Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. A fent előadottak világánál kétségtelen az» hogy a magyar városok gazdasági, kulturális, szociális, közegészségügyi jelentőségüknél fogva a magyar nemzetnek gerince, erősségei, gócpontjai, amelyek történelmi időkben teljesítették feladatukat és ezzel a nemzet háláját kiérdemelték. Ilyen körülményeik között szerénységem úgy érzi, hogy a nemzet szolgálata^ ban állunk akkor, ha a városok támogatására sietünk és igyekszünk a városoíkat jövő feladataik ellátására erőssé tenni, mert a városok léte és fennmaradása a magyar nemzet életérdeke. T. Ház! Az igen t. pénzügyminiszter úr a közgazdasági életből jött ide, aki Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztárának az élén is állott és annakidején számos példáját mutatta a .városszeretetnek, a város iránti megértésnek/Én hiszem, sőt meg vágyóik róla győződve, hogy ez a szeretet ma is él benne. (Ügy van!' Ügy van! jobbfelől.) Teljes bizalommal a pénzügyminiszter úr személye és a pénzügyi kormányzat iránt, a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Gratz Gusztáv! Elnök: Gratz Gusztáv képviselő urat illeti a szó. Gratz Gusztáv.: T. Ház! Előttem szólott Inátsy-Pap t. képviselőtársam szíves elnézését kérem azért, ha az ő érdekes fejtegetéseivel ez alkalommal részletesen nem foglalkozhatom, bár fejtegetéseinek egyik-másik része, különösen az a rokonszenves hang, amelyet a várósok irányában megütött, rendkívül kellemesen érintett. (Halljuk Halljuk!) Nem tiszteletlenség az én részemről, ha fejtegetéseivel bővebben nem foglalkozom. Tudom, hogy ő, mint a pénzügyminisztérium kiváló tisztikarának egyik legkiválóbb és leghasznosabb tagja, éveken keresztül alapos munkát végzett és bő tapasztalatokat gyűjtött a pénzügyi közigazgatásnak éppen azon a területén, amelyen fejtegetései mozogtak és azt hiszem, hogy szerénytelenség volna részemről, ha én, aki ezekkel a kérdésekkel, vagy jobban mondva ezeknek a kérdéseknek egyik-másik részletével, közéleti pályámon csak itt-ott és csaik igen laza összeköttetésbe kerültem, vele itt minden előkészület nélkül fel akarnám venni a vitát ezekről a kérdésekről. De nagy figyelemmel hallgattam a képviselő úr fejtegetéseit, aminthogy rendkívüli érdeklődéssel kísértem végig a vita folyamán elhangzott azokat az egyéb felszólalásokat is, amelyekben egyes képviselőtársaim a statisztikai adatoík egész tömegével igyekeztek bebizonyítani, hogy erre a javaslatra is azért van szükség, mert ezidőszerint a mezőgazdaság sok> kai nagyobb adóterhet visel, mint az ingóvagyon, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) amelynek egy része a társulati adó alakjában kerül megadóztatás alá. A magam részéről ebben a vitában nem kívánok résztvenni. Én nagy tisztelettel vagyok a statisztikai tudomány iránt, mert hiszen ennek igen sok helyes felismerést köszönhetünk, de megvallom, kevesebb respektussal viseltetem a politikai vitákban gyakran elhangzó, egyes politikai tételek alátámasztására és inkább csak bizonyos világítási effektusok elérésére felhozott statisztikai elmefuttatások, hogy ne mondjam: statisztikai bűvészmutatványok iránt. Ha ilyen, látszólag ülése 19 W január 18-án, csütörtökön. 207 megdönthetetlen statisztikai adatokkal fűszerezett politikai fejtegetéseket hallok, mindig az igen t. pénzügyminiszter úr egy nagynevű elődjére kell gondolnom, akinek egyéni koncepciója volt sok minden, amire ma a magyar gazdasági életben joggal büszkék vagyunk. Ha ez a kiváló férfi annakidején részletekig- menően előkészítette az egyik-másik koncepciójának megvalósítására alkalmas tervet, azt rendszerint azzal az utasítással adta ki referenseinek, hogy: most csináljátok meg hozzá a megfelelő statisztikát. (Derültség.) Én azt hiszem, hogy azok, akik a mostani vitában a statisztikai adatok számcsoportjaival igyekeztek alátámasztani bizonyos teóriákat, amelyeknek ők már régebben híveiül szegődtek, körülbelül hasonlóan jártak el, mint ahogyan az említett nagy államférfiú referensei voltak kénytelenek az utasítás értelmében eljárni. A magam részéről azt hiszem, hogy azt a vitát, vájjon mely termelési ágak és mely vagyonkategóriák vannak a legsúlyosabb adókkal megterhelve, a pénzügyminiszter úr igen könnyen el dönthetné, ha szíves volna a Ház elé kimutatást terjeszteni arról, hogy az 1938-ban elhatározott, egymilliárd pengőt kitevő rendkívüli beruházásokból az egyes termelési ágak és az egyes vagyon kategóriák milyen arányban vették ki részüket. T. Képviselőház! Természetes, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot — mint különben minden adójavaslatot — több szempontból lehet bírálat tárgyává tenni. Általában véve természetesen elismerem annak teljes jogosultságát és szükségességét, hogy az állam mindent megtegyen adójövedelmeinek fokozására, ami észszerűen, azaz közgazdasági hátrányok és károk felidézése nélkül megtörtén" hetik. Hiszen mindnyájan ismerjük az ezidőszerint az államra háramló súlyos terheket. A jelenlegi európai helyzet fokozott mértékben teszi szükségessé katonai készültségünknek lehetőleg magas fokra való emelését és ez súlyos áldozatokat kíván. Ezeket az áldozatokat mindenki, akinek az ország sorsa szívén fekszik, bizonyára szívesen meg is fogja hozni. Szociális téren is vannak súlyos feladatok, amelyek megoldásra várnak és ezek megoldását szintén csakis az állam Jövedelmeinek minél erősebb fokozásával fogjuk elérhetni, vagy legalább is megközelíthetni. Szükségesnek tartom ennek előrebocsátását, nehogy bárki is olyan szándékot magyarázzon bele szerény felszólalásomba, mintha kétségbe akarnám vonni annak szükségességét, hogy ha van olyan adóforrás, amelyet eredményesebben lehet kihasználni, mint eddig, akkor megtegyünk mindent annak érdekében, hogy ez az adóforrás^ is az ország érdekeinek szolgálatába állíttassék. Ha mégis szükségesnek tartom, hogy néhány kritikai megjegyzést fűzzek a tárgyalás alatt álló javaslathoz és ebből azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy a javaslatot nem tudom elfogadni, akkor ebben egyedül és kizárólag az a meggyőződésem vezérel, hogv ennek a javaslatnak rendelkezései a maguk egészében több tekintetben hátrányos befolyással lesznek gazdasági életünknek arra az egészséges és erőteljes fejlődésére, amely nélkül sem a honvédelem terén, sem a szociális téren előttünk álló feladatokkal nem fogunk sikerrel megbirkózhatni, és hogy az a kár, amely ebből kifolyólag a magyar közgazdaságot érni fogja, meggyőződésem szerint túl fogja haladni azt az előnyt, amelyet a javaslat elérni szándékozik, amikor a benne foglalt módon az * állam jövedelmeit emelni igyekszik.