Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. -adóztatásban jelentkező szörnyű aránytalanság megszüntetéséről. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nekem az a meggyőződésem, hogy a képviselő úr is ebben az irányban kíván küzdeni és igenis, igazságot akar ezen a téren is látni és szolgáltatni, az pedig a jelen esetben — mint ahogyan ki fogom mutatni — a fiskális érdekek képviselete nélkül nem lehetséges. A képviselő úr a részvényjogra is utalt. Én ezt a megjegyzését aláírom. A részvényjog reformja is esedékes, de a képviselő úrnak is el kell ismernie azt, hogy amikor a fiskális érdekek ennyire előtérbe nyomulnak, amikor a pénzügyminiszter úr kijelentése szerint az adózás reformja éppen az adóztatás aránytalansága és igazságtalansága miatt sürgős, mondom, akkor el kell ismerni, hogy a törvényjavaslatban foglalt teljesítmény igazán tiszteletreméltó, mert hiszen a javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a rész vény jog reformját átmenetileg, mindaddig, amíg az meg nem történhetik, szinte pótolják. Elsőrangú munka ez a törvényjavaslat ebből a szempontból is, mert annak ellenére, hogy a részvényJog reformja késett, mégis meg tudta ezt a kérdést oldani. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr kifogásolta — úgy látszik, a társulati vagyon megadóztatásával kapcso latban — a vagyonadó behozatalát és azt antiszociálisnak minősítette. (Pándi (Pölcz) Antal: Csak részben! A kicsinyeknél!) Ha.már most ennél a szónál tartunk, hogy valaki teherbíró-e vagy sem és ha a vagyonadó kérdését taglaljuk, akkor természetesen elsősorban nem a jogi személyeket, amelyek tőketársulást kívánnak jelenteni, hanem a természetes személyeket kell megnéznem, itt viszont meg kell állapítanom, hogy a természeti személyeknél a vagyon megadóztatása valóban szociálisan történik, hiszen a vagyonadónál egy 25.000 pengős értékhatár van megjelölve, csak ezen felül adózik a vagyon és még akkor is meglehetősen progresszíven, tehát a kicsinyek kevésbbé, az erősebbek súlyo-sabban vannak megadóztatva. Itt tehát ez a szociális szempont kétségtelenül teljes egészében honorálta to tt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A vagyonadó mellett még a kis házat is méltóztatott említeni. Itt engem egyenesen a vesémben talált a képviselő úr, mert hiszen Öt esztendő óta nem tettem mást, mint a ház. adóval kapcsolatos antiszociális hatások ellen küzdöttem és el kell ismernem, hogy a pénzügyminiszter úr honorálta is azt, amikor az egyszoba-konyhás munkásházakat mentesítette a házadó alól. Tehát ezen a téren is érvényesült a szociális szempont, bár itt hozadéki adóról van szó. Aki a pénzügyi elmélettel tisztában van, az tudja azt, hogy a hozadéki adóknál a személyi momentumok figyelembevétele szinte szabályellenes. A pénzügyminiszter iir ezen a pénzügyi szabályon mégis túltette magát és keresztülvitte az egyszoba-konyhás házak mentesítését. Természetszerűleg ezek a vagyonadó alól is mindenképpen mentesek. A képviselő úr még azt is mondta, hogy nem eléggé rugalmas ez a törvényjavaslat. Hiszen nem fix tételekben adózik a társulati adóalany, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) nem táblázat szerint, hanem kulcs szerint, amely bizonyos kritériumokkal még kiegészítve, mondhatnám a legmodernebb alapokra helyezte a társulati adó megállapítását és kivetését. A rugalmasság szempontjából tehát nemcsak azt látom, hogy ez megvan, hanem azt kell mondanom nekem, ;aki a legutóbbi külföldi törvényjavaslatokat ülése 1940 január 18-án, csütörtökön. 