Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
214 Az országgyűlés képviselőházának 72, mének majdnem negyedét fizeti adóba, addig a. gyáripar csak hetedét. Ha az összes közterheket nézzük, amelyeket az ipar visel, -akkor az egész iparra eső 274-1 millió közteher hői a kisiparra 148-5 millió esik, a gyáriparra pedig 125-6 millió. Ha -a társulati adó összegét nézzük budapesti és vidéki viszonylatban, akkor itt is nagyon érdekes adatokra bukkanunk. 1937-ben a társulati adó végösszege a vármegyékben, törvényhatósági jogú városokban és Budapesten összesen 17,446.000 pengő volt, a tantiém-adó pedig 1,630.000 pengő. E társulati adót fizette 1937-ben 6686 vállalat. Ebből Budapestre esett, 10,732.000 pengő, a vidékre pedig 5,714.000 pengő. Pedig a vállalatok száma fordítva van. Budapesten van 2797 vállalat, vidéken pedig 3889. Vidéken 394 millió pengő adóköteles tőke után 2,483.000 pengő társulati adót fizetnek a vállalatok, Budapesten pedig 1,712.000 pengő adóköteles saját tőke után 10,295.000 pengő társulati adót fizetnek, tehát négy és félszer annyi vállalati tőke után Budapest csak négyszer annyi társulati adót fizet, mint a vidék. Itt kell megemlékeznünk egy roppant érdekes dologról, amely vidéki viszonylatban meglehetős adóelvonást jelent Budapesttel szem'ben. Vannak cégek, amelyek Budapesten székelnek, amelyeknek azonban vidéken vannak a fiókjai. Ezek a fiókok jóformán alig adóznak pár pengőt, (Ügy van! Ügy van!) a vidéknek nincsen adóalapja és a vidék ezt óriási módon sínyli. (Ügy van! Ügy van!) Legyen szabad itt egypár adatot elmondanom Kecskemétre vonatkozólag. Még meg kívánom azonban említeni azt, hogy a vállalatok, kereskedők, vagy magáncégek kénytelenek vidéken korlátolt felelősségű társasággá, alakulni, hogy meneküljenek az elől az adó elő), amelyet rájuk sóznak azért, mert elveszik előlük a kereseti lehetőséget a budapesti nagyvállalatok és intézetek vidéki fiókjai. (Úgy van! Ügy van!) 1939-ben Kecskeméten az egyik helybeli hank közel 18.000 pengő társulati adót fizetett, a másik 6000 pengőt, ezzel szemben a Magyar Általános Hitelbank ottani fiókja csak 993 pengőt. (Mozgás.) A Chadeau cstokoládégyár kecskeméti fiókja 12 30 pengőt, a Corda Ipari és Kereskedelmi Rt. 84'74 pengőt, a Kisbirtokosok Biztosító Intézete Rt. 4 72 pengőt, a Meinl Gyula cég 51956 pengőt, az Első Kecskeméti Konzervgyár Rt., amely ott van, de amelynek a központja Budapesten van, tehát nem fizeti az egész adóját Kecskeméten, összesen csak 40130 pengőt fizetett. (Mozgás.) A Stühmer Csokoládégyár Rt. 79 pengőt fizetett és hasonló apró összegeket fizetnek azok a vállalatok, amelyek nem fiókok ugyan, de gyártelepük van Kecskeméten, az igazgatóságuk pedig Budapesten van. A javaslat 32. §-a nem nyújt ide vonatkozólag megfelelő támaszpontot. Nem nyújt megfelelő védelmet azért, mert a vállalatok fogják magukat és kivesznek Budapesten egy egyszobás kis lakást, a céget Budapesten bejegyeztetik és a budapesti óriási nagy labirintusban sokkal könnyebben el tudnak bújni az adóhatóságok elől, mint vidéken, ahol mindenkiről még azt is tudják* hogy mit ebédelt aznap. (Úgy van! Ügy van!) Itt Budapesten •ezek a vállalatok aránylag kevesebb terhet viselnek, mintha az a vállalat valamelyik vidéki városban volna. (Ügy van! Ügy van!) Ezen az állapoton tehát csak úgy lehet segíteni, ha kimondjuk azt, hogy a vállalatnak az a