Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
Az országgyűlés képviselőházának 72. Nem! Bár én agrárius munkamezőn dolgozom 25 esztendő óta, de ei kell ismernem, hogy a*, állandóan szoporodó népsűrűség mellett feltétlenül szükség van Magyarországon fejlett iparra, {Helyeslés.) hogy el tudja látni a mezőgazdaságban munkanélkülivé vált munkásságot és azért is szükség van erre, hogy ne készárut és félgyártmányokat hozzunk be külföldről és fizessük a külföldi munkásoknak a kenyeret, hanem itthoni munkáskezeknek adjuk azokat a pénzeket és ne munkaerőket exportáljunk külföldre, hanem azt az árut és iparcikket, amelyet itthoni munkások állítanak elő, a mi munkásaink munkájának eredménye alapján tudjunk innen exportálni. (Helyeslés.) Az elmondott indokokkal arra kívántam rámutatni, hogy mennyire időszerű és szükséges volt ennek a javaslatnak idehozatala és hogy ez a javaslat valóban szolgálni fogja ezen az adóterületen a még meg nem oldott kérdéseknek olyan kimunkálását, ami azután az adózó •közvéleményt nagy mértékben meg fogja nyugtatni. Ve van egy másik szempont is, amely miatt fontos volt ezt a kérdést megoldani. Legyen szabad idevonatkozólag még egy pár adatot elmondanom. A Fenyves-áruház 1 millió pengő részvénytőkével vezeti üzletét. Az áruraktára is enynyire van értékelve. Elsőbbségi kötvénye van 537.535 pengő értékű, nyugdíjalapjának 20.425 pengővel tartozik. Ezzel szemben készpénzben és bankoknál 92.000 pengő követelése van, a be rendezése 700.000 pengőt ér, a kinnlevősége 224.000 pengő. Mindezek mellett 1935-ben 11.336 pengő volt a tiszta nyeresége, ami kevesebb, mint amennyit a főnök úr egy hónap alatt elkölt. (Közi Horváth József: És gyalázatosan fizeti az alkalmazottait!) A Kammer Koncern tiszta nyeresége 1936-ban 202.000 pengőt tüntet fel. Leírtak mint értékcsökkenést 384.000 pengőt, befektettek 8,232.000 pengőt. A vállalat alaptőkéje 3,200.000 pengő. Tartalék 3,300.000 pengő és az adója a 202.000 pengő tiszta nyereség után igazodik. (Felkiáltások: Hallatlan!) A Richards Győri Finomposztógyár Készvénytársaság alaptőkéje 2 millió, tartalékalapja 2 és Vs millió. 3'7 millió befektetés és 162.000 pengő leírás mellett 172.C0O pengő tiszta nyereséget tüntet fel. Még csak a Corvin-áruházról kívánok megemlékezni, (Halljuk! Halljuk!) amelynek ingatlana 5,665.000 pengő, beruházása 2,574.000 pengő, raktárkészlete 1,484.000 pengő, adósok, hitelek: 459.000 pengő, készpénz és bankkövete lés: 430.000 pengő, alaptőke 1 millió pengő. És mit méltóztatnak gondolni, mennyi ez után a kimutatott tiszta nyereség? (Szöllősi Jenő: Talán ráfizet!) 14.406 pengő! (Zajos felkiáltások : Hallatlan! ) Még szeretnék elmondani a gyáralapítások történetéből egy egészen szenzációs esetet, amilyenre, azt hiszem, ötven év óta nem volt példa ebben az országban, ez pedig a Mayer Lodenposztó-gyár ügye. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Híres cég!) Ezek a galíciaiak munkaalkalom teremtése címén 1924-ben kapták meg Magyarországon a letelepedési engedélyt. Névszerint ezekről volt szó: A galíciai Roskesz, Silberpfennig Judel és Weintraub Ábrahám megalapították a Budakalászi Textilműveket. Á. gyáralapítási kedvhez hozzájárult az, hogy Magyarországon akkoriban az volt az úzus, hogy a belföldi termelésű lódenposztót akkor is előnyben kell részesíteni, ha drágább valamivel, mint a külföldi áru. Ez azután nagyülése 19 W január 18-án, csütörtökön. 