Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. & bevallás, amelyet akár a kereskedő,. akár magánszemély vagy vállalat ad be majd ilyen módon az adóhatósághoz, az ő vagyoni státusát és jövedelmét teljesen tisztán és nyíltan fogja megmutatni. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Az erkölcsi haszon pedig ebből az, hogy a kereskedelem tisztessége fog emelkedni, mert •a nyilvános adóbevallásból mindenki tudni fogja, hogy kivel lehet üzleti összeköttetésbe lépni, s az illető tulajdonképpen hogyan áll. Nem fog előfordulni az, hogy tönk szélén álló nagyvállalatok vezérigazgatói külön repülőgépen utazzanak csak azért, hogy ezáltal a vállalat bonitása nagyobb legyen. Ezzel a nyilvános adózással el fogjuk érni azt, hogy megszűnnek a behajthatatlan és kétes követelések, megszűnnek a követelések leírásai, amiből az államkincstárnak megint csak hatalmas •haszna lesz. Ha valaki ilyen nyilvános, részletes adóbevallás nélkül ad kölcsönt, vagy egy vállalatnak hitelt nyújt, megtörténhetik, hogy vállalat, amelynek vezérigazgatója, aki magánrepülőgépén utazik, tönk szélén lévő vállalat, míg akkor, ha nyilvános adózás van, akkor nemcsak saját pénzét tudja megmenteni azáltal, hogy nem fog kölesönt adni, de nem kell leírni az adót sem behajthatatlan és kétes követelések címén és ebből megint csak az államkincstárnak lesz haszna. De más haszon is származik a nyilvánosságból, még pedig az, hogy az adóbehajtás olcsóbb, egyszerűbb és igazságosabb lesz. Igaz, hogy eleinte lennének bűnvádi feljelentések adóeltitkolások miatt, de később az adózó rájönne, hogy a nyilvánosság mellett adóját eltitkolni nem tudja, ami által az adatbeszerzést végző hivatal munkássága és működése feleslegessé válnék egyszerűen azért, mert egyszerűen nem lenne szükség arra, hogy adatokat szerezzenek be akkor, amikor a beszerzett adatok valódiságát maga a nagyközönség ellenőrzi. T. Ház! Azt is lehetne azonban mondani ellenvetésül, hogy a nyilvánosság sértené az egyes vállalatok üzleti érdekeit, sértené olyan irányban, hogy a konkurrens vállalatok kölcsönösen megtudhatnák egymás vagyoni helyzetét és jövedelmét, ami ezekre a vállatokra káros és hátrányos volna. Ez az érv azonban azért nem állhatna meg, mert ez a nyilvánosság, ahogyan megmondottam, megvan például a cégbíróságnál s ha a cégbírósági mérleg és nyereség-veszteség azonos a vállalat mérleg- és nyereség-veszteségével, akkor a cégbíróságnál egy vállalatnak a vagyoni helyzete éppen olyan tisztán áll, mint ahogyan állna az elöljáróságnál az adóbevallás révén. Viszont annak a kereskedőnek, akinek nincs titkolni valója, akinek megfelelő a vagyoni alapja, nem is kell félnie ettől a nyilvánosságtól. Egyes esetekben, amikor esetleg találmányokról vagíy rendkívüli körülményekről van szó, az illető vállalat kérhetné a nyilvános adóbevallás alól való felmentését, amit az illetékes hatóságok megadhatnak azzal, hogy revizort küldenek oda, aki ellenőrzi az adóbevallás egyes tételeit. Meg vagyok ' győződve róla, hogy ezen a módon nemcsak meg tudjuk menteni azt a rengeteg eltitkolt adómilliót, de egész gazdasági életünket és kekereskedelmünket is rendesebb és tisztességesebb alapra tudjuk fektetni. Ilyen irányban a pénzügyi bizottságban indítványt fogok előterülése 19W január 18-án, csütörtökön. 