Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
216 Az országgyűlés képviselőházának 72, gyarországon tulajdonképpen nem volt komoly adózás. Az állam bevételei nem az adókból alakultak, hanem a királyi birtokok jövedelméből, egyes jövedékekből, a lucrum camarae-ből és minden olyan időlegesen megszavazott adóból, amelyet akkor szavaztattak meg, amikor adóra volt szükség. A szabadságharc leverése után, 1849-ben, az osztrák kormány saját adórendszer * rét hozta be Magyarországra és akkor, a szabadságharc utáni lelkiállapotban, a passziv rezisztencia állapotában direkt virtust csináltak abból, hogy az adót ne vallják be és hogy a bevallott igen csekély jövedelmük, vagyonuk után az adókat ne kelljen befizetniük. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Akkor mindenki tudta, hogy az az adó, amelyet az adózó polgár befizet, nem a nemzet, nem az ország javára szolgál, hanem a Monarchia javára, vagy esetleg Ausztria javára és ebből az adóból fogják azt a katonaságot és annak a katonaságnak a kiadásait előteremteni, amely katonasággal Magyarországot sakkban tudják tartani. (Meskó Zoltán: így van!) Ez az adómorál akkor nemzeti szempontból indokolt volt és mindenki helyesnek tartotta, hogy adóját eltitkolja. Ez a régi időktől fogva beidegzett adómorál azonban ma is megvan, amikor már 20 éve függetlenek, önállóak vagyunk, mert ma is szinte virtust csinálnak az adózók abból, hogy minél több adót tudjanak eltitkolni. Nem is hivatkozom másra, mint egy .köztudomású dologra, arra, hogy minden vállalatnál — és ez alól kivételek a tisztességesen vezetett vállalatok — kétféle adómérleg van. Van egy intern adómérleg, amely tisztán megmutatja a vállalat vagyoni helyzetét, jövedelmét és van egy úgynevezett adómérleg. Mondanom sem keil, hogy ez az adómérleg nem egyezik az intern mérleggel. A vállalatok igen nagy fizetéssel alkalmaznak könyvelőket, adóügyi szakértőket csak azért, hogy az adótörvények, rendeletek labirintusain keresztül minél több jövedelmet el tudjanak titkolni. Méltóztassék megengedni, hogy elmondjak egy példát, egy egészen ravasz kis esetet arravonatkozóan, hogy miképpen lehet a kincstárt megkárosítani adóeltitkolással. Ez megtörtént eset. Az egyik nagyvállalatnál fordult elő, hogy ennek a vállalatnak a vezérigazgatója a vállalattól 700.000 pengős fizetésig előleget vett fel % Természetesen a fizetési előleg után a vezérigazgató úrnak nem kellett kamatot fizetnie. De mit csinált a vezérigazgató úr, akinek horribilis jövedelme mellett nem volt szüksége a 700.000 pengőre 1 ? Ezt a fizetési előleget kölcsönképpen visszaadta a vállalatnak és ezután a saját vállalatától évi 7% kamatot, 49.000 pengőt kapott. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! — Meskó Zoltán: Mutogatni kell ezt az embert!) Ezzel tehát megtoldotta a fizetését. Ennél a ravasz kis üzletnél mindenki jól járt, csak az államkincstár látta kárát. A vállalat jól járt azért, mert adómérlegében, adóbevallásában kimutatta azt, hogy 700.000 pengős tartozása van, ezen a címen tehát kevesebb adót fizetett. A vezérigazgató úr jól járt, mert 49.000 pengővel többet kapott, az államkincstár viszont az ezután az összeg után járó adóval megkárosodott. (Meskó Zoltán: A részvényesek hallgatnak? