Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés kéyviaelobÁzának 72. lajdonképpen nem hasznothajtó vállalatok, ma azonban, sajnos, a helyzet az, hogy ha a zsidó mammutvállalatok egy kicsit vissza is szorultak, jönnek a keresztény mammutvállalatok. Ez alkalommal térek rá arra a sajnálatos tényre, amelyet Cselényi igen t. képviselőtársam említett, hogy ő azt szeretné látni, ha a rózsadombi villák nem zsidók, hanem keresztények kezében lennének. (Bencs Zoltán: Igaza is volt!) Ezt az őrségváltást én nem írhatom alá, mert hiszen tapasztaltuk, hogy igenis cserélnek gazdát vezérigazgatói pozíciók és talán nem is szakemberek kerülnek be ezekbe a helyekbe, hanem ahogyan én megfigyeltem, néha olyanok, akiknek valami nexusuk volt a zsidó szabadkőművesek vagy liberálisok felé. Ma úgy arizálják a vállalatokat, hogy az igazgatósági tagságok létszámát emelik, hogy a többi zsidó megmaradjon, de a vállalat keresztény vállalatnak minősüljön. (Müller Antal: Ez nem helyes!) Vannak olyan esetek is, amelyekről tudok, hogy arizálódott az a vállalat, az ügyvezető igazgató is keresztény ember lett, azonban szerződést kötött a lelépő igazgatóval, hogy a jövedelmet majd meg fogják osztani. Egy ember, akinek semmi vagyona nem volt, átvette a vállalatot, még hozzá ráadásul kapta magyarországi vezérképviseletét egy olyan vállalatnak, amelyiknek a rész vény többsége külföldön van. Egy szegény, egy senki, ma hatalmas úr lett és csak az a célja, hogy az egész jövedelem az ő zsebébe menjen. (Rapcsányi László: Ez a díszgój-rendszer!) Nagyon helyesen mondotta képviselőtársam, hogy ez a díszgój-rendszer (SzÖlló'si Jenő: Stróman-rendszer!) es stróman-rendszer. Nálunk a kormányhatalom az őrségváltásnál nem törekszik arra, hogy magyar értékek, magyar szakemberek kerüljenek előtérbe. Hogy ivan az, hogy egy hatalmas bankintézetnél nem a megfelelő rangú és tudású tisztviselőből lesz a vezető igazgató, hanem egy városi tanácsnokot ültetnek oda? (Zaj.) Győrre gondoltam^ Budapestről nem szívesen beszélek. Itt Volt igazságügyminiszterekből szapipangyári vezérigazgatók lesznek. Itt képességek teremnek, itt mindenki mindent tud. Igen, mélyen t. uraim, tudja a pénzt zsebrevágni, de úgy vezetni azt az intézetet, mint egy vegyészmérnök tudná vezetni, persze, hogy nem tudja. (Kabók Lajos: Nem kell vezetnie, csak a pénzt kell felvennie!) Ezt mondottam én is. (Rapcsányi László: Meg kell nézni a nyugdíjasokat!) Elnök: Rapcsányi László képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Pándi Antal: Ha felszólalok a mostani törvényjavaslat ellen, ez nem azért van, hogy én talán keveslem vagy sokallom azt, amit el akarnak tőlük venni. Nem! Hanem én mégis mint a gazdasági életből jött ember, tárgyilagosan akarok hozzászólni. Az az érzésem, hogy ha mi ezekhez a "vállalatokhoz most úgy nyúlunk hozzá, hogy csak egy tömegben vesszük őket tekintetbe és olyan adóterhet vetünk reájuk, 'hogy abba belegörnyednek, úgy érzein, hogy ezzel nem szolgáljuk a magyar gazdasági élet fejlődését. Itt nekünk disztingválnunk kell. A pénzügyminiszter úr azt a bizonyos szociális részt kihagyta ebből a törvényjavaslatból. Szerintem például kivételt kellene tenni olyan intézménynél, amely tisztára keresztény, annak segédkezet kellene nyújtani és az alakulandó keresztény társulatoknak is igen nagy segítségére kellene lennünk, nehogy mindjárt Iiátára tegyük azt a töméntelen sok adót és lése 19UO január 18-án, csütörtökön. 