217 jeszteni és arra kérem a pénzügyminiszter urat, annak ellenére, hogy ez az indítvány rendkívülinek látszik s talán az első pillanatban sok nehézség lenne ennek az indítványnak elfogadásával, hogy annak idején a bizottságban ezt az indítványt támogassa. T. Képviselőház! Nem akarok elmerülni ennek a javaslatnak részleteibe, azonban egykét dologra mégis felhívom a t. Ház figyelmét, amit annakidején a pénzügyi bizottságban is szóvá fogok tenni. Elsősorban is szükségesnek tartanám az adókulcs megfelelő emelését. Éppen a tegnapi napon Matolcsy t, képviselőtársunk adta elő a t. Ház előtt azt, hogy amíg a földadó minden 1000 pengő után 17 pengőt s a házadó 13 pengőt fizet 1000 pengő után, addig a vállalati adó csupán 8 pengőt fizet. Serényi Miklós t. képviselőtársam adta elő azt, hogy a társulati vagyonadó és a társulati adó 2500 millió pengő vagyonnál 20 millió pengőt tesz ki, a földbirtoknál ellenben 900 millió vagyonalap után kitesz 30 milliót. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy nyilvános adózás hiányában ez az 1000 pengő utáni 8 pengő tulajdonképpen sokkal kevesebb, — talán negyed- vagy ötödrész lesz csupán — nem: így a házbirtoknál s a földbirtoknál, mert az adóalapot ezeknél eltitkolni nem lehet, lévén csak az úgynevezett fundált jövedelmek, ahol az állandóság precízen és pontosan ki tudja számítani, hogy 1000 pengő után ennyi a házadó, a jövedelmi adó, s a földadó, a vállalatnál ellenben a javaslat indokolása szerint is a csatornákon keresztül á vagyon és a jövedelem kiszivárog. Amikor tehát Matolcsy képviselőtársam megállapította azt, hogy 1000 pengő után 8 pengő a társulati vagyonadóalap, s amikor Serényi képviselőtársunk megállapította, hogy 2500 millió pengő után csak 20 millió a társulati vagyonadó-* alap, arra kell .gondolni, hogy a társulati vagyonadó ennél ' sokkal kevesebbet tesz ki. Ma Geszteiyi Nagy László képviselőtársunk említett egyes eseteket, amelyek világosan bizonyítják azt, milyen horribillis összeget tesznek ki ezek az eltitkolt vagyonok és jövedelmek. Éppen ezért, igenis, indokolt lenne az adókulcs olyan megfelelő emelése, hogy necsak hogy elérje a házadónál és földadónál az adókulcsot, hanem megfelelő mértékben meg is haladja ezt. Egy szociális indítványom is lesz; nevezetesen én bizonyos prémiumot kívánok biztosítani azoknak a vállalatoknak és adózóknak, amelyek és akik az elmúlt adóév utáni adóévben a munkáslétszámot emelik. Ezzel függ öszsze az, hogy én a forgalmat nem találnám büntetendőnek, mint ahogy a javaslat 22. §-a megteszi, mert a forgalom büntetése antiszociális. Viszont a minimális adótételeknek olyan mértékben való megszabása, ahogyan az ebben a javaslatban van, teljesen felesleges és az. Államkincstár részére meglehetősen káros is. Példát mondok. A közszállításoknál a pályázó köteles belekalkulálni az adót is — a vagyon-, á jövedelmi és a társulati adót is — és az illető hatóság a közszállítást csak akkor ítélheti oda a vállalatnak, ha az adó be van kalkulálva. Ugyanazt, ami a közszállításoknál történik az adó bekalkulálásával, meg kell tenni minden egyes ügyleti gesztusnál, be kell tehát kalkulálni azt az adót, ami az államkincstárt joggal megilleti és akkor nem lehet azt mondani, amikor az üzletet lebonyolítottam, hogy nem volt megfelelő nyereségem, tehát nem tartozom adót fizetni, illetőleg csak azt a minimális