Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. a közvágóhídnak sincs sem külön pénzkezelése, sem külön vagyonkezelése. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a legtöbb városban a közvágóhíddal kapcsolatban szerepel és melléküzemként kezeltetik a jéggyár, amelynek — mint méltóztatnak tudni — rendeltetése egyrészt a közegészségügyi szolgálat ellátása, másrészt pedig a közfogyasztás érdekeinek képviselete. Kétségtelen tehát, hogy amennyiben a közvágóhídat megilleti az adómentesség, úgy meg kell, hogy illesse a jéggyárat is. Annyi-. val is inkább, mert a két együttesen kezelt üzem közül egyiknek sincs elhatárolt vagyona és jövedelmüket sem lehet szétosztani. Még ha önállóan működik is a jéggyár, akkor is, tekintettel arra, hogy nagyjelentőségű közegészségügyi szolgálatot lát el, véleményem szerint az adómentesség biztosítandó volna a jéggyár számára is. Ezzel kapcsolatban a községek háztartásából még két városi, illetve községi tevékenységgel szeretnék foglalkozni. Az egyik a községi kocsma, községi vendéglő, a másik pedig a községi szeszfőzde. Mindkettő törvényes alapon működik, a községi vendéglőre és kocsmára vonatkozólag azonkívül az a további törvényes rendelkezés áll, hogy ennek jövedelmét 50 százalékban közegészségügyi, jóléti intézetek fejlesztésére és fenntartására kell fordítani, míg a fennmaradó 50 százalékot a pótadó csökkentésére. Vitán felül áll tehát, hogy mindkét üzem jövedelmének határozott törvényes rendeltetése van. De kétségtelen az is, hogy sem a községi kocsma, sem a szeszfőzde nem önálló vagyonkezlésű üzem, miután sem külön pénz-, sem külön vagyonkezelésük nincs. Ha ebhez még* azt is hozzávesszük, hogy mindkettő az a bevételi forrás, amelyet különösen a súlyos háztartási helyzetben lévő községek nélkülözni nem tudnak, akkor kerülnünk kell azt, hogy ez a két községi tevékenység is társulati adó alá vonassék. Megkíséreltem, t. Ház, rámutatni arra, hogy a törvényjavaslat által használt »községi vállalat« kifejezés nem teljesen kielégítő s magát a »vállalat« kifejezést majd kiterjesztően, majd pedig szűkítőleg is lehet értelmezni. Ezt bizonyítja az is, hogy a vásárcsarnokot a javaslat vállalatnak minősíti, holott alkalmam volt rámutatni arra, hogy nem az. Minthogy tehát a »vállalat« fogalmát közelebbről, precízebben meghatározni nem lehet, szerény véleményem szerint az volna a leghelyesebb, ha a törvényjavaslatot bekapcsolnék a jelenleg hatályos törvényeinkbe és ebben a javaslatban is törvényeink terminológiáját vennénk át. Ebben az esetben .•' az iparfejlesztésről szóló törvény rendelkezéséhez híven társulati adó alá volnának vonandók az önálló vagyonkezelésű ' üzemek és a kereskedelmi jogi formában működő üzemek xígynevezett kereskedelmi társaságok semmi körülmények között nem vonandó azonban társulati adó alá a közigazgatásilag kezelt üzem, amely, mint említettem, a községi háztartás része, amelynek szükséglete és fedezete a háztartási költségvetésben szerepel, ott nyer elszámolást. Az azután természetesen további kérdés lenne, hogy vájjon már magába a javaslatba bevegyük-e ezt a rendelkezést, vagy pedig csak a végrehajtási utasításban kell utalni arra, hogy mely vállalatok azok, amelyek társulati adó alá esnek. Amennyiben ezt az elgondolásomat vennők ; alapul és ezen a nyomon haladva igyekeznénk ezt a kérdést megoldani, akkor szerény véler • menyem szerint respektive a fővárosnál a következő üzemek volnának azok, amelyek tari ülése 19M0 január 18-án, csütörtökön. 