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az?) Amikor azután az adatbeszerző osztályok revíziót tartanak, akkor jönnek rá arra, hogy egyes vállalatoknál milyen borzalmas adócsalások, adóeltitkolások vannak. Nem akarok az utóbbi idők nagy adóülése 19UO január 18-án, csütörtökön. csalási eseteire rámutatni, — ezeket a Házban t. képviselőtársaim nagyon jól tudják — hiszen mindenki tudja, milyen esetek fordultak elő. Én tehát tökéletesen megértem a pénzügyminiszter úr aggodalmát, amikor ezekről a szennycsatornákról tesz említést a javaslat indokolásában, de arra kérem, hogy az általam javasolt újítást, amely talán rendkívülinek, forradalminak fog feltűnni, méltóztassék konszideráció tárgyává tenni, mert rendkívüli időket élünk és rendkívüli,időkben rendkívüli eszközökre van szükség. (Ügy van! Ügy van.' a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Valamennyien tudjuk, hogy a cégbíróságoknál, a céghivataloknál minden egyes vállalat köteles mérlegét, nyereség- és veszteségszámláját minden évben egyszer bemutatni. Ebből a mérlegből, illetőleg a nyereség- és Veszteségszámlából bárki, aki kíváncsi egy vállalat vagyoni helyzetére, jövedelmére, ha megnézi a cégbíróságnál a mérleget, a nyereség- és veszteségszámlát, megállapíthatja azt, hogy egy vállalat a csőd szélén áll-e vagy pedig olyan vállalat-e. amellyel üzleti összeköttetésbe lehet lépni. Ha megnézzük a telekkönyvet, azt^ látjuk, hogy abban a nyilvánosság megvan épúgy„ mint a oéghivatalnál, mert ha bárki elmegy a telekkönyvhiyatalba és belenéz a telekkönyvbe, megállapíthatja, hogy valakinek a földbirtoka vagy házingatlana milyen értéket képvisel, s ha csak az illető nem akarja az adásvételi összeget az illetékcsökkenése miatt eltitkolni, meg lehet állapítani, hogy az illető ház- vagy földtulajdonosnak mennyi a tartozása, tehát az ingatlan tulajdonosának teljes vagyoni státusa nyíltan áll mindenki előtt. A házbéradónál ugyanez a nyilvánosság van meg, mert novemberben minden egyes lakóhoz beviszik a házbérbevallási ívet, amelybe bele kell vezetni, hogy mennyi bért fizet, s. ebből meg lehet állapítani, mennyi a háztulajdonosnak a házbérjövedelme, meg lehet állapítani a ház értékét és úgy a telekkönyvi adatokkal összehasonlítva megtudja az ember az illető teljes személyi és vagyoni állapotát, statusát. Az én javaslatom tehát az, hogy az adózás a jövőben legyen teljesen nyilvános. Ezt a teljesen nyilvános adózást kívánom nemcsak •a vállalatoknál és társulatoknál, hanem kívánom minden jövedelmi és kereseti adót fizető egyénnél vagy jogi személynél is. Ezt a nyilvánosságot^ úgy képzelem^ el, hogy a pénzügyminiszter úr által kibocsátandó rendelet értelmében részletes adóbevallást köteles beterjeszteni minden vállalat, két példányban. Az adó; hatóság -az egyik példányt átadja a községi elöljáróságnak, ahol ezt a részletes bevallást bárki bármikor megtekintheti éppúgy, mint a céghivatalnál a mérleg- vagy nyereségszámlát. Ehhez a nyilvános bevalláshoz hozzáfűzendő az elsőfokú kivetés is és ha az illető vállalat a kivetés ellen fellebbezéssel él, hozzáfűzendő a fellebbezés egyik példánya s megindokolandó, hogy miért rossz az elsőfokú kivetés. Ugyanígy hozzáfűzendő lesz a másodfokú, ha pedif? tovább megy. a harmadfokú határoz-at is. (Egy hang a baloldalon: Nagyon érdekes!) T. Ház! Ha a bevallás nyilvános lesz, ebből hihetetlen, óriási anyagi és erkölcsi hasznot tudunk elérni. Elérjük elsősorban azt, hogy az adómorál emelkedik. Emelkedik pedig azért, mert senki sem meri részletes bevallását hamisan beadni, senki sem merészel az adóalapból vagy jövedelemből valamit eltitkolni s az
