Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. -adóztatásban jelentkező szörnyű aránytalanság megszüntetéséről. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Nekem az a meggyőződésem, hogy a képviselő úr is ebben az irányban kíván küz­deni és igenis, igazságot akar ezen a téren is látni és szolgáltatni, az pedig a jelen esetben — mint ahogyan ki fogom mutatni — a fiská­lis érdekek képviselete nélkül nem lehetséges. A képviselő úr a részvényjogra is utalt. Én ezt a megjegyzését aláírom. A részvényjog reformja is esedékes, de a képviselő úrnak is el kell ismernie azt, hogy amikor a fiskális érde­kek ennyire előtérbe nyomulnak, amikor a pénzügyminiszter úr kijelentése szerint az adó­zás reformja éppen az adóztatás aránytalan­sága és igazságtalansága miatt sürgős, mon­dom, akkor el kell ismerni, hogy a törvény­javaslatban foglalt teljesítmény igazán tiszte­letreméltó, mert hiszen a javaslat olyan rendel­kezéseket tartalmaz, amelyek a rész vény jog reformját átmenetileg, mindaddig, amíg az meg nem történhetik, szinte pótolják. Elsőrangú munka ez a törvényjavaslat ebből a szempont­ból is, mert annak ellenére, hogy a részvény­Jog reformja késett, mégis meg tudta ezt a kér­dést oldani. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr kifogásolta — úgy látszik, a társulati vagyon megadóztatásával kapcso latban — a vagyonadó behozatalát és azt anti­szociálisnak minősítette. (Pándi (Pölcz) Antal: Csak részben! A kicsinyeknél!) Ha.már most ennél a szónál tartunk, hogy valaki teherbíró-e vagy sem és ha a vagyonadó kérdését taglal­juk, akkor természetesen elsősorban nem a jogi személyeket, amelyek tőketársulást kívánnak jelenteni, hanem a természetes személyeket kell megnéznem, itt viszont meg kell állapítanom, hogy a természeti személyeknél a vagyon meg­adóztatása valóban szociálisan történik, hiszen a vagyonadónál egy 25.000 pengős értékhatár van megjelölve, csak ezen felül adózik a vagyon és még akkor is meglehetősen progresszíven, tehát a kicsinyek kevésbbé, az erősebbek súlyo­-sabban vannak megadóztatva. Itt tehát ez a szociális szempont kétségtelenül teljes egészé­ben honorálta to tt. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) A vagyonadó mellett még a kis házat is méltóztatott említeni. Itt engem egyenesen a vesémben talált a képviselő úr, mert hiszen Öt esztendő óta nem tettem mást, mint a ház­. adóval kapcsolatos antiszociális hatások ellen küzdöttem és el kell ismernem, hogy a pénz­ügyminiszter úr honorálta is azt, amikor az egyszoba-konyhás munkásházakat mentesítette a házadó alól. Tehát ezen a téren is érvénye­sült a szociális szempont, bár itt hozadéki adó­ról van szó. Aki a pénzügyi elmélettel tisztá­ban van, az tudja azt, hogy a hozadéki adók­nál a személyi momentumok figyelembevétele szinte szabályellenes. A pénzügyminiszter iir ezen a pénzügyi szabályon mégis túltette ma­gát és keresztülvitte az egyszoba-konyhás há­zak mentesítését. Természetszerűleg ezek a vagyonadó alól is mindenképpen mentesek. A képviselő úr még azt is mondta, hogy nem eléggé rugalmas ez a törvényjavas­lat. Hiszen nem fix tételekben adózik a társulati adóalany, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) nem táblázat szerint, hanem kulcs szerint, amely bizonyos kritériu­mokkal még kiegészítve, mondhatnám a leg­modernebb alapokra helyezte a társulati adó megállapítását és kivetését. A rugalmasság szempontjából tehát nemcsak azt látom, hogy ez megvan, hanem azt kell mondanom nekem, ;aki a legutóbbi külföldi törvényjavaslatokat ülése 1940 január 18-án, csütörtökön. 