223 és ínár a háborús időkben benyújtott törvényjavaslatokat is tanulmányoztam, hogy éppen a legdemokratikusabb országok egyike, iranciaország ugyanerre az alapra helyezkedett, amit a társulati adóról szóló törvény valósított meg akkor, amikor a forgalmat mint kritériumot bekapcsolta a társulati adó tételeinek alkalmazásánál. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennél rugalmasabb, nagyszerűbb és helyesebb megoldást ebben a pillanatban nem is tudok elképzelni. (Pándi (Pölcz) Antal: A rugalmasságot én máskép értettem!) Ha a képviselő úr úgy gondolta megjegyzését, hogy ez a társulati adójavaslat nem örök időkre intézi el a társulatok megadóztatásának kérdését, akkor ezt aláírom; ezért van itt a tör vényhozás. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a társulati adó sem örök időkre szól, sőt ha adókulcsokról és adóteherről beszélünk, akkor megállapíthatjuk, hogy jöhetnek olyan idők, amelyek bizonyos súlyosbbításokat meg fognak kívánni. Hiszem, hogy a törvényhozás bölesesége a rugalmasságot ezen a téren akkor szolgáltatni fogja. A képviselő úr még egyet kifogásolt, amit nem tudok egészen megérteni és honorálni a rózsadombi villákkal kapcsolatban, amelyek ilyen vagy olyan kézben vannak. T. képviselőtársam azt mondotta, nem látná Szívesen, ha az keresztény kezekbe kerülne. Én nem lehetek ezen az állásponton márcsak azért sem, mert fajtámnak és a velem egy világnézetet valló magyar testvéreinknek boldogulását tiszta szívemből a legmelegebben kívánom. (Taps a jobboldalon. — Pándi (Pölcz) Antal: Én is, csak nem diszgoj-alapon. Ez a baj!) Mint pénzügyi embernek viszont azt kell mondanom, hogy a villák építését semmiesetre sem lehet kifogásolni, merthiszen tudjuk — és t. képviselőtársam talán jobban tudja, mint én — hogy hány^ iparágat foglalkoztatnak egy ilyen villa építésénél, hány ember keresheti ott meg a kenyerét és hogy később is az adóztatásnak egyik pompás alapja az, ha nem kétháromszobás, hanem nagyobbméretű villák is épülnek. Hiszen erre van felépítve a teherviselés egy fontos tétele, a házadó. Kell ilyeneknek is lenniök, akik fizetik és viselik az adóterheket. T. képviselőtársam bekapcsolta még itt az őrségváltás gondolatát és kifogásolta azt, hogy a részvénytársaságok élére nem azok a tisztviselők kerülnek, akik addig- a vállalat tisztviselői voltak. Ebben a pillanatban nem tudok ebbe a kérdésbe beleszólni, hiszen az őrségváltás túl rövid ideje történik. Hogy ezek az emberek megállj ák-e ott a helyüket vagy sem, azt ebben a pillanatban még valóban nem lehet látni. Lehet, hogy történtek anomáliák, viszont egyet t. képviselőtársam bizonyára aláír, azt, hogy a gazdasági élet ilyen kísérletezéseket sokáig- nem tür és ha van díszgoj, azt hamar le fogják váltani és a helyére arravaló, kiváló ember kerül, merthiszen a vállalat élni, prosperálni, dolgozni, termelni akar és kénytelen is, mivel a terheket — mint látjuk — a törvényjavaslat szerint is viselni kell majd. Ez az állapot tehát nem tarthat sokáig. Elvként azonban nem lehet azt felállítani, hogy a részvénytársasági tisztviselők kerüljenek a vezető pozícióba, mert t. képviselőtársam is tudja azt a régi magyar közmondást, hogy nem mindenki tud egyúttal misézni is, aki ministrálni tud. (Derültség a jobboldalon. -— Pándi (Pölcz) Antal: De ministráláson kezdi a pap is!) Lehet, hogy vannak egyes kiváló emberek a tisztviselők kö-