székhelye, ahol annak könyvelése történik ülése 19UO január 18-án, csütörtökön. és ahol a legnagyobb telephelye van. így nem tudnak kibújni ez alól az adózás alól. A 13. § foglalja össze pontokban azokat az intézkedéseket, amelyek a törvényjavaslatnak legfontosabb rendelkezései. Itt különösen a 7. pontról kell megemlékeznem,^ amelyről már több előttem szólott képviselőtársam tett említést és amely a raktári készlet értékeléséről szól. Nagyon könnyen előfordulhat ugyanis, hogy egy nagyobb vállalatnál, mondjuk például a Hangyánál, január 31-ével egymillió pengős áruraktár van, amelyet ebben az esetben körülbelül 250.000 pengő adóval sújtanak. Ha most a következő esztendőben az áru értéke esik, ami elég gyakori, senki sem fizeti viszsza a magasra felértékelt áruraktár után fizetett adót. Ezt a kérdést tehát másképpen kellene elintézni, mégpedig olyan formában, hogy a bevásárlási ár legyen irányadó, nem pedig a felértékelt érték. A bevásárlási ár sokkal könnyebben megfogható és sokkal kisebb, mint az eladási, vagy a raktári ár és ebben az esetben nem érné ilyen sérelem azokat, akiknek nagy raktári készleteik vannak. Azt mondja a 13. § 5. pontja, hogy a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell adni, illetőleg a veszteségből le kell írni azt az összeget, amelyet a vállalat a földadó alá tartozó ingatlanok értékének leírására fordított. Itt kivételt kellene tenni az olyan vállalatoknál, mint például a téglagyárak, a téglaégető vállalatok, amelyeknek a földbirtoka nem hasznothajtó, hanem ellenkezőleg, a gyár működésével értéktelenebbé válik, mert kibányásszak belőle a földet. Az a föld tehát idővel értékében csökken. Indokolt lenne kimondani azt is, amit itt több képviselőtársain tett szóvá, hogy a községi takarékpénztárak ne társulati adóval rovassanak meg, hanem ezek épúgy, mint a többi városi üzem, külön elbírálás alá essenek. T. Ház! A 13. § 20. pontja némileg aggályos. Ez azt mondja ki, hogy adómentesek a könyvszakértők költségei. Nem régen fordult elő Magyarországon egy idegen érdekeltségű hatalmas nagy vállalatnál, hogy külföldi könyvszakértők vizsgálták felül a vállalat könyveit. Ezek a könyvszakértők nem tudták magyarul sem és így nem tudtak hozzáférni minden olyan adathoz, amely szükséges^ lett volna és mégis olyan óriási összeget számoltak fel, hogy húsz-harminc nagyvállalatot annál sokkal kevesebb összegért vizsgáltak volna felül belföldi, magyar könyvszakértők. Csak a szoba- és étkezési számlájuk többet tett ki> mint a magyar könyvszakértők egész tiszteletdíja, és ez az összeg adómentes. Ezért az volna kívánatos és tisztelettel javasolnám, hogy csak magyar könyvszakértők számára kifizetett összegek lehessenek adómentesek. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Még eigy pontról kívánok itt megemlékezni, ez pedig a nyugdíjjárulékok adómentességének a kérdése. Nagyon sok vállalat van, amelynek nincs még meg a nyugdíjintézete. Például mondok eg v yet: az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központot, amelynek már megvan a 300.000 pengős nyugdíjalapja, de még mindig nincs jóváhagyva az a szervezeti szabályzat, amelyet a nyugdíjintézet alapjául létesítettek. Nem volna igazságos, ha ez • a 300.000 pengő megadóztatnék azért, mert még nincs meg az a nyugdíjintézet, amelyet mentesítene ez a törvényjavaslat. Tisztelettel kérek tízperces meghosszabbítást.
