Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

222 Az országgyűlés képviselőházának 72. nem titkos tartalék, milyen a nyugdíjalapdotáeiója, stb. Hadd ragadjam ki például most ezt a nyugdíjhozzájárulást. Azt mondja a törvénytervezet, hogy amennyiben a vállalatnak erején felüli dotációja van erre a célra, az megadózandó. • Hát ez az egyetlen jó, amit a vállalatok a tisztviselők érdekében tesznek, ez az egyetlen szociális cselekedlet az egész bankéletben, az egész gazdasági életben, a nyugdíjtartalék dotálása... (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak közbeszólni. Pandi Antal: ...hogy az a szerencsétlen tisztviselő, ha nyugdíjba megy, kevés nyugdíját biztosan megkaphassa. Ami a vagyon megadóztatását illeti, ezt helyesnek tartom, előfordul azonban, hogy direkt elveszik a vagyont az adózó kezéből. Például a kisházaknál látjuk ezt, ahol előfordul, hogy kereset nincs, die házikó lévén, adó van, a házra pedig mindig kivetik a házadót, és ha azt nem fizetik, a végén elveszik -a házat. Ez semmi más, mint hogy szépen kihúzzák az ember lába alól azt a kis vagyonát, amellyel hír. A vagyon- és házadó tehát nem egészen szociális adó. Egy bizonyos keretet kellene megállapítani, erősebb és gyengébb exisztenciák szerint Egyébként sokkal helyesebb a jövedelem után megfogni az adót, mint ilyen vagyonadót fenntartani, mert ezáltal munkaalapot is -adunk. Ha a vagyonhoz hozzányiílunk, a vagyon fogy, nem lesz nagyobb, csak kisebb, hiszen adó akkor is van, na esetleg nem keres az illető. Az adójavaslatnak hátrányos pontjai -azok, amelyek a látszatkivetést írják elő. Ha valahol például több a nyugdíjrészesedés és egyéb kiadás, mint amennyit az üzlet természete elbír, — az ilyen intézkedések csak arra lesznek jók, hogy az a bizonyos OrszágosDöntőbíróság ne tudja munkáját elvégezni, mert itt olyan halmaza lesz a differenciáknak, hogy én -abban a döntőbíróságban nem szeretnék résztvenni. A döntőbíróságra vonatkozólag volna egy megjegyzésem. Ha már szükségünk van rá és ha már össze kell ülnie, gondoljon a pénzügyminiszter úr arra, hogy a vidéki vállalatok is képviselve legyenek ebben a döntőbíróságban. Ez tulajdonképpen bizalmi kérdés, mert ők nyugodtabban látják azt, hogy ha egy vidéki vállalat ügye kerül oda, akkor egy vidéki ember üljön ott benn és legalább ellenőrizze, hozzászólásával támogassa az ő érdekeiket. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék ezt a pontot belevenni, hogy necsak Budapestről nevezzenek ki oda embereket, hanem vidékről is. (Szász Lajos pénzügyminiszteri államtitkár: Nincs benne olyan, hogy csak Budapestről volna kinevezhető! Szó sincs róla!) Még arra kérem, a pénzügyminiszter urat, hogy az adómérlegek felülvizsgálásánál fokozottabb mértékben vegye igénybe a keresztény magyar hites könyvrevizorokat, mégpedig .azért, mert — nem akarok olyan esetet elmesélni, amikor ez a lehetetlen helyzet állt elő — az ilyen könyvrevizort éppen azok a zsidóvállalatok veszik igénybe, hogy az adómérlegekéi elkészítve azokat a bizonyos mellékcsatornákat, zsilipeket is kinyissák. Ezek a revizorok mesteT"ei a rrérlebeknek, ők tudják, hogy a vállalatok a mérlegeik benyújtásakor lehetőleg statikus mérleget készítenek, nem pedig dinamón s mé>Wet. ott tv

7 év ntolsó napján volt helyzetet dolgozzák fel; a készletek értékét, az értékpapírok értékeit is csak mesterségesen ülése 1940 január 18-án, csütörtökön. előidézett kurzusok alapján kalkulálják, mert ki tudja azt megakadályozni, hogy a tőzsdér* az év vége felé, már egy hónappal előzőleg, a mérlegre gondolva irányítsák az árfolyamokat. Az áruk értékét is éppen úgy irányíthatják, mint ahogyan a papírok értékét irányítják, ott tehát mindig meglesz az a bizonyos kiút. Hogyan fog azután a kormány közbelépni, hogy példának okáért egy nagy árfolyamesést ne engedjenek meg a tőzsdén? Vagyonban már milliókat jelent az, ha egy papirosnál csak 20 pengős esés áll elő. Itt akarok rámutatni arra a lehetetlenségre, hogy ha figyeljük a bankok és vállalatok részvényeinek jegyzését, arra fogunk rájönni, hogy a jegyzés nem áll arányban a vállalatok vagyonával. Van egy vállalat, amelynek tartaléktőkéje annyi, mint az alaptőkéje, részvényeinek névértéke 50 pengő, ugyanakkor titkos tartaléktőkéje is van és alig egypár pengővel van 50 pengő felett a részvénye jegyezve. Ilyen részvényt szívesen megvennék én is. megvenném a Kereskedelmi Bankét is, (Egy hang a jobboldalon: Miért nem veszi?) mert annak olyan nagy tartalékvagyona van, amely nem jut kifejezésre a részvény árában, az adóban nem fog megnyilvánulni a részvénytulajdonos vagyona. Itt igen sok vagyon megint ki fog csúszni és nem fogja megtalálni a pénzügyminiszter. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ha már ezt a javaslatot előbb nyújtotta be. mint a részvényjogi törvényjavaslatot, igyekezzék azt minél előbb a Ház elé hozni, olyan fogalmazásban, hogy legalább ennek a javaslatnak a hátrányait, ennek a hézagait pótolja, merta részvénytársaságoknál ma nem a részvényes az úr, hanem az ügy vezetőigazgató, akinek a kegyétől függ az igazgatóság és a felügyelőbizottság. A javaslatot ezért nem fogadom el. (Ta/ps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Czermann Antal! Elnök: Czermann Antal képviselő urat illeti a szó. Czermann Antal: T. Képviselőház! Pándi képviselőtársam a törvényjavaslat kapcsán sok olyan szempontot jelölt meg, amelyek nincsenek a törvényjavaslattal semmiféle összefüggésben, vagy bizonyos mértékben talán éppen a törvényjavaslat előnyös tételeinek, éppen az ő felfogása szerint is előnyös tételeinek a megdöntésére szolgálnak. A parlamenti szokásnak megfelelően foglalkozni kívánok egynéhány ilyen kérdéssel, mielőtt beszédem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, A képviselő úr mindenekelőtt hangsúlyozta azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak semmiféle szociális éle nincs, csak fiskális érdekeket szolgál. Kérdem azt, hogy a tőketársulás mezején miként beszéljünk és milyen formában a szociális szempontokról, hiszen egészen személytelen jogi személyeknek a sorsáról van szó. A törvényjavaslatban mindezek ellenére vannak olyan rendelkezések, — ezekre rá fogok mutatni — amelyek közvetett hatásukban feltétlenül még személyi szempontból is előnyösek, tehát szociálisak, de ha a képviselő úr azt húzta alá, hogy ez a törvényjavaslat csak fiskális szempontokat kíván szolgálni, a mai viszonyok között — amint rá fogok mutatni — még ezt sem lehetne elítélni, sőt talán éppen a képviselő úrnak kellene ezt a legnagyobb hozsannával köszöntenie. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert hiszen miről van szó? Az