221 egyebet, hogy ezzel induljanak neki egy hatalmas konkurrenciának, hiszen a konkurrensek még ma is virágoznák, tehát könnyebbeéget kellene nekik engednünk. A korlátolt felelősségű társaságok létesítésénél az volt a tendencia, hogy kispénzű keresztények is összeállhassanak és csinálhassanak társulatot, dolgozhassanak, kereshessenek, konkurrenseivé és utódjaivá válhassanak a hatalmas zsidó intézményeknek. De a vonatkozó törvény nem akadályozta meg, hogy részvénytársaságok, zsidók jussanak ilyen előnyös helyzetbe. Itt Volt a hibája a kft-törvénynek. Meg kellett volna akadályozni, hogy részvénytársaságokból csak úgy egyszerűen korlátolt felelősségű társaságok lehessenek, ha abban zsidó tag szerepel. Van zsidótörvényünk, ezt elég szépen be lehetett volna venni ebbe a törvénybe. A szövetkezet*? A szövetkezet is csak úgy lehetséges, ha a szövetkezeteknek tényleg szövetkezeti céljuk van. Én egyszer a kereskedelmi tárcánál beszédemben kifejtettem azt, hogy nem vagyok szövetkezetellenes, inkább támogatom őket és tudom, milyen gyönyörű munkát végeznek, azonban az Önálló keresztény exisztenciák teremtéséből nem Veszik ki azt a részt, amelyet ki kellene venniök. Hiszen ha az állam talpraállítja, segíti a szövetkezeteket, nekik is meg kellene tenniök azt, amit a nemzet és a keresztény társadalom érdeke tőlük megkövetel. (Jaudl Lajos: Az igazgatók ott is provízióért dolgoznak!) Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak van egy hibája, hogy tudniillik nincs meg benne az a rugalmasság, amit tulajdonképpen egy törvénytől elvárunk. Rugalmasság alatt azt értem, hogy az élethez igazodjék, hogy ne merevedjék meg, ha tehát az életviszonyok roszszabbodnak, az adó is kevesebb legyen, automatikusan csökkenjen, ha pedig az élet javul, akkor az adó nagyobb legyen. Pénzügyminiszterünk igen szépen bevallotta, hogy a legegyszerűbb adóbevétel, ahol nincsen végrehajtás, ahol nincsen utánjárás és fáradozás, az illeték. Ehhez tulajdonképpen nem is kellenek közegek, be kellene zárni az egész pénzügyminisztériumot, ha csak illetékből állana az egész adózás. Az adózás nagyrésze, annak háromnegyedrésze illetékekből jön be. Én tehát szerettem volna ennek a törvénynek a rugalmasságát látni, hogy igazodjék az élethez. Például ezt a sok hozzávonandó és levonandó tételt mind ki lehetne küszöbölni, ha történetesen a társulati adózást megfelelően egyszerűsítenénk. Hiszen itt többféle társulat van. Vannak bankok, -amelyek hitellel foglalkoznak, vannak azután iparvállalatok és vannag, mondjuk, fuvarozási vállalatok — hogy csak ezt a három kategóriát említsem. Hogy én hogyan képzelném el az adózást sokkal kevesebb fáradsággal, főleg nem a döntőbírósági hosszadalmas küzdelemmel? A bankoknál leghelyesebbnek tartanám, ha a kamatmar zshoz az állam hozzávenné az ő marzsát. Azt kellene nézni, mennyi kamat- és jutalékbevétel van és ott állana az állam: ha sokat dolgozik a bank, az állam is többet elvehetne, ha kevesebbet, akkor az állani is kevesebbet kapna. A forgalmat lebonyolító vállalatnál a métermázsában lebonyolított forgalom után kellene az illetéket vagy az adót kivetni. A gyáriparnál» a gyárnál a felhasznált anyag mennyisége szerint kellene az adót kivetni és akkor nerix jönne számításba, hogy titkos tartalék, vagy 34*