beszélni, fejlődésről beszélni, a falu életének emeléséről beszélni. sajnos, alig lehet. (Maróthy Károly: »Gyógyul a falu!«) Ha most már a 2*4 milliárdnyi alaptőkét nézem, megállapíthatom azt, hogy a részvénytársaságokra ebből az összegből 2-2 milliárd esik, a szövetkezetekre mindössze 62 millió, s az elég nagy létszámot betöltő korlátolt felelősségű társaságokra, amelyekről t. képviselőtár-