Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
224 Az országgyűlés képviselőházának ï eött és ők el is fogják a vezető pozíciót érni, de általánosságban nem lehet felállítani azt az elvet, hogy a részvényesek bizalma csak a tisztviselők felé fordulhat, akik esetleg szűklátókörű emberek, nincs meg az áttekintésük, nincsenek meg a közgazdasági világszemléletükj. (Egy hang a szélsőbaloldalon: összeköttetésük!), — úgy' van, az összeköttetésük is — és minden olyan tulajdonságuk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy vállalat prosperitása biztosíttassék. (Pándi (Pölcz) Antal: Gróf Hunyady is kifogásolta ezt az őrségváltást!) Ezekkel a tiszteletteljes megjegyzésekkel zárom le ezt a vitát. Hiszem, hogy t. képviselőtársam is ugyanolyan objektivitással fogja honorálni az általam felhozott szempontokat, mint amilyen tisztelettel mertem bírálni az ő álláspontját. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Nekem nagy elégtételem az, hogy ez a törvényjavaslat idekerült. Hiszen 1935 óta, amióta a móri választókerület bizalmából a Ház tagja lehetek, minden egyes költségvetési tárgyalásnál rámutattam adórendszerünk hibáira és az orvoslás terén első helyen követeltem a társulati adó reformját. Ezeknek a felszólalásoknak eddig vajmi kevés eredményük volt, mert azt még sem minősíthetem eredménynek, hogy 1935-ben a társulati adó 322 millióban volt kivetve, felszólalásom után, 1933-ban, 13'7 millióra emelkedett, ,1937-ben pedig 19 millióra emelkedett. Ehhez mindenesetre a gazdasági élet javulása is hozzájárult. Ezek zárszámadási adatok. Az 1938/39. évi költségvetésben már 213 millió, az 1939/40. évi költségvetésben pedig 24 millió pengő volt az előirányzat. Ötéves forszírozás, nehéz küzdelem után, tehát éppen megkétszereződött a társulati adó előirányzata. Ezt mégsem tekintem eredménynek, mert hiszen ez srófolás, küszködés volt, nem pedig- egészséges orvoslás nem volt ennek megnyugtató jellege. Nem éreztük azt, hogy a kétféle megadóztatás között: a természetes személyek és a társulatok megadóztatása között éppen a természetes személyek terhére jelentkező hátrányos helyzet intézményesen meg lett volna szüntetve. Ez mindenesetre jótékony hatással volt, helyes volt, de nem volt alapos orvoslás. Most eljutottunk eddig és amikor a pénzügyminiszter úr benyújtotta a törvényjavaslatot és expozéja alkalmával ugyancsak hangsúlvozta azt, hogy itt is és általában mindenütt mes- kívánja szüntetni az egyenlőtlen adóztatás eddigi helyzetét, igazságot akar _ belevinni az adórendszerbe, ugyanekkor pedig a termelési és a szociális szempontokat is — ami egészen modern gondolat — szemelőtt kívánja tartani. Amikor a törvényjavaslatot bírálni fogom, ezekre a szempontokra is rá fogok mutatni. T. Ház! Gratz Gusztáv t. képviselőtársam is kifogásolta azt, hogy az újjárendezéssel egyúttal fiskális érdekek, tehát adóemelés is jelentkezik. Nem tudom, hogyan képzelhetjük el másképpen ennek -a helyzetnek orvoslását. Miről van szó? Arról, hogy a természetes személyek súlyosabban vannak megadóztatva. Nálunk a jövedelmi és kereseti adó súlyosabb, mint amilyen -adóterhet a társulati adó jelent. A pénzügyminiszter úr tehát mit tehetett 1 ! Azt, hogy vagy a hozadéki adókat szállítja le a társulati adók nívójára és akkor az államháztartás borul fel, mert ekkor semmiesetre sem tudunk lépést tartani a mai fegyverkezési programmal, vagy pedig azt, hogy korrigálja a mostani