Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
Az országgyűlés képviselőházának 72. Elnök: Méltóztatnak a kért tízperces meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! Nagyon érdekes a javaslat 13. §-ának 22. pontja. E szerint adókötelesek az olyan kötelezettség nélkül teljesített ingyen szolgáltatások pénzbeli ellenértékei, nyereségjuttatások, ajándékok, amelyek nem közművelődési közoktatási és közjótékonysági célra fordíttattak és meghaladják a szokásos üzleti újévi és hasonló ajándékok mérvét. Nagyon érdekes, hogy ebben a felsorolásban nincsenek benne a vallásos célokra adott adományok. Ennek bizonyára komoly okai vannak, azonban mérlegelni kellene azt, nem kellene-e jobban körülírni, hogy milyen vallásos célra szánt adományok azok, amelyek adómentesek. En tudom azt, hogy körülbelül mi volt ennek az indoka, de ez az összes felekezeteket érinti a jelen pillanatban és kívánatos volna, hogy konkretizáltassék itt, hogy milyen célra adott adományokat nem szabad adómentessé tenni. A 39. § a döntőbizottság létesítéséről rendelkezik. Azt mondja ki ez a szakasz, hogy a Gyosz. ós a Tóbe. tagokat és póttagokat küld ki; miután azonban é döntőbízottság hatásköre alá tartoznak a szövetkezeti intézmények is, nem volna indokolt, hogy ezeknek a vitás ügyeiben is a Gyosz. és a Tébe. legyen a döntő fórum. Éppen ezért azt javasolnám és tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem lehetne-e itt pótlólag beleszúrni a szövegbe, hogy a szövetkezetek ügyeiben a döntőbizottság nem a Gyosz. és a Tébe. kiküldötteiből, hanem a Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége által kiküldött egy rendes és egy póttagból áll. T. Ház! A miniszterelnök úr június első napjaiban az első pártértekezleten a kormány teendői között elmondotta azt is, hogy a kormány foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a Pénzintézeti Központ mintájára egy t ipari központot, egy ipari csúcsszervezetet kíván létesí; teni a vállalatok felügyeletére. Ez már régebbi keletű elgondolás, pár évvel ezelőtt már a minisztertanács is foglalkozott vele. Én tehát tisztelettel azt javasolnám és arra kérném a pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassék ezt az intézményt minél előbb létrehozni, mert csak úgy lesz ez a törvény valóban üdvös, ha lesz egy független csúcsszervezet, ha épúgy, mint a pénzintézetekre a Pénzintézeti Központ, az ipari vállalatokra is lesz egy ilyen ipari központ, egy felügyelő hatóság, amely minden kérdésben a döntő szót fogja kimondani. T. Ház! Azok a lényegtelen módosítások, amelyeket bátor voltam az előbbiekben előadni, nem zárják ki, hogy a legnagyobb szeretettel ne üdvözöljem ezt a javaslatot. Üdvözlöm különösen abból a szempontból, hogy a pénzügyminiszter úr, amint azt a költségvetési vita alkalmával elmondotta, ebből a többletösszegből kívánja a szociálpolitikai kiadásokat előteremteni, hogy a kisemberek vállairól levett teher helyett ezzel a többlettel biztosíthassa az államháztartás egyensúlyát. Ezt a javaslatot tehát ebből a szempontból szociális javaslatnak is lehet tekinteni és mivel én is így tekintem, a legnagyobb tisztelettel fogadom el általánosságban, a részletes vita alapjául. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Mosonyi Kálmán! ülése 19UO január 18-án, csütörtökön. 215 Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szo. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr elődje, Fabinyi Tihamér volt pénzügyminiszter azt a kijelentést tette annakidején az igazságos és arányos adóztatás erdekeben, hogy az adóztatás terhét a gyenge vállakról az erősebb válakra akarja hárítani. Ajnikor én ezt a javaslatot kézhez kaptam és áttanulmányoztam, azt láttam, hogy a javaslatban ez nincs meg, mert ez a javaslat nem más, mint az 1922 : XXXIV. tc.-nek és a vonatkozó rendeleteknek egy egységes törvényben való összefoglalása, kodifikálása és kiegészítése. En nem is kívánok foglalkozni a javaslat részleteivel, hiszen ezt előttem sokan megtették, ellenben bele szeretnék kapcsolódni az indokolásnak abba a részébe, amely megállapítja azt, hogy ez az új törvényjavaslat tulajdonképpen még jobban el akarja tömni azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az adózatlan milliók elfolynak. Azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy éppen ezért olyan rendelkezések életbeléptetésére van szükség, amelyek szigorítják az adóköteles nyereség megállapítására vonatkozó rendelkezéseket azokban a vonatkozásokban, amelyekben a társulati adók alá tartozó vállalatok javára nem indokolható eltéréseket mutatnak. T. Képviselőház! Nézetem szerint ezeket az^eredményeket s ezt a célt ezzel a javaslattal elérni nem tudjuk, pedig valamennyien érezzük, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között minden egyes adófillérre szüksége van az országnak.Ma nagy feladatok állnak előttünk:^ a honvédelem korszerű fejlesztése, továbbá a gazdasági és a különféle szociális feladatok. Sokszor halljuk itt a Házban, amikor például egy szociális reform megvalósításáról van szó, hogy nincs rá fedezet. A javaslat intézkedéseit tehát ezekből a szempontokból nem tartom megfelelőknek és éppen ezért olyan módot fogok majd a t. pénzügyminiszter úrnak ajánlani, amely alkalmas lesz arra, hogy a törvényszerű kivetés alapján megállapított adót az adózók minden körülmények között be is fizessék. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Képviselőház! Amikor az adóhatóságok adóamnesztiát hirdetnek, mint ahogyan ez megtörtént 1932 és 1938 februárjában, akkor nemcsak az adóhatóságok, hanem a közönség is megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az elmúlt évek folyamán milyen horribilis vagyonok, jövedelmek maradtak adózatlanok. Legutóbb 1938-ban, aimikor a beruházási hozzájárulás kivetése történt és az adóhatóságok megint adóamnesztiát hirdettek, megdöbbenéssel kellett, hogy tapasztalják azt, hogy a beruházási hozzájárulásnak több mint 20°/o-a azokból az adóalapokból adódott, amelveket az elmúlt évek folyamán elrejtettek. (Egy hang a jobboldalon: Minden várakozást felülmúlt!) De nemcsak erről a 20%-ról van szó. A vagyon nem magától keletkezik, a vagyon alapja a jövedelem, a kereset, már pedig hosszú évek folyamán eltitkolták ezt a jövedelmet, ezt a vagyont s ezáltal az államháztartásnak kára sok száz- és százmillióra rúgott. Méltóztassanak ezt meggondolni. Miért van ez így nálunk? Azért, mert hiányzik az adómorál. Hiányzik az az adómorál, amely más államikban talán fokozottabb mértékben van meg. Meg is mondom, miért hiányzik nálunk az adómorál. 1848 előtt Ma-