205 sulati adó alá esnek: a székesfőváros gyógyfürdői és gyógyforrásai, a községi élelmiszerárusító üzem, a községi kenyérgyár, a 'községi lóhúsüzem, a községi temetkezési intézet, a hirdetővállalat, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, a Községi Takarékpénztár, — erre később ki fogok még térni — a Budapesti Kisipari Hitelintézet és a, Magyar Sertéshízlaló és Húsipari Részvénytársaság. Azt hiszem, t, Ház, nem lesz érdektelen rávilágítanom arra, hogy a jelenleg társulati adó alá eső városi üzemeknél milyen összeget tesz ki az adóköteles nyereség és milyen összeget tenne ki az adóköteles nyereség az adómentes vállalatoknál. A városi üzemek 1937. évi hitelkerete 143-6 millió pengő volt, amiből a kifejezetten társulati adó alá eső

1 üzemekre mindössze 26"3 millió pengő esik. Ha pedig ezeknek a városi üzemeknek üzemi feleslegét nézzük, amely tulajdonképen megfelel a társulati adó szerinti adóköteles nyereségnek, akkor az állapítható meg, hogy a 17*8 millió pengő üzemi feleslegből társulati adó alá tulajdonképen csak félmillió pengő esik. A statisztika tükrében is sikerült tehát, azt hiszem, megvilágítanom, hogy az államra nézve a városi üzemek adóztatásából eredő jövedelem elenyészően csekély, de viszont az önkormányzatok háztartását súlyosan érintheti a társulati adó; különösen azokra a közületekre gondolok, ahol bizony egynéhány százezer pengős jövedelem kiesése jelentékeny pótadóemelést fog maga után vonni. T. Ház! A törvényjavaslat 21. $-a határozza meg a társulati adó kulcsát olyképpen, hogy a vállalatokra és ezek között a takarékpénztárakra is általánosságban a rendes emelkedő skálájú kulcsot alkalmazza, viszont az Önkormányzatok vállalataira, a községi vállalatokra vonatkozólag kedvezményesebb, alacsonyabb kulcsot alkalmaz. Véleményem szerint tisztázásra szorul, hogy vájjon a javaslat a községek által létesített és fenntartott takarékpénztárakat kedvezményes adókulccsal kívánja-e sújtani. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon — legalább is az 1937. évi statisztika szerint — mindössze 17 községi takarékpénztár működik, amelyek közül csak kettő működ ik részvénytársasági formában és pedig- a Budapest székesfővárosi és a debreceni községi takarékpénztár. Városok létesítették ezenfelül a ceglédit, a kisújszállásit, a karcagit, a hajdúböszörményit és a nagykőrösit, míg a többi községi takarékpénztárt nagyközségek szervezték. Érdekes jelenség, hogy a községi takarékpénztáraknak csaknem a fele Jász-NagykuuSzolnok vármegyére esik. A községi takaréíkpénztárakat a törvényhatósági bizottság', illetőleg a képviselőtestület hívta életre és a vonatkozó alapító határozatot a nagyközségek a vármegyéhez, a városok pedig a kereskedelemügyi, illetőleg a belügyminisztériumhoz terjesztették fel. Megjegyzem még, hogy ezek a községi takarékpénztáraik egyúttal a kereskedelmi cégjegyzésbe is be vannak vezetve. A ívonátkozó határozatokból kitűnőleg a községi takarékpénztáraknak az a rendeltetésük, hogy a szegényebb népelem szerzeményét, megtakarított pénzét megőrizzék, gyümölcsöztessék. További feladatuk, rendeltetésük az, hogy a község tulajdonát képező, vagy a község kezelésében lévő alapok és alapítványok vagyonát célszerűbben és gyümölcsözően kezeljék. Ezeknek a községi takarékpénzt árak32*