213 mértékben kedvezett ennek a gyáralapításnak. Külföldön, Bécsben volt ezeknek egy konkur rensük, a Gebrüder Mayer-cég, amelynek Bécsben volt működő gyára. A Mayer-cég megneszelte, hogy itt Magyarországon nagymértékben támogatják a gyáralapítást, ezért a Mayercég szinten bejött Magyarországra és megalapították a Mechanikai Szövőgyárat. Az öt Mayer-testvér, névszerint Mayer Dávid, Ignác, Miksa, Simon és Fülöp a gyáralapítók, akik Klein Jakabbal, valamint Wajz és WildmannJochanovitz-cal ültek össze és megalapították a gyárat. A gyár jól prosperált. 1925-ben, tehát egy esztendő múlva már 125.000 pengő tiszta nyereséget mutatott ki, míg 1936-ban már 5 és Vi millió pengő nyereséggel dolgoznak. Az igazgatósági tagok tíz év alatt 900.000 pengőt vettek fel igazgatósági tantiém címén, vagyis az eredéi tőke 1125-szörösét. Érdekes volt, hogyan dolgoztak össze ezek a gyárak. Kitűnt ez abból, hogy a honvédelmi kincstár kénytelen volt többször megsemmisíteni a versenytárgyalás eredményét, meri ugyanolyan összeggel adtak be ajánlatot, mint ezek a gyárak. A vége — summa summarum — az lett, hogy kartelbe léptek, egymást nem bántották, rayonirozták területeiket és boldogan éltek Magyarországon. T. Ház! Ezek azok a szempontok, amelyek indokolttá és szükségessé tették, szinte parancsoló kötelességévé tették a pénzügyi kormányzatnak, hogy ezzel a javaslattal igenis jönnie kellett. Pár esztendő óta a veszteséges vállalatok is fizetnek bizonyos összeget, mégpedig két ezreléket a befektetett tőke után. Magyarországon a veszteséges vállalatok az összes vállalatoknak mintegy 50—60%-át teszik ki. De az az érdekes, hogy a veszteséges vállalatok is jelen tős remunerációkat, nagy fizetéseket és mindenféle nagy juttatásokat adnak azoknak az egyéneknek, akik a vállalatok élén állanak. 1939-ben 1,150.000 pengő igazgatósági jutalékot fizettek ki Magyarországon az összes vállalatok és 151.000 pengő felügyelő bizottsági jutalékot osztottak ki. 1937-ben Magyarországon 2165 olyan vállalat volt, amely nyeresége arányában adózott. Ezeknek alaptőkéje v-alamivel meghaladta a 600 millió pengőt. Ezek összesen 35-3 millió pengő nyereséget tüntetnek fel, amiből adómentes volt 4-5 millió pengő. A többi vállalatok közül 1284 vállalat összesen 5 millió pengő nyereséget mutatott ki, ugyanakkor 1501 vállalat 35-5 millió veszteséget mutatott ki. (Egy hang jobbfelől: Majd máskép less!) Az összes vállalatok száma, amelyek társulati adót fizetnek, ebben az évben 5950 volt, ezeknek együttes alaptőkéje, 1-4 milliárd pengő. Mindezek a vállalatok 1937-ben 7,556.000 pengő társulati adót fizettek és 1,990.000 tantiém-adót Nagyon sok olyan vállalat van Magyarországon, magam is ismerek jóegynéhányat, amely kifelé állandóan veszteséget mutat ki, de belülről jelentős nyeresége/ van és emellett egészen szépen szétosztják -a nyereséget rendes séma szerint azok között, akik ott ülnek az élen ezekben a vállalatokban. Nagyon figyelemreméltó az, a könyv, amelyre itt a Házban már többször történt hivatkozás. Fellner Frigyesnek »Adótehermegoszlás« című könyve. Ebben azt mondja, hogy a kisipar 421 pengő átlagos évi jövedelmét 109*34 pengő adó terheli, míg a gyáriparban egyenkénti 1552 pengős jövedelemre 227 pengő adóteher esik. Míg tehát -a kisipari a jövedel33*