223 és ínár a háborús időkben benyújtott törvény­javaslatokat is tanulmányoztam, hogy éppen a legdemokratikusabb országok egyike, iran­ciaország ugyanerre az alapra helyezkedett, amit a társulati adóról szóló törvény valósí­tott meg akkor, amikor a forgalmat mint kri­tériumot bekapcsolta a társulati adó tételei­nek alkalmazásánál. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennél rugalmasabb, nagyszerűbb és helyesebb megoldást ebben a pillanatban nem is tudok elképzelni. (Pándi (Pölcz) Antal: A rugalmasságot én máskép értettem!) Ha a képviselő úr úgy gondolta megjegyzését, hogy ez a társulati adójavaslat nem örök időkre intézi el a társulatok megadóztatásának kér­dését, akkor ezt aláírom; ezért van itt a tör vényhozás. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a társulati adó sem örök időkre szól, sőt ha adókulcsokról és adóteherről beszélünk, akkor megállapíthatjuk, hogy jöhetnek olyan idők, amelyek bizonyos súlyosbbításokat meg fognak kívánni. Hiszem, hogy a törvényhozás bölesesége a rugalmasságot ezen a téren akkor szolgáltatni fogja. A képviselő úr még egyet kifogásolt, amit nem tudok egészen megérteni és honorálni a rózsadombi villákkal kapcsolatban, amelyek ilyen vagy olyan kézben vannak. T. képviselő­társam azt mondotta, nem látná Szívesen, ha az keresztény kezekbe kerülne. Én nem lehe­tek ezen az állásponton márcsak azért sem, mert fajtámnak és a velem egy világnézetet valló magyar testvéreinknek boldogulását tiszta szívemből a legmelegebben kívánom. (Taps a jobboldalon. — Pándi (Pölcz) Antal: Én is, csak nem diszgoj-alapon. Ez a baj!) Mint pénzügyi embernek viszont azt kell monda­nom, hogy a villák építését semmiesetre sem lehet kifogásolni, merthiszen tudjuk — és t. képviselőtársam talán jobban tudja, mint én — hogy hány^ iparágat foglalkoztatnak egy ilyen villa építésénél, hány ember keresheti ott meg a kenyerét és hogy később is az adóz­tatásnak egyik pompás alapja az, ha nem két­háromszobás, hanem nagyobbméretű villák is épülnek. Hiszen erre van felépítve a tehervi­selés egy fontos tétele, a házadó. Kell ilye­neknek is lenniök, akik fizetik és viselik az adóterheket. T. képviselőtársam bekapcsolta még itt az őrségváltás gondolatát és kifogásolta azt, hogy a részvénytársaságok élére nem azok a tisztviselők kerülnek, akik addig- a vállalat tisztviselői voltak. Ebben a pillanatban nem tudok ebbe a kérdésbe beleszólni, hiszen az őrségváltás túl rövid ideje történik. Hogy ezek az emberek megállj ák-e ott a helyüket vagy sem, azt ebben a pillanatban még va­lóban nem lehet látni. Lehet, hogy történtek anomáliák, viszont egyet t. képviselőtársam bizonyára aláír, azt, hogy a gazdasági élet ilyen kísérletezéseket sokáig- nem tür és ha van díszgoj, azt hamar le fogják váltani és a helyére arravaló, kiváló ember kerül, mert­hiszen a vállalat élni, prosperálni, dolgozni, termelni akar és kénytelen is, mivel a terhe­ket — mint látjuk — a törvényjavaslat szerint is viselni kell majd. Ez az állapot tehát nem tarthat sokáig. Elvként azonban nem lehet azt felállítani, hogy a részvénytársasági tiszt­viselők kerüljenek a vezető pozícióba, mert t. képviselőtársam is tudja azt a régi magyar közmondást, hogy nem mindenki tud egyúttal misézni is, aki ministrálni tud. (Derültség a jobboldalon. -— Pándi (Pölcz) Antal: De mi­nistráláson kezdi a pap is!) Lehet, hogy van­nak egyes kiváló emberek a tisztviselők kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom