Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
206 Az országgyűlés képviselőházának 72. nak szervezeti felépítése olyanképpen történt, — vonatkozik ez külöönösen a községeknél levőkre — hogy a községi képviselőtesület tagjai egyúttal a községi takarékpénztár közgyűlésének is a tagjai. Az igazgatóság tagjait a képviselőtestület, illetőleg a takarékpénztár közgyűlése saját kebeléből választja. Az igazgatóság élén az elnök, vagy a vezérigazgató áll. Az elnök rendszerint az illető közület vezetője, elüljárója, míg a vezérigazgatót a képviselőtestületen kívülálló egyének közül is választhatják. Előfordult egyes községi takarékpénztáraknál az is, hogy községi tisztviselő egyúttal a községi takarékpénztárnak is a tagja. Ha e takarékpénztáraknál a kötelezettségekért való felelősséget vizsgáljuk, akkor azt lehet megállapítani, hogy a kötelezettségekért: a takarékpénztár elsősorban tartalékaival és azután saját alaptőkéjével felel, amennyiben pedig ezekből fedezetet nem nyerne, akkor a község összes ingó és ingatlan vagyonával felel. Ebből kétségkívül megállaptíható, hogy a községi takarékpénztáraknak külön pénzkezelésük van ugyan, azonban külön vagyonkezelésük szigorúan véve nincs, mert a községi takarékpénztár kötelezettségéért, veszteségéért végeredményben a város, illetőleg a község felel. t Kétségtelen az is, hogy a községi takarékpénztárnak szociális rendeltetése van, mert miként említettem, a szegényebb néprétegek megtakarított pénzét gyümölcsözően kezeli. De közigazgatási rendeltetése is van, mert a község tulajdonában lévő alapok és alapítványok vagyonát célszerűbben, jövedelmezőbben kezeli. Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért negyedórai meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Inántsy-Pap Elemér: Minthogy pedig a községi takarékpénztárak is községi üzemek, illetve községi vállalatok, kell tehát, hogy a községi vállalatokra a jelen törvényben megalapított rendelkezések a községi takarékpénztárakra is alkalmazást nyerjenek, ennek következtében kívánatos volna a községi vállalatokat megillető adókedvezményeket a községi takarékpénztárakra is kiterjeszteni. Különösen kívánatos volna ez legalábbis a részvénytársasági formában működő községi takarékpénztáraknál. T. Ház! A törvényjavaslat további rendelkezése szerint a törvényhatóságok, városok és községek vállalatai társulati vagyonadót tartoznak fizetni. A javaslat indokolásából kitűnik, hogy a pénzügyi kormányzat elérkezettnek látta az időt arra, hogy ezt az új bevételi forrást, ezt az állandó jellegű közszolgáltatást bevezesse, megjegyezvén, hogy erre a külföldi adó- és jogrendszerben is példa van, tehát nem újszerű gondolat. Üj adónem bevezetéséről lévén szó, az Önkormányzatokra új teher fog hárulni. Ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy a városok a kormányhoz intézett számos felterjesztésükben szóvá tették azt, hogy az önkormányzatok bajainak egyik oka az, hogy az állam egyrészt újabb és újabb terhet ró az önkormányzatokra, r illetve újabb állami feladatok elvégzésével bízza meç őket és az ezzel kapcsolatban felmerülő kiadásokat az önkormányzatokra hárítja. Panasz tárgyává teszik azt is, hogy egyes önkormányzati bevételi forrásokat csökkentenék a kormányhatóságok, másokat elvonnak. Ha í meghallgatjuk ezt a panaszt és átvesszük, úgy ülése 19W január 18-án, csütörtökön. akkor meg kell állapítanunk, hogy nem a fizetési kötelezetségektől való húzódozás jelentkezik itt, hanem az a szent meggyőződés a városok részéről, hogy ők jövő nagy feladataiknak csak úgy tudnak megfelelni, ha bevételi forrásaikat csorbítatlanul megtarthatják (Igaz! Úgy van! a jobboldalon!) és t ha a városok háztartásának rendezése törvényhozási úton mielőbb bekövetkezik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Egy hang a jobboldalon: A községeké is!) Ezzel kapcsolatban megfontolandó volna, nem volna-e helyesebb legalább egyelőre ennek az adónemnek bevezetését függőbn tartani, vagy legalábbis átmenetileg elhalasztani arra az időre, amíg a városok részéről annyira kívánt községi háztartási jog törvényhozási úton szabályozást nem nyer. Legyen szabad ezzel kapcsolatban röviden rámutatnom arra, (hogy a városok a múltban is lerótták kötelezettségeiket és mindig szívesen áldoztak a haza oltárán. Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a jövőben is fogják tudni, mi a kötelezettségük a magyar hazával, a magyar nemzettel, a magyar állammal szemben. A városokon keresztül vezetett, a gazdasági fejlődés útja. Ami gazdasági erő és érték van az országban, az jelentékeny részben a városokban van felhalmozva. A középkorban a várfalakkal körülzárt városokban találjuk fel a művelődés bölcsőit. Ami kulturális erőt a magyar nemzet produkálni tudott, az jelentékeny részben a városokban él, a városi intézményekben kristályosodik ki. Magyar vonatkozásban elég csak annyit megemlítenem, hogy a XV. században Budának már könyvnyomdája volt és itt készültek a híres Corvinák. Debrecen városának ugyancsak ebben a századában ^ létesült a könyvnyomdája, amely ma is fennáll. A városok az iskolák létesítése és fenntartása terén is óriási áldozatokat hoztak. A XVII. században a debreceni református kollégium már nagy virágzásnak örvendett, Egerben a katolikus intézeteknek egész sora létesült. Innen nyerte Debrecen a magyar Kóma és Eger a magyar Athén nevet. A városok a közigazgatáson kívül nagyjelentőségű szociális tevékenységet is fejtettek ki. Míg egyrészt támogatták az arra rászorult polgártársaikat, másrészt igyekeztek beleplántálni a társadalomba azt a tudatot, hogy a nyomort nem alamizsna adása, hanem a szociális szeretet tudja enyhíteni. (Czermann Antal: Az egri norma!) A városok történelmi jelentősége az idők folyamán csak növekedett. Amikor a trianoni Magyarország a borzalom hullámaiba belemerült, a magyar városok voltak azok, amelyek hivatásukat felismerve, sorompóba léptek a magyar jövő irányában és megerősödve anyagiakban, külföldi hitelforrásokkal ellátva, nagy lendületei kezdtek hozzá az alkotó^ munkához, hogy a gyászos évtizednek pusztításait helyrehozzák. Jellemzésül r elég csak annyit megemlítenem, hogy törvényes felhatalmazás folytán a városok az 1925. évben 10 millió dollár, az 1926. évben pedig további 6 millió dollár, összesen tehát 16 millió dollár úgynevezett Speyer-k öles önt vettek fel. Ennek a Speyerkölcsönnek keretében 74-3 millió pengő ruháztatott be olyképpen, hogy vízvezetékre és csatornázásra 20'7, villany- és gáz világításra 6-6 millió, közlekedési vállalatokra 41 millió, vágóhidakra 3'8 millió, bérház- és lakásépítkezésekre pedig kereken 10 millió pengő használtatott fel.