helyzetet, ami természetes folyományként adóemelést jelent. Hogy ez az adó'. ülése 19UO január 18-án, csütörtökön. emelés éppen jókor, időszerűén érkezik, az egészen örvendetes és természetes jelenség, amit csak örömmel kell üdvözölni akkor, -amikor bizonyos külföldi példák is figyelmeztetően hatnak. T. Ház! Sajnos, sietnem kell és így csak röviden utalok néhány példára. Az egyik az, — és azt hiszem, t. képviselőtársam is érdeklődéssel fogja ezt hallgatni — hogy Németországban 1920-ban jelent meg az első kereseti adótörvény. Méltóztatnak tudni, hogyan szabályozta ez az adóztatást? Ügy, hogy a természeti személyeknél a kulcs 60%, a társulati adónál 10%l volt. A liberális marxista rendszernek ez volt a berendezkedése. Az 1925-os reformmal f a 60%-os kulcsot leszállították 40%-ra, »a társulati 'adó kulcsát nagynehezen feltornázták 20%-ra. A részvénytársasági formának megválasztását nem korlátozta senki, éppen ezért roppantul elszaporodtak ezek a részvénytársaságok. Ez érthető, hiszen már Wilson amerikai professzor, aki csak később lett köztársasági elnök, megírta egyik érdekes könyvében, hogy a részvénytársasági forma a felelősségnélküliséget jelenti. Ezt a német államfelfogás nem tudta honorálni, ellenkezőleg bevitte az újabb korszellembe -az egyéni felelősség elvét és igyekezett odahatni, hogy ott, ahol a részvénytársaságoknak nincs megfelelő létjogosultságuk, tűnjenek el és alakuljanak át. Helyes felfogás az, hogy -a részvénytársasági forma a több személy gazdasági ere• jét meghaladó nagy tőkekoncentrációnak az életformája, nem pedig a kicsiké, ahogyan azt nálunk látjuk. A német reform tulajdonképpen 1934-ben fejeződött be, amikor a társulati adónál az összes kedvezményeket megszüntették •GS Eb társulati adó kulcsát 25, majd pedig 30%-ra emelték fel. 1938-ban a társulati adó kulcsát 35, 1939-ben 40%-ra emelték s így a társulati adó és a kereseti adó ebben a pillanatban teljesen egyforma kulccsal adózik és a társulati jognak semmiféle formája semmiféle adóelőnyt nem biztosít az illető érdekelteknek. Méltóztatnak látni, hogy itt is, a társulati adó rendezésénél, önkéntelenül — hiszen ez természetes — -az adóteher súlyosbodása jelentkezett egyúttal. A külföldi adórendszerek is, amint már említettem, újabban mind ebben az irányban haladnak. Itt csak a francia példára, kívántam hivatkozni, de ha arról beszélünk, hogy Angliában milyen kulcsot alkalmaznak, amikor ott az adókulcs már 85%-ra emelkedett; ha látjuk a semleges államokat, ahol újabban — mint Svájcban és Svédországban — a forgalmiadó bevezetésére gondolnak a megszaporodott kiadások fedezésére, akkor mégis el kell ismernünk azt, hogy a mi adórendszerünk e tekintetben is bölcsebb és előrelátóbb volt, mert hiszen, amint azt költségvetési beszédemben is. jeleztem, a forgalmiadórendszer már nálunk tökéletesen ki van építve és minden erőpróbával szemben készenáll. Ilyen körülmények között mégis csak el kell ismerni azt, t. Ház, hogy ennek a társulati adónak a mostani megoldási módja helyes, hiszen nem akart mást, mint egy tisztázatlan helyzetet megszüntetni, egyúttal a fokozódó állami kiadások fedezésére is bizonyos bevételekről gondoskodni. Amidőn most már a társulati adóval közelebbről akarok foglalkozni, úgy annak ellenére, hogy Gratz Gusztáv t. képviselőtársam olyan szörnyen letette a statisztikát, mégis rá kell mutatnom pár statisztikai adatra is. Ezt a statisztikát nem én csináltam, én